Megkezdődik 18. ( nem minden az aminek látszik )

Összes megtekintés: 49 

Reggel nagy fejfájással nyitottam ki a szemem, valami erotikus álmom is lehetett Ágival.
-Szia, hogy aludtál? -kérdezte Ági.
-Szia nem tudom, fáj a fejem. -mondtam. Volt valami jó álmom is tettem hozzá.
-Kivel álmodtál? -érdeklődött viccesen.
-Veled álmodtam, hogy ….! -kezdtem volna bele.
-Nem álmodtad. -mondta.
Átöleltem megpusziltam ajkait, majd elvonultam valami emberi külsőt magamra ölteni a fürdőbe. Mire kijöttem hagymás kolbászos tojásrántotta várt teával. Ahogy ott ültünk és néztem a szemeit, néha a villa is megállt a kezembe.
-Mi az nem ízlik? -kérdezte szomorúan.
-De igen, csak a szemeid….elvarázsolnak. -feleltem szemébe nézve.
Lassan ettünk, nem siettünk tudtam lassan mennem kell haza is. Szokásomhoz híven segítettem neki rendet rakni magunk után. Már indultam volna haza, de átölelt megcsókolt, én viszonoztam, a kapuig kikísért, elköszöntünk.

Ahogy haza értem, úgy ahogy voltam ledőltem, és elaludtam. Amikor felébredtem átmentem anyámhoz, és mostoha apámhoz, de elég ittasak voltak így hamar leléptem. Egész nap a belvárosba tekeregtem nem is érzékeltem az idő múlását. Gellért hegyet megmásztam, onnan át a várba, ott esteledett rám, lementem a Batthány térre a rakpartra ott leültem, és csak néztem a Dunát. Ez mindig megnyugtatott, és a gondolataimat is mindig helyre tette. Késő éjjel értem haza, persze nagyi már aggódott, de meg tudtam nyugtatni.

Ebben az időben kaptam egy éjszakai állás lehetőséget egy péküzembe, úgy gondoltam ez lesz a legjobb, ági suliba délelőtt, így akkor alszok, a délután és az este a mienk lehet, így elvállaltam.
Pár hét után elő is léptettek, már nem a legalantasabb munkát kellett végeznem, zsemléket kifliket kellett rekeszekbe számolnom, a zsemle egyszerű volt mert gépesített volt, néha a kisült kenyeret kellett elszednem, és kézi kocsira rakni. Persze ez utóbbi nagy figyelmet igényelt, állandó koncentrációt. Mindig vihettünk haza szabadon 2 kg kenyeret, vagy 20 20 pékárut. Nagyi imádta a burgonyás kenyeret, így csak ezt vittem haza. Egy ilyen napom után haza érve, ettem pár falatot, majd kicsit ledőltem, nem tudom aludtam e vagy csak beszenderedtem valahogy olyan fáradt szoktam lenni, azt sem tudtam néha álmodok vagy ébren vagyok. Kopogtatásra riadtam.

-Szia Endre, hoztam neked valamit! -szólalt meg a postás. -Személyid is kell, hiába ismerlek…. -tette hozzá.
-Rendben hozom máris. -feleltem.
-Meghoztam a behívódat, itt és itt írd alá. -közölte.
Aláírtam, megköszöntem, és csak ott álltam az ajtóba, ahogy néztem a dátumot 3 hetem maradt civilként ezek szerint.
Azon lepődtem meg nem elkeserített, hanem ellenkezőleg, jó érzéssel töltött el, 18 évesen bemegyek 20 leszek majdnem mire leszerelek, de túl leszek rajta. Ágival erről sokat beszéltünk, ne húzzam halasszam a dolgot. Úgy döntöttem, ma nem megyek át Ágihoz, hanem csak telefonon felhívom a fülkéből, ha már van nekik telefonjuk. Rövid beszélgetésre számítottam de tévedtem, szerencsére volt nálam bőven apró, így etettem a készüléket. A vonal végén hallottam azért a szipogást, és a hangjába is érezni lehetett a szomorúságot. Megbeszéltük amennyit csak tudunk kettesbe leszünk, szórakozni járunk.

Aránylag gyorsan eltelt ez a 3 hetem, sok mindenre nem is nagyon emlékszem, egyedül az kötött le mi lesz, hogy lesz. Munkahelyemen is közöltem a tényt, a főnök kiutalt a fizum mellé, valami bevonulási támogatást is. Majd sok sikert kívánt. Apámat is felkerestem ekkor, nem tudom miért de közöltem vele hol leszek, ha akar valamit megadtam a címet, elérhetőséget. Gyakrabban látogattam húgomat is, bár nem tudta ki vagyok, nem ismert meg, ezek nagyon fájtak, de talán jobb is hogy nem emlékezik semmire, és senkire sem. Ezt még nem dolgoztam fel, mindig megviselt.
Ági és Zsuzsa néni kísértek ki a Déli pályaudvarra, én ezt sem szerettem volna, mert a búcsúzást sosem szerettem. Rengetegen voltak már a peronokon, az én szerelvényem 20 perc múlva indul, láttam a kijelzőn. Zsuzsa néni közbe elment valami inni valóért, így volt pár percünk Ágival kettesbe, ki is használtuk az időt. Megjelent Zsuzsa néni is közbe.
-Endre, ezt neked hoztam. -nyújtott felém egy szatyrot.
-Köszönöm, nem kellett volna. -mondta zavartan.
-Rád fér majd..! -mondta fura kiejtéssel, és szemeiben könnyeket véltem felfedezni.
Elindultunk a vonat felé Ágival Zsuzsa néni a váró terembe maradt. Ahogy felléptem az első lépcső okra Ági visszahúz, szemembe nézett.
-Babánk lesz…..! -nyögte ki.
-Mi?? -csúszott ki önkéntelenül.
-Igen, terhes vagyok! -hat hetes….!
-Ne haragudj, csak meglepett. -Erre nem számítottam. -jegyeztem meg.
Kezemet rá tettem a pocakjára, megcsókoltam.
-Köszönöm neked ezt az érzést, tényleg szükségem lesz erre. -ráztam meg a szatyrot, az üvegek összekoccantak benne. A hangosbemondó közölte azonnal indul a szerelvény, így felkellet szállnom fájó szívvel. Ebbe a pillanatban megrándult a szerelvény és lassan elindult, szemembe könnyek jelentek meg a hallottaktól, és érzelmeimen nem tudtam uralkodni. Leültem egy szabad helyre, ők már jól néztek ki az alkoholtól, engem is meg kínáltak, elfogadtam majd kiraktam a söröket akinek kell vegyen. Jó hangulatban telt az utazás, nem gondoltam mit hagyok Pesten, most először éreztem így magam, gondtalanul, boldogan, jókedvűen és talán részben szabadnak.
Fogalmam sincs, hogy érkeztem meg a cél állomásra, és kerültem be a laktanyába, ez leginkább az alkohol hatása volt. Persze azért mindenki gondolt a későbbre is, a legtöbbjüknél még volt pálinka, bor sör. Csak részben emlékszek dolgokra, amikor is egyesével hívtak az asztalhoz embereket, ahol eldöntötték ki hova kerül, alakulathoz. Elég sokára kerültem sorra.
-Neve? -kérdezte.
-Kiss Endre. -feleltem.
-Foglalkozása? -nincs most. -mosolyogva feleltem.
-Mivel foglalkozott? -kérdezte.
-Sok mindennel. -őszinte akartam lenni.
-Ne viccesedjen, komolyan feleljen. -mondta.
-Péküzem, közért,… -kezdtem sorolni.
-Iskolai végzettsége?
-8 általános. -nyögtem ki.
-Sportol, vagy sportolt?
-Nem! -szinte dühösen.
-Jó van, akkor…. -nézett a másik emberre. -Hova hozzád? -kérdezte.
-Legyen! -vágta mosolyogva.
Az irataimat már nem kaptam vissza, csak közölték mehetek a ruhákért felszerelésért. Nem sokat töprengtem, mentem a megadott irányba. Civil ruha le mindent, orvosi vizsgátok, majd ezután megkaptuk a gyakorló ruháinkat, hogy néztünk, jobb ha nem részletezem. Ekkor már késő este volt mikor felkerültem a századszintre, ott megkaptuk az összes dolgot. Ágyba csak hajnalba kerültem, de szinte azonnal el is aludtam. Délelőtt 9-10 lehetett mikor felriadtam egy hatalmas nagy kiabálásra.
-Újoncok itt a reggelitek, ez csak most kivételes eset, az a mázlijuk csak hajnalba kerültek ágyba. Nagy nehezen kitámolyogtam a kantinba, ránéztem a reggelire, éhes voltam de valahogy nem akartam megenni a látványa miatt.
-Mi az maga nem eszik? -kérdezte valaki.
-Ezt? -kérdeztem.
-Miért azt hitte Hilton szálloda?
Rászántam magam a hurka konzervre, némi fura teának nevezett valamivel, de jól esett ez lepett meg.
A nap hátralevő részében, azt játszatták velünk, pizsire levetkőzni lefeküdni, majd riadó és ágyazni öltözni, jó párszor ebédig. Ebéd után alaki kiképzés, menetelés, fegyver szétszedés összerakás, felszerelés ellenőrzés. Gyorsan teltek a napok, nem engedtek unatkozni minket. Oktatásról oktatásra, lövészet, sorakozó menetelés alaki, eskütételre felkészülés. A futásokat elsunnyogtam, futásnak nem is nevezném.

Az eskütétel előtt, volt rendkívüli látogatási lehetőség a rokonok, barátok, hozzátartozok részére, azt hittem csak a régieknek lehet, de jöttek hozzám is.

-Kiss Endre, hozzám látogatói érkeztek, mutassa magát, sapka le, haj rendbe, mehet! -közölte.
Örömmel mentem le, főleg mikor megláttam Zsuzsa nénit, egyből hozzá mentem, szeme könnyes volt és vörösek.
-Ági hol van? -kérdeztem.
-Elment… -mondta.
-Jó de hova, és mikor jön? -sürgettem.
-Már nem jön…és húgod is elment.
Ekkor esett le, ott álltam éreztem valami a hátamon elindul a gerincem mentén és kezd felállni a szőr…szemem elhomályosodott.
-Sajnálom….én…..én. -futásnak eredtem. De nem csak futottam, rohantam ahogy a lábaim bírták, minél messzebb, minél távolabb akartam lenni, mindenkitől. De mindenhol voltak emberek, így felrohantam a század szintre, a legelrejtettebb zugába, és összeomlottam.
Nem tudom meddig lehettem ott, de rám találtak, és közölték velem, tudják mi történt, ilyet nem szoktak tenni, de 2 nap rendkívüli szabadságot adnak, öltözzek kimenőbe és elhagyhatom a laktanyát. Nem tudom, hogy de szinte automatikusan tettem a dolgom. Ahogy készülődök egyre többen jöttek oda hozzám, sajnálom, gyere ezt idd meg, én is hoztam neked gyere…!
Mire leértem már szédelegtem is rendesen, de kijutottam, talán élnézőbbek is voltak most velem. Zsuzsa néni, és a barátok támogattak már szinte fel a vonatra, és egyben képszakadás is volt, semmire sem emlékszem. Azt is észre vettem magamon, megváltoztam, hamar kiborultam ha piszkáltak, dühbe jöttem hamar, és meggondolatlan is lettem. Egy célom volt, annyira kidögleni, ne tudjak gondolkodni sem.
Másnap kegyetlen fejfájással ébredtem, de tudtam már csak 1 napom maradt dolgokat elrendezni.
Apámat is felkerestem, hogy a temetést elrendezzük, megbeszéltük szól a temetés időpontjáról, ekkor szembesültem vele, van egy féltestvérem is már, kislány. Rohantam is át Zsuzsa nénihez, ott is lerendeztünk mindent, ami ezzel kapcsolatos.
Rohantam is a pályaudvarra, lett volna még bőven időm, kikapcsolni magam, de nem bírtam meglenni….!
A vonatra felszállva, kibontottam egy sört, jólesett ahogy lecsúszott a torkomon, de tudtam nem szabad túlzásba vinni. Mire leértem a célállomásra, és leszálltam, még egy sört vettem, amíg beérek megiszom gondoltam. Beérve a laktanyába, bizsergető érzés töltött el, egy cél lebegett előttem.

Teltek a napok, a teljesítményem rohamosan fejlődött mindenbe, az idő futásom 1. 2. helyek voltak, lövészetem kiváló, fegyver ismeret, szétszedése összerakása kiváló, menetgyakorlatok, harcászati feladatok kiváló. Rövid időn belül, megkaptam a kiváló katona címet, és előterjesztettek előléptetésre, bár ez ellen tiltakoztam, nem akartam tiszthelyettes lenni..! Ági temetésén ott tudtam lenni, a húgomén nem, apám nem értesített A hangulatom nagyon ingadozó volt, sokszor elájultam szó szerint, és a földön feküdve tértem magamhoz. Ekkor történt az is, hogy az egyik társammal nagyon rosszba voltunk, mikor őrségbe voltunk, sose tettek vele egy váltásba, de egyszer ő jött váltani, holott ő a kettesé volt, én a hármasé.
Nem engedelmeskedtem, nem akartam, hogy leváltsanak, azt hittem ez csak beugratás, de nem az volt. Elkezdett szidalmazni kiabálni, szájára vette a húgomat, Ágit!
-Hogy mondtad? -üvöltöttem rá,. Már húztam csőre a géppisztolyomat, és ráirányítottam a csövét, de közbe úgy helyezkedtem lássam a többieket is. Senki sem mozdult, csak álltak ott ledermedve, a fickó sem mert többet szólni, szemébe félelmet, rettegést láttam.
-Na akkor mindenki induljon meg az őrszoba felé, és megkérdezzük miért a kettes jött váltani, a hármas helyett. Némán haladtak előttem, talán kicsit gyorsabban is mint általában, persze tudtam hamarosan nagy baj lesz.
Ahogy a többiek elkezdtek kitárazni előttem, mivel én voltam a legvégén, nekem kellett utoljára is. De a lábam nem mozdult, gondolkoztam most mit tegyek, ekkor már a tiszt is kint állt, és a pisztolyán volt a keze. Úgy döntöttem, kitárazok, és megindultam üríteni. Ahogy betettem az állásba a fegyverem, és kitáraztam, elsötétült minden. A fogdában tértem magamhoz. Hamarosan nyílt a fogda ajtó a század parancsnokom volt, megkérdezte mi volt, hogy volt. Mindent elmondtam őszintén.

-Cipő fűzöd, derékszíjakat kérem! -utasított.
-Tessék! -nyomtam a kezébe.
-Endre, amit most elmondtál, ez maradjon köztünk, holnap ezred kihallgatás ne tolj ki a századoddal, egy miatt. -Garantálom cserébe, te sem jársz rosszul.
-Rendben van.-feleltem.
Tartotta a szavát, ahogy megígérte, persze kellemetlen volt újra és újra előadni mi miért volt, de megúsztam, annyival hogy elküldtek psziché dokihoz, és fegyvert sem adtak a kezembe, amíg eredmény nem lesz. Pár nap vizsgálat, gyógyszerezés után, visszatettek kötelékbe, nem szereltettek le. Persze az előléptetés ugrott, de nem is bántam. Pár nap után a fegyvert is visszakaptam.
Ekkor kezdtem el az országot bejárni, egyik helyről a másikra, így kaptam ejtőernyős kiképzést, hegyi kiképzést, vízi kiképzést. Minden időmet lekötötték, de ezt nem is bántam. Egyik ilyen alkalommal beugrott, hisz gyerekként ezeket álmodtam, a hideg is kirázott.
Mikor a mesterlövész puskával ismerkedtem, volt előtte egy bemutató, utána lőhettünk vele mi is.
Mikor a kezembe vettem, fura volt megfogni, nem tudtam mekkora erő lakozik benne, ezért az első lövéshez úgy készültem nem tapasztom a szemem a távcsőre, hanem egy kis távolságot hagyok, az kell mondjam helyes döntés volt, akkorát rúgott, hogy még így érte a homlokom de csak éppen hogy érintett. Csak annyit mondtak van hozzá érzékem, mert 5 lövésből 5 halálos találat, sorról sorra jól teljesítettem, de persze az elkövetett dolog nem volt elfelejtve, ezért nem kaptam olyan jutalmakat sem, de nem ez hajtott, arra jöttem rá magamnak bizonyítok nem másnak. Elismerést sem vártam, de ha dicsértek persze jól esett, hazudnék ha nemet mondanék.
Leszerelés előtt visszakerültem a kiinduló laktanyámba, ugyanis hoztak egy olyan döntést, nem 18 hónap a szolgálat, csak 12, próbáltak maradásra bírni, tovább szolgálóként, kapnék rangot is, emelkedne a zsold is, de megköszönve visszautasítottam a lehetőséget, így 360 nap után leszereltem.

Közben nővérem is férjhez ment, gyermekük születése után nem sokkal elköltöztem nagyitól, így én maradtam vele. Persze nem találtam a helyemet otthon, nem tudtam beilleszkedni egy munkahelyre sem. Az újságot böngészve, észre vettem egy lehetőséget, vízimérnököket keresnek, vizsga után munka lehetőséggel. Először elhessegettem a gondolatot, de beszéltem Sanyival róla, ő látott benne lehetőséget, így elmentünk jelentkezni, a Boráros térhez közel volt az iroda. Ott közölték teljes ellátás, szállás, napi 3x étkezés, csak az úti költség, a részünk kaptunk egy utazási időpontot örömmel láttuk 2 nap múlva mehetünk is. Rohantunk haza nagy boldogan, nyaralunk is, szinte ingyen. Elkezdtük beszerezni a szükséges dolgokat, amire úgy gondoltuk szükségünk lehet, így gyorsan eltelt ez a két nap.
Az utazásunk alatt sokat hülyéskedtünk, nevetgéltünk. Jó hangulatban szálltunk le a vonatról, ahogy körbe néztem hirtelen eszembe jutottak az emlékek, Ágival itt volt az első csók,… Károly bá….!
A helyszínen tudtuk meg túl jelentkezés van, ezért mielőtt bárki is szállást kapna lesz egy felmérős úszás, egy kis meglepetéssel a móló közepén, amit majd a csónakban ülök kérnek. Két úszás nemet kértek gyors úszást, és mell úszást felváltva. Ezen elmosolyodtam, eszembe jutott Károly bá az uszodában, mikor csak úgy pólóztunk, és a többiek mire is tanítottak. Belé gyors úszásba úsztam, amikor a hajóhoz értem, kérték 5 percig tapossuk a vizet, hát ez menni fog tudtam, sokkal rosszabbra számítottam, majd szóltak lehet vissza úszni a partra. Sanyi ott volt mellette végig, majd hangját hallottam.
-Te ezek ránk mutogatnak a partra. Mondta
-Akkor mehetünk haza. -feleltem.
Ahogy letettem a lábam, a szokásos remegést kezdetét vette, alig bírtam állni is.
-Ti ketten, itt maradhattok, kapjátok a szállást, csak regisztráljatok be. -mondta egy szakállas ember.
Sanyira néztem, elmosolyodtunk átnéztem a strand részre, majd fel égre, a nap elvakított, és egy hatalmasat tüsszentettem. Beregisztráltuk magunkat, megkaptuk az étel jegyeinket is, felmehettünk a szállásra, az út ismerős volt, szinte semmit sem változott az évek alatt, nyugtáztam.
Megkaptuk a portán az ágynemű huzatokat, majd felvittek a szobáinkba, éppen abba amelyikbe gyerekként voltam, a sors fintora gondoltam, hogy szabaduljak a múlttól ha nem engedi.

“Megkezdődik 18. ( nem minden az aminek látszik )” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Marica, már beküldve a köv rész, türelmed kérem, csütörtökig. Ahogy tudok igyekszek írni. legyen mit feltölteni a szerkesztő úrnak! 😄😂😃😄

  2. Kedves Éva, valamikor én is annak hittem, de rájöttem ez csak előszele a jövőnek , de a poént nem lövöm le előre! Még van lejjebb a köv részben azt hiszem.

  3. Kedves Attila! Gratulálok az íráshoz, érdekesre sikeredett. Sajnálom, hogy ennyi szenvedésen kellett átesned. Üdvözlettel: Éva👨‍🎓🏊‍♀️️🛤

Szólj hozzá!