Megkezdődik 17. ( jó döntés, rossz döntés? )

Összes megtekintés: 15 

Befordultam a sarkon szívem a torkomba dobogott, léptem a járdán ütemesen kopogott. A kapuba érve becsengettem, Zsuzsa néni jött ki.
-Ági még nincs itthon. -közölte.
-Tudom, de most magához jöttem. -feleltem zavartan.
-Baj van Endre! -szegezte nekem a kérdést.
-Igen, de….! -kezdtem bele.
-Fáradj be. -nyitotta ki a kaput.
-Köszönöm. -nyögtem ki.
Leültet a konyhába töltött nekem egy pohár alma levet és letette elém.
-Nos hallgatlak. -jelentette ki.
-Szóval Ági és én….amikor kettesbe voltunk… -a cipőm orrát néztem közbe.
-Tudok róla, Ági elmondta, csak kíváncsi voltam, hogy te is megteszed e! -mondta
-Nagyira hallgattam….ezért jöttem. -feleltem.
-Jól tetted, hogy hallgattál rá. -hangja nyugodt volt.
Felkaptam a poharat egyszerre kiittam, kínos csend keletkezett, nem tudtam mit mondani.
-Van még valami? -kérdezte.
-Igen, de ez nehezebb mint gondoltam. -vörös arccal kínomba elmosolyodtam.
-Hallgatlak! -mondta elkomolyodva.
-Szeretném Ágit eljegyezni. -alig hallhatóan.
-Tessék…jól hallottam? -kérdezte elérzékenyülten.
-Igen, ha megengedi, nyúltam zsebem felé. -bólintottam.
-Áginak az iskolát be kell fejeznie. -mondta. -Ági már tudja? -kérdezte.
-Még nem. -feleltem.
-Rendben van, akkor most menj haza, készülj el fel, este várunk. -mondta könnyes szemmel.

Siettem haza, de nem rohantam, bőven van időm estig gondoltam. Elkezdtem az ingemet, nadrágomat kivasalni, közbe zenét hallgattam. Megfürödtem borotválkozni kezdtem, felöltöztem félflakon zöld Brut -ot magamra fújtam. Belebújtam hosszú fekete szövet kabátomba kedvenc fehér sálamat a nyakamba tettem utolsó pillantást vetettem magamra a tükörbe, hajamba túrva léptem ki az utcára. Zsebemhez kaptam hirtelen elfelejtettem volna, de megnyugodva tapasztaltam ott van. Ahogy haladtam a cipőm sarka hangosan kopogott az aszfalton, néha utánam is fordultak az emberek. Közeledtem a kapuhoz kezembe vettem a dobozt, erőt adott a cselekvéshez a kapu nyitva volt ahogy a kilincset lenyomtam. A bejárati ajtóhoz érve szívem kalapált nagy levegőt vettem bekopogtam, Zsuzsa néni nyitott ajtót.
-Gyere be gyorsan, a konyhába van. -ragadta meg kezem, és húzni kezdett.
-Szia. -léptem elé, majd féltérdre ereszkedtem, -Elfogadod eljegyzésül, ezt a gyűrűt? -kérdeztem Ágitól.
Szemei kitágultak, elvörösödött anyjára nézett, majd vissza rám.
-Igen. -mondta zavartan, kezét nyújtva.
Remegő kezemmel húztam ujjára a gyűrűt, majd felegyenesedve megpusziltam. Zsuzsa néni pezsgőt bontott, közbe sokat beszélgetünk a jövőről hogyan tovább. Áginak a sulira kellett most összpontosítania, nekem is voltak terveim amit fel is vázoltam. Eléggé elszaladt az idő, ideje volt haza indulnom.

Teendőim megszaporodtak dolgozni jártam, vagy éppen az M. H. SZ. oktatásokra, utána délután esti suliba, úgy döntöttem elvégzek egy szakmát. Igaz ebből kifolyólag Ágival is kevesebbet tudtam lenni, de tisztában voltam vele neki is ott a suli. Hétvégeken úgyis ott aludhatta, ez vigasztalt cserébe. Teltek a hetek hónapok, éppen az első vizsgámra készülődtem, szabad napot is kivettem, ekkor kopognak. Kimentem, a postás fogadott üdvözölve.
-Endre, személyid is hozd, sorozásról hoztam neked levelet. -közölte.
-Hozom máris. -fordultam vissza.
-Már számítottam rá, de nem ilyen hamar. -mondtam neki.
-Nem felejtenek ki senkit. -mondta nevetve.

Gondoltam erről nem szólok senkinek sem, nem akarok pánikot kelteni senkiben sem. Már csak ezért sem mert négy nap volt a megadott időpontig. Alaposabban elolvastam, kétszer háromszor is, ez csak egy előzetes orvosi vizsgálat, nyugodtam meg, illetve halasztás is kérhető. Délután bementem vizsgázni, gond nélkül ment, magamon is meglepődtem, hogy dőlt a beszéd belőlem, mindenre tudtam válaszolni. Bár sokszor nem kimondottan a kérdésre, de kapcsolódott hozzá. Majd közölték értesítenek az eredményről, elmehetek. Nagyot sétáltam a környéken, fejemet kiszellőztettem de egy gondolat nem hagyott nyugodni. A sorozás.

Másnap vittem magammal az értesítőt, gondoltam előre jelzem bent az nap ne számítsanak rám. Ahogy a munkahelyen találkoztam a főnökkel, átadtam neki a papír lapot.
-Pénteken vendégségbe hívtak, nem fogok tudni bejönni. -közöltem nevetve.
-Akkor jó kikapcsolódást, tudnék mesélni. -nyújtotta vissza nevetve.
-Elmehetek rá akkor? -élcelődtem.
-Igazolt távolléted lesz. -mondta kicsit komolyabban.
A munkának szenteltem minden figyelmem, gyorsan is telet a munkaidőm, egyszer kétszer kiugrottam cigi szünetre. Besegítettem mindenhol, nem kerestem kibúvókat.
-Endre, gyere az irodámba. -közölte.
-Tettem valami rosszat. -csúszott ki a számon.
-Én nem tudok róla. -nevetett.
Belépve az irodába becsuktam magam mögött az ajtót.
-Foglalj helyet! -mutatott a székre. -Nem olyan régóta vagy nálunk, a próba ídőd lejárt, hogy döntesz maradsz nálunk, vagy esetleg kilépnél? -tette fel a kérdést.
-Szeretek itt dolgozni, maradnék ha önnek is megfelelek. -tudtam kinyögni.
-Erre a válaszra számítottam tőled, nem sokkal de emelkedni fog a fizetésed is. -jelentette ki.
-Köszönöm szépen. -alig hallhatóan.
-Adok neked két nap szabit, a harmadikon úgyis dolgod lesz. -mondta mosolyogva. -Mára végeztél is akkor! -tette hozzá.
Kilépve az utcára azon tanakodtam most merre is menjek, határozott léptekkel elindultam a Váci utca felé. Majd a Lánchídon átsétáltam Budára, fel a várba egészen a Budavári siklóig, ott megálltam és gyönyörködtem a kilátásba. Gondolataimba kerestem a megoldást, de nem tudtam mi is lenne a helyes.
Az elkövetkező napokat céltalanul töltöttem, csavarogtam a városba késő este mentem csak haza.

Ezen a reggelen nem akartam felkelni, de tudtam ha nem megyek rosszabbul is járhatok. Délelőtt tízre szólt a meghívom, gyorsan készülődni kezdtem némi pénzt magamhoz vettem, már csak azért is mert közölték élelemről is gondoskodjak. Ahogy leszálltam a villamosról a skálánál, csak sréhen át kellett mennem és már ott is voltam. Ahogy beléptem zsivaj csapta meg fülem, az előtérben egyenruhás tisztek ültek asztalok mögött. Oda léptem az egyikhez, felvette az adatokat, majd a folyosó végére mutatott, ott várakozzak orvosi alkalmasságira. Elindultam a megadott irányba, leültem a padra, önkéntelenül is hallottam kinek milyen ötlete van, hogy elkerülje a sorozást. Jókat mosolyogtam magamba, és már volt is egy tervem, amit jónak tartottam akkor.
Ekkor neveket soroltak.
-Akik hallották a nevüket jöjjenek ide. -hangzott el.
Egy csoportba gyűltünk, és vártunk.
Mi ez, nem birkapásztor vagyok, hármas oszlopban sorakozzanak. -kiáltotta.
Elhallgattunk, és engedelmeskedtünk, majd elindult előttünk és bevezetett egy öltözőnek nevezett terembe.
-Alsó gatyára vetkőzni, aki kész van ezen az ajtón bejön. -utasított minket.
Mivel tudtam gyors lenni én voltam aki elsőnek belépett, egy nagyobb terembe találtam magam, hat hét asztal lehetett bent talán, egy-egy szakdokival, de ők is egyenruhában.
-Jöjjön ide. -hangzott el. Oda léptem az asztalhoz átadtam kartonom.
Így haladtam asztaltól asztalig, majd végeztem mindenkinél, csak kérdeztek monoton, én felelgettem és csak jegyzeteltek. Már csak egy asztal volt hátra.
-Endre, halasztást kér tanulmányai … -kezdett bele.
-Nem köszönöm! -feleltem határozottan.
-Mikor akar bevonulni? -jött a következő.
-Amint lehet, szeretnék rajta mielőbb túlenni. -jelentettem ki.
Erre már felkapta a fejét a másik három is, mintha ilyet még nem hallottak volna.
-Endre, hosszú éveim alatt, maga az első aki így felel. -fordult felém.
Nem tudtam, hogy most igazat mondd vagy csak viccel, arca nem árulkodott.
-Nos, akkor felajánlok két lehetőséget, Tata harckocsizók, vagy Újpest folyami tűzszerész.
-Tata -válaszoltam átgondolva.
-Rendben van, belenézett mappámba, augusztusra kapja a behívót, távozhat.
Ahogy távolodtam még hallottam, ahogy egymásközt a téma tárgya lettem, de már kész tényeket tudtam. Azon tanakodtam magamba, hogy fogom otthon elmondani ezt főleg Áginak, ennek ellenére úgy döntöttem hallgatok, nem mondom el még, majd ha a behívom megjön.
Nem volt kedvem tömegközlékeshez jól esett gyalogolni, majd a Duna parthoz érve leültem a lépcsőre, nézetem a hullámokat amiket a hajók, uszályok keltettek. Nem volt olyan hideg, de kezdtem fázni, így elindultam. A hídon átsétáltam két megálló már csak, le gyalogolnom, onnan már csak metró.
Ahogy beléptem a lakásba nagyi és nővérem aggódva köszöntek.
-Hol voltál eddig? -kérdezték szinte egyszerre.
-Gondolkodnom kellett. -feleltem önkéntelenül.
-Halálra aggódtam magam. -mondta nagyi.
-Kriszti beszélhetek veled. -fordultam nővérem felé.
-Hüha, tényleg gondod lehet.. . -felelte nagyi
-Persze. -vágta rá tesóm is.
Belekezdtem eleinte nagyon nem jöttek a szavak, de a végére belelendültem és mindent elmeséltem.
-Nem lennék most a helyedbe. -mondta. -De szerintem, mondd el neki is, hidd el sokkal jobb lesz utána. -tette hozzá.
-Szerinted mikor? -kérdeztem.
-Szombaton úgyis mentek Discoba, és náluk alszol, én akkor mondanám el. -mondta őszintén.
-Köszi, hálám üldözni fog. -mondtam nevetve.
-Inkább ne. -nevetett ő is.
Megfogadom a tanácsot gondoltam magamba, hiszen az őszinteség mindig célra vezetőbb, bár nem hazugságnak tekintettem. Miután rendbe megtisztálkodtam, ágyba tettem magam, hamar mély álomba zuhantam.

Reggel kipihenten ébredtem, nem is emlékszem álmodtam e valamit, kedvtelenül ültem az ágyam szélén. Azon morfondíroztam melyik lenne a megfelelőbb pillanat, elmondanom Áginak. A házban még csend honolt, lassan felöltöztem, a konyhába lefőztem egy adag kávét, az illatára nagyim lépett ki.
-Kávé illatot éreztem álmomba. -mondta nevetve.
Leült az asztalhoz jóízűen belekortyolt, majd rám nézett végig mért szemével.
-Látom te már kész vagy, mindjárt én is és mehetünk a piacra. -mondta.
Nem tudom miért, de szerettem piacra járni, igaz kellett cipekedni is de ennek ellenére élveztem minden percét.
Jókedvűen haladtunk azon tanakodott útközben mit is főzzön, mire kiértünk már kész terve volt. Sorra jártuk az árusokat, aránylag hamar végeztünk a bevásárlással, mindkét kezem tele volt, és igencsak nehezek voltak.
-Adj át egy két szatyrot. -kért nagyi.
-Nem kell bírom. -feleltem. Többször megálltam cserélgetve a terhet kezembe, így haladtunk saroktól sarokig.

Elkezdtünk kipakolni mindent a helyére, amit hámozni, tisztítani kellett az kint hagytuk az asztalon. Amíg én a zöldségeket hámoztam, nagyi a csirkét darabolta de közben figyeltem is minden mozdulatát. Elővette régi öntöttvas fazekát, odaállított a tűzhelyhez.

-Ebbe kevés olajat öntesz, hagymát beleteszed, kevés só egy nagyon kevés víz és elkezded párolni.
Lépésről lépésre mondta mit hogyan mikor tegyek bele, amikor elkezd forrni, takarékra veszed és a habot majd leszeded róla.
Másik edényt vett elő pörköltnek, azt is én csinálhattam felügyelete alatt, majd az uborka salátát is.
Azt vettem észre szalad az idő, közbe rendet tettem a konyhába kivittem a szemetest is. Kezet mostam neki álltam a palacsinta tésztát kikeverni, ebben már nem segített csak nézte hogyan kezdem el, amikor hibáztam csak rám szólt nem az jön. Ránéztem a levesre, kézbe vettem a kis szűrőt óvatosan alányúlva lehaboztam.
-Látom figyelsz is. -szólt nagyi.
Levettem a fedőt a csirke pörköltről, villával megszúrtam a húst.
-Szerintem megfőtt. -fordultam felé.
-Akkor zárd el, a fedőt tedd vissza rá. -mondta.
Megfordultam olajat készítettem magam mellé, feltettem a palacsinta sütőt egy kevés olajat bele, egy merőkanál tésztát mikor elég forró volt már. Az első nem sikerült mint általában, a második már tökéletes lett, a dobálás még nem sikerült, így nem is erőltettem. Ahogy elkészültem eggyel nagyi már töltötte be hajtotta negyedbe. Ezalatt bőven volt időm gondolkodni, ránéztem az órára.
-Jól elszaladt. -mondtam nagyinak, mikor végeztem.
-Te is mindjárt. -felelte nevetve.
-Csak késő délután megyek ma el. -válaszoltam.
Ebéd után segítettem elmosogattam rendet tenni a konyhába. Nagyi elvonult a kedvenc sorozatát nézni a tévébe, kicsit ledőltem az ágyamra, csakhamar el is nyomott az álom.

Leizzadva riadtam fel, nem emlékszem álmodtam e valamit, ez nagyon ritka volt nálam. Készülődni kezdtem borotválkozás, majd lefürödtem hajamat próbáltam beállítani, de nem akart összejönni. Gyorsan felöltöztem nagyival váltottam pár szót megpusziltam homlokát.
-Holnap jövök haza. -mondtam neki.
-Aztán viselkedj. -nevetett.
Határozott léptekkel indultam el az utcára lépve, de a lelkemről ugyanezt nem mondhattam el. Bementem a sarki boltba, vettem egy 2 dl Gin-t meg dobozos tonicot, az utcára lépve összekevertem, majd ittam egy keveset belőle. Ágiékhoz érve még több mint a fele megvolt, mielőtt a sarkon befordultam kiittam a doboz tartalmát, a dobozt kidobtam egy kukába. A kapukulcs ki volt készítve már tudtam hol keressem. Az ajtóhoz érve bekopogtam, majd benyitottam.
-Jó estét Zsuzsa néni. -köszöntem.
-Szia! -viszonozta. -A szobájába van készülődik. -tette hozzá.
Ahogy beléptem Ági szobájába éppen a haját igazította, kék szemeivel rám nézett, nem mertem sokáig belenézni lehajtottam a fejem, és tömören elmondtam neki mindent.
Egy ideig csak ott állt, nem tudott megszólalni sem, majd átölelt. Megkönnyebbülést éreztem, és tudtam így volt helyes is.
-Kész vagyok, mehetünk. -figyelmeztetett Ági.
Ahogy becsuktuk a kaput megfogta kezem szinte szó nélkül haladtunk, csak lépteink kopogása törte meg a csendet. Felléptünk a buszra leültünk Ági megfogta a vállam, oda néztem és már csókolt is mire észbe kaptam volna Ő már csak mosolygott rám.
-Megiszunk valamit? -kérdezte hirtelen Ági, ahogy leszálltunk.
-Aha, mit szeretnél? -kérdeztem.
-Narancslét…vodkával. -válaszolta.
Ahogy közeledtünk, a discohoz Áginak egyre jobb kedve lett, mintha több figyelmet is kaptam volna tőle. Beálltunk a pénztárhoz jegyet venni, Ági átölelt egyik puszi a másik után csattant arcomon. Bejutottunk, láttunk néhány ismerőst hozzájuk csapódtunk, iszogatva rengeteget beszélgettünk, hülyéskedtünk. Ágival néha elnyelt bennünket a táncterem is, majd kifulladva ismét feltűntünk. Jó hangulatban telt el az éjszaka, valamikor hajnalba indultunk haza, de még az éjszakai járatok jártak

“Megkezdődik 17. ( jó döntés, rossz döntés? )” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!