Anya5

Összes megtekintés: 28 

Finom kávét szürcsöltem a nappaliban,mikor lenéztem a szőnyegre, és láttam a gyapjú szőnyeg van letéve. Ez a szőnyeg volt a nappaliban, a szőnyeg mindig hófehér volt, alaposan kellett felporszívózni, és gondosan fésülni a rojtokat. Meg szoktál dicsérni anya,amikor szépen takarítottam. Tudtad mikor csapom össze,és mikor csinálom amolyan szívvel lélekkel. Ma aput néztem. Sovány,nyúzott,gondterhelt a tekintete. Ritkán mosolyog szívből, mint akit széttépázott az élet. Nagyon sokat van kint a kertben,mondtam is neki menjen,mert ragyogó az idő. El kellett higgyem,már semmi sem az ami volt, és semmi sem lesz az aminek látszik. Nem szeretek felmenni a lakásba,már komolyan többször is megfogadtam,rövid időt töltök el ott,mert nem szeretek emlékezni.

“Anya5” bejegyzéshez 3 hozzászólás

Szólj hozzá!