Tüzijáték 10/8

Összes megtekintés: 62 

Karácsonykor egyedül, szilveszterikor megalázva, fogságba voltam, különösen rosszul éreztem magam.  Rettenetesen féltem attól, hogy  Tamás,   jön, és újra megver, megaláz, összerezzentem még a gondolattól is. Eddig nem tudtam  MI A FÉLELEM   most megtudtam.

A félelem nem más,     mint   egy lehangoló érzés, ami fenyegetést kelt bennünk. Olyan lelki tényező egy nyomasztó érzelem, ami megbénítja a testet és lelket. Megdermeszti legnemesebb érzésünket. A bizonytalanság egyik formája, emiatt az ember nem tudja saját magát uralni. Tünetei a gondolatok összevisszasága, fogak összevacogása,    borzongás,  a reszketés, izzadás, és forróság.   Én  ezeken a tüneteken rég túl vagyok. Meg fogok őrülni? Mit tegyek? Visszamenjek Angliába?  Hogy miért is maradtam?  Nem tudtam ész érvekkel alátámasztani. A lakás, bérleti díját, kifizettem, munkám volt, sok fordítással vissza vagyok. Nem akartam gerinctelen lenni.  Be kell fejeznem    munkáimat  és meg kell nyugodnom. És  legnagyobb kérdés? Mit mondjak Marynek és Paulnak?  Miért csinálom ezt? Magyarázatként nem jutott eszembe, semmi.    Mary még mindig nem hívott vissza, csak nincs valami baj? Pár nap múlva újra hívtam. A  titkárnő  közölte velem, hogy  tárgyal.  Kértem , hogy hívjon vissza.

Nem  akarom zavarni, kitudja meddig tart még a tárgyalás.

Elláttam házi teendőimet, gondoltam elmegyek moziba, vagy vásárolni. A mozi mellett döntöttem. A jegypénztárnál hosszú sor állt, egy jó kalandfilmet választottam. Ismerős hangra lettem figyelmes, Uram, atyám, Tamás,   ilyen nagyhangú a második, vagy harmadik sör után. A hang felé néztem, láttam, hogy  pár csapattársával, nagy beszédben vannak. Úgy szaladtam ki moziból, mint ha üldöznének. Már a hangjától összerándult a gyomrom. Futottam a kocsiig, reméltem, nem vett észre. Körülnéztem, minden irányba, nem láttam sehol. Reszkettem, a félelemtől.  Gyorsan a tablettát, előszedtem a dobozból, és bevettem. Ott hagytam a mozijegyet, így még soha nem féltem

Telefon. Mary volt, jól megvárakoztatott, el is feledkeztem róla.

– Mary nagyon vártam hívásod, hogy vagy?-

– Kösz jól, és a babyk? Ők is, képzeld állandóan éhes vagyok, nagyon sokat híztam,  túl  mozgékonyak, néha akkorát, rúgnak, oda kell kapni a hasamhoz. Ma, tárgyalás közben, kuncogtam magamban, persze, nem szabad, hogy észrevegyék a partnerek. Jó móka,   mondta  Mary, most beszéltem Paullal neki is elmondtam. Figyeld, meg ilyen elevenek lesznek akkor is, amikor megszületnek. –Remélem is, ugye   egy másfél hónappal a babyk születése előtt haza jössz? –

Igen.

– Mikor is lesz az?

– Ahogy számolom szeptember közepe. Rendben, minden napon, elkezdem dolgaim itt lerendezni. hiszen már augusztus elseje van. Lecsillapodtam, összeszedtem magam, beültem az  autóba,    és elindultam haza. Alig, hogy hazaértem el kezdett esni az eső. Friss eső illat, de jó, kár,  hogy  most nem tudok kiülni a teraszra. Zenét hallgattam, majd kaputelefon csengésére lettem figyelmes.

– Ági vagyok, mondta, ne haragudj, de nem érem el Tamást , nem tudod, merre járhat?

-De véletlenül tudom, moziba van a haverjaival, gyere fel,

Ágit beengedtem, csak pár szóra, ha találkozni akarsz vele, most menj el a mozihoz, nem sokára   vége  a filmnek. Ági beugrott a taxiba.

Ebből nagy veszekedés lesz. Nem szeretnék Ági helyébe lenni. Újra eszembe jutott, miért kell bolygatni a múltat, mi célja van vele, miért kell felzaklatni egy családot, ha eddig, nem beszéltek róla, miért kellett a gyerekkel először beszélni, miért  nem Ágival. Sok a miért.  Meg magyarázhatatlan az egész.

Másnap Larissza hozta a  gyerekeket,   és  nagyon sokat meséltek Zsuliról. A szívem fájt a kutyáért, de nem mertem visszahozatni, amíg Tamás el nem viszi a holmiját.

A délelőtt jól telt, délután felkeresett Ági, elmondta, hogy  sikerült  Tamással  találkoznia, de szóba sem akart vele állni. Amikor türelmetlen lettem, azt hazudtam neki, a férjem mindent tud,  elsápadt, és mondta, hogy üljünk le beszélni.

-Miért a fiamhoz fordultál, miért nem hozzám?

-Miért kellett neked egy ilyen komoly ügyből,  felelőtlenséget csinálni?

– Mert azt akartam, hogy tudja meg ki az apja.

-Te szemét, alávaló gazember . A férjem még nem tud róla, de én fogom neki megmondani, fasírtot csinál belőled te szemét.  Ajánlom, kerülj el bennünket, mert nagyon megbánod.

-A gyereket, meg hagyd ki a játékaidból.

Azzal megfordultam és ott hagytam.

-Adj tanácsot Ann. Mit csináljak? Elmondjak mindent a férjemnek?

-Igen, de  előbb , csináljatok egy DNS vizsgálatot,  én a helyedben elmondanám a férjemnek.

–  Így lesz, igazad van, bocsáss meg, hogy téged terhellek.

Ági két hét múlva jelentkezett, a gyerek a férjemé, mondta boldogan. Feljelentettem Tamást,   zaklatásért  és valótlanság állításáért. Természetesen a férjem javaslatára tettem. Nem volt egyszerű ez a kéthét elhiheted. A gyerek még mindig magán kívül van és orvoshoz jár.

Még egy botrány  Tamás,   még agresszívebb lesz. Bárcsak vinné el ruháit, ne is lássam többet. Nagyon féltem mikor jön, valamikor jönnie kell.  Este későn, tizenegy óra körül kattan a zár Tamás,   feldúltan rontott be.

-Te mondtad meg Áginak, hogy hol vagyok?

– Tamás  ülj le beszéljük meg.

Nem várt semmire, nekem esett, és agyba, főbe ütött vert. Rettenetes fájdalmat éreztem, tudom hova kell ütni,  te szuka, ne félj , senki nem fog rá jönni  ha meghalsz, hogy mitől haltál meg. Ütött, rúgott, ahol csak ért. Aztán elrohant ki tudja hová. Zokogtam, sírtam, de hova mehetnék? Kinek szólhatnék? Nincs senki, aki a közelembe lenne, és segíteni tudna.

Másnap ki sem mentem a lakásból.  Este újra visszajött, mint egy őrült ,  verte  az ajtót ,amit eltorlaszoltam. Végén betörte, és újra nekem esett. A sörszagtól hányni kellett. Lehánytam, erre még jobban dühbe gurult, ütött ahol elért, amikor meglátta, hogy orromból, számból dől a vér elment. A nappali vérben úszott, nem volt erőm, hogy feltakarítsam,  rászárad   a vér gondoltam, de mivel erőm nem volt, fogtam egy kancsó vizet és kiborítottam a padlóra. A fülem zúgott, csengett. Már megint a bal fülem ütötte meg. Összegörnyedve, a padlón ültem, vártam valami csodára, hogy találjanak rám, de senki nem jött.

Másnap nem tudtam semmit csinálni, mint feküdni és feltakarítani a vért. Undorodva, de meg tettem, aztán újra összekuporogtam és aludtam a tablettától.  Arra eszméltem fel, hogy telefonálni kell Larisszának, hogy nem vagyok jól, a héten ne hozza a gyerekeket.

Következő este, az ajtót elrekeszeltem, így nem fog tudni bejönni, de valahogy mégis sikerült neki. Nekem esett, az kiabálta, hogy te az enyém vagy, azt teszem veled, amit akarok, odajött hozzám, megfogta hálóingem és letépte rólam, mint egy őrült. Hiába védekeztem, kiabáltam segítségért, senki nem jött. Durván nekem esett, birkóztunk egy ideig, de elfogyott minden erőm, befogta a szám  és megerőszakolt.  Elhagyott minden erőm,   védekezni sem tudtam.  Miután befejezte   leköpött, és lelépett.

Ott feküdtem a padlón, a nyál csorgott le az arcomról, síró görcsöt kaptam, undorodva ültem fel. Mikor lesz már reggel? Még csak hajnali kettő óra van. Újra gyógyszert vettem be, elkábított, és elaludtam.

– Másnap arra ébredtem, hogy megduzzadt, fájt a fülem és az arcom, felrepedt a szám, a hálóingem szakadt. Visszagondoltam az éjszakára, zokogtam, majdnem a szívem szakadt meg. Aztán felhívtam Noémit.

– Merre vagy mikor érsz ide? Nagy   szükségem van rád.

-Már  a közelben vagyok, egy dolgot el kell intéznem és jövök hozzád.

Alig vártam, hogy megérkezzen, amikor meglátott összeütötte tenyerét

– Úr Isten mi történt veled?

-Tamás,  tette  mondtam, itt járt az éjjel és megerőszakolt.  A bal fülemre nem hallok semmit, akkorát ütött, hogy nekiestem a bútornak

-. Azonnal orvos, ülj be a kocsiba.

Elmentünk egy klinikára, ahol tüzetesen megvizsgáltak. Az ütések helyét, aztán a nőgyógyász. Kiadták a leleteket és irány a rendőrség. Feljelentést megtettük. A  nyomozónő,  aki felvette a feljelentést, annyit mondott, hogy nem hagyjam annyiba.

Két nap múlva telefon hívást  kaptam a rendőrségtől, hogy menjek be, beszélgetésre. A nyomozás eredményéről.  Egy  nyomozó fogadott, elmondta, hogy írásba rögzíti  amit mondok. Legyen, válaszoltam. Elmondta, hogy a nevezett férfi után nyomoztak, kiderült, hogy egy nőnél töltötte az éjszakát, a nő tanúvallomást tett.  A sértett nagyon fel volt háborodva, de most az egyszer eltekint a rágalmazástól, és nem jelenti fel magát. Meghűlt bennem a vér,

-Nem látja, hogy nézek ki? Nem én találtam ki az egészet. Orvosi leleteim vannak.  A nyomozó  kétkedve nézett rám.

– A sértett nem lehetett két helyen egyszerre, asszonyom, ez a nyomozás eredménye. Tanúval bizonyította, hogy a nő ágyában feküdt, egész éjjel.

Ezt a megalázást már nem bírom,    sehova nem mehetek. Nem köszöntem, kijöttem a rendőrségről,  agyrém,  nincs igazság, ha van, akkor hol?  Magamon kívül voltam a megalázástól, és a dühtől. Hova forduljak? Most mit tegyek? Senkitől segítséget nem várhatok. Nem emlékszem, hogy kerültem haza.

Noémi és András, délután feljött hozzám, kiértékeltük az egész kapcsolatot. Ha kapcsolat volt, egyáltalán. Noémi,   elmondta, hogy a búcsúvacsorára, azért nem jött értem, mert Tamás ,  egy másik nővel lépett le. Hazudott, miért csinálta ezt velem? Nem tudom megérteni. Ők azok után nem tudtak volna nekem mit mondani, emiatt nem hívtak fel, vagy nem jöttek el értem. Én meg felöltözve vártam éjszakáig. András, fogta  Tamás,    holmiját berakta az autóba és elvitte az egyesülethez. Összetalálkozott Tamással , aki természetesen mindent letagadott. Őrület, innen menekülni kell, el kell mennem, minél előbb.

Noémi hívott egy lakatost kicserélte a zárat, kicsit meg nyugodtam, mert András eligazította Tamást,  és meg fenyegette, hogy bemártja az egyesületnél, mindent, amit tud  elmond. Megígértette vele, hogy soha többé nem zaklat.

Nagyon féltem, Mary keresett telefonon, elmondta, hogy jól van. Paul  két nap múlva érkezik, tudnám e várni a repülőtéren, sajnos nem , nem érzem magam jól.

-Történt valami?

-Nem csak nem vagyok jól.

Noémit megkértem, amíg itt van, segítsen csomagolni. Pault felhívtam és kér minden kapcsolatát, sikerült is egy szállítóval megegyezni.

Közelgett Paul  most telefonált. Összeszorult a szívem, nagyon féltem. Mit fog szólni, ehhez a borzalmas  helyzethez ?  De végre  lesz  segítségem. Amikor megláttuk egymást, összeölelkeztünk, és könnyekkel küszködve mindent elmondtam Paulnak.

Nézd, nekem van pár elintézni valóm, aztán, jövök, és együtt megyünk vissza, remélem nem bánod. Másnap,   kimentem a temetőbe elbúcsúztam Roberttől. Este kiálltam az erkélyre és néztem a tűzijátékot.   Gondolom,  valaki a születésnapját vagy házasság kötését ünnepelte.   Legenda  szerint a tűzijáték  elűzi a rossz szellemeket. Nekem csak rossz emlékeim vannak a tűzijátékról, pedig milyen szép,   ezer és ezer színben pompázott az égbolt, a tűzijáték inkább a testemben játszódott le, fájt sajgott minden porcikám, sokáig kinn álltam a teraszon, néztem a kivilágított várost.

Nem gondoltam, hogy innen is menekülni fogok. A fülemre még mindig nem hallok, sebeim, a bordám még mindig nagyon fáj, sajog.  Mit mondok majd Marynek, hogy számolok be neki. Megígértem, hogy  egészségesen megyek vissza. Nem Marynek nem szabad megtudni. Játszanom kell, hogy minden rendben van. Össze kell, hogy szedjem magam, és össze is fogom. Ezekről a szörnyű élményekről, nem fogok beszélni. Az a baj, hogy negyvenkilenc kilóra lefogytam, ez nagyon feltűnő. Szememben látszik a félelem, a szomorúság. Szedtem a pirulákat, és még szedem úgy, hogy Mary ne lássa. Újra erősnek kell lennem, fel kell vennem a munkát, el kell látni a feladataim. Erős leszek, úgy lesz. Senki nem fog észrevenni semmit. Ma még ki sírom magam, aztán holnap harcra kész. Harcolok magammal a külvilággal. Hisz haza megyek végre, és nem kell félnem senkitől. Ez a gondolat megnyugtatott, és így aludtam el másnap kilencig.

András hívott, hogy történt e valami az éjszaka, nem, mondtam,  miért  kérdezed?  Mert Tamás,  eltűnt fogalmunk sincs, hol lehet. Elbujdosott a gyáva féreg, ha bajban volt mindig eltűnt. Hallani se akarok róla soha többé. Ilyen gátlástalan, gyáva farizeus emberrel, még soha nem találkoztam. Remélem nem is fogok.

Paul hívott, találkozzunk egy étteremben,  én inkább Larisszát választottam. Felhívtam és kértem, hogy találkozzunk. Mindent megköszöntem, ő még az utolsó órák gázsiját a kezembe nyomta.

– Mi lesz Zsulival?  Kérlek, hagyd itt a család kedvence, nem tudnám elvenni a gyerektől. Inkább veszek neked helyette . Gyere, menjünk el egy menhelyre és válassz egy kis kutyát,

– köszönöm, de azt hiszem, nekem az már nem lenne olyan fontos, mint Zsuli.

 

Fájó szívvel fogtam a kezét, és éreztem,  eljött  a búcsú pillanata. Sajnálom, mondta, hogy ilyen körülmények között kellett találkozni. Megöleltük egymást alig tudtunk egymás karjaiból kibontakozni. Sírás környékezett, nem akartam, hogy Larissza  lássa  gyengeségem.  Most fogadtam meg , hogy erős leszek. Nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz. Kisírtam az összes bánatom, az összes könnyemmel együtt. Rázd meg magad mondtam el, kell múlni  el kell múlni mielőbb ennek a sok szörnyű emléknek.

Miért mentem bele egy ilyen  megalázó  kapcsolatba? És mi adott erőt ahhoz, hogy életem kockáztatva kiszálljak belőle.  Elvesztettem tartásom, önbecsülésem, egy arra érdemtelen férfiért.

Másnap jött a kamion, felrakták az összes holmim, csak egy kézi táska maradt nálam, még egy éjszaka itt kell , hogy aludjak, aztán holnap repülök haza. Gyorsan eltelt a délelőtt, délután fél kettőkor indult a gép, két órával az indulás előtt, ki kell érni. Paul mindig pontos, most is. Gyorsan bekaptuk az ebédet, és megbeszéltük, hogy Marynek a szörnyűségekről, semmit. Majd eljön az idő amikor, elmondhatom

. Pár óra múlva Londonban voltunk a reptéren, Mary várt ránk, és egyik kollégánk, akit  akkor  vettek fel , amikor én eljöttem, már nem dolgoztam ott. Én nem ismertem. Nagy barna szemével rám nézett, és bemutatkozott. Erik vagyok és Magyar. Bele szédültem, Atya világ, még egy Magyar.

 

Ez nekem már sok. Paul megnyugtatott, hogy ő nagyon intelligens,   okos fiú már bizonyított, Mary nem bírta volna nélküle a munkát. Gazdasági egyetemet végzett. A pénzügyekben is nagyon jó és tájékozott. Kérlek Ann, nem gondolj semmi rosszra, kizárólag munka kapcsolat legyen köztetek. Hidd, el lehet rá számítani, és meg lehet benne bízni. Ahhoz, hogy a cég így fellendült, neki is köszönhetjük.  Mary nézegetett, kémlelt, de nem kérdezett semmit, gondolom, hogy Paul már sok mindenről beszélt vele, micsoda nagy a pocakod, milyen jól áll, hogy vagy? A kérdések jöttek sorban, Mary alig tudott válaszolni. Egyszerre  csak egy kérdést tegyél fel én ígérem, hogy mindenre választ adok. Egyébként Erik bérelte a lakásod, megálltam, mint ha áramütés ért volna, de ugye már nincs ott?

– Nincs persze, hogy nincs, minden elvitt? Ugye nem kell neki visszajönni semmiért.

– Ann , mi ütött beléd? Igen mindent elvitt, kitakarítatta a lakást, ugyan olyan  mint azelőtt volt.

Egy kicsit lemaradtam Paullal, és kértem, hogy még ma Mary tudta nélkül küldjön embert, aki zárat cserél.

Akkor mindenkit meghívok egy italra hozzám , színleltem jó kedvet, azonnal menjünk hozzám. Nem akartam egyedül, haza menni. A lakás kedves barátságos, végre itthon.

Mindenkinek töltöttem martinit, Maryval  mi csak koccintottunk.

– Mi van, szolidalításból nem iszol?

-Igen mondtam, és Paulra néztem. Nagyon jó itthon, kezdtem feloldódni, most egy óra múlva éreztem a biztonságot.

Erik nagyon  udvarias   elmondta, hogy mindenre nagyon vigyázott. Pár cserép virágot is vett, amit itt hagyott, nézd csak milyen szépek.

-Fogadd hálám jeléül, azért, mert itt lakhattam. Jól éreztem itt magam, kedves és szép  a  lakás. Még egyszer, köszönöm, hogy itt lehettem. Szeretem a virágokat, nekem is vettem párat, az új bérleményembe. Nem messze van innen, két megálló. Ha segíthetek valamibe, csak szólj nyugodtan.

Biztos, hogy nem, gondoltam. Pár óráig még elidőztek, és mindenki ment a saját útjára.

Péntek van,  hétvégén a lakásba még elrámolok, és hétfőn, újra dolgozni fogok. Nagyon várom már. Nyugodt voltam, ki tudja milyen rég óta.  Rám fér, hogy egyedül legyek. Nagyon jól aludtam, szombat van, kipakoltam  bőröndökből , szerte szét volt minden, telefon, arra gondoltam Mary. Nem Erik volt,

-Főztem  egy kis hazait, gyere át hozzám ebédre.

– Meghűlt bennem a vér, nem- nem megyek, csomagolok. Nagyon el vagyok foglalva,

– akkor át viszem, ha megengeded

-. Nem -nem engedem meg, köszönöm nem kérek.

Nagyon elutasító lehettem, mert Erik elnézést kért a zavaráért, és letette a telefont. Nem akarok vele semmi mást, csak munka kapcsolatot. Ellenszenves, igaz,  kellemes  intelligens  jó képű, de  nem hiszek neki, nem csak neki, senkinek sem.

A hétvégén minden a helyére került, nagyon jól éreztem magam. Kicsit szorongtam a hétfői nap miatt, de leküzdöm, harcolok, hogy minden jól sikerüljön.

“Tüzijáték 10/8” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Szia Rózsa!
    Nagy kő esett le a szívemről, végre Ann visszament Angliába.
    Nagyon féltem, hogy még elutazása előtt történni fog vele valami!
    Remélem, hogy Ann, idővel majd túlteszi magát az átélt óriási traumán.
    Most megyek és elolvasom a következő részt!
    Szeretettel: Margit ❤️🌹

  2. Kedves Rózsa! Én ezt a múlt héten olvastam, de most látom, nem írtam kommentet. Örülök, hogy Anna a hazamenetelről döntött, ebből az életből csak menekülni lehetett neki. Szeretettel olvastalak: Éva🌻🌼🌹🌈🌹🌼🌻🐨

  3. Szia Rita!
    Lassan végetér a rémálom. Ann körül rendeződnek a dolgok. Köszönöm, hogy olvastál. Tarts velem az utolsó részben is.
    Szeretettel. Rózsa

  4. Kedves Rózsa!

    Most vettem észre, hogy két részt is kihagytam. Hiába, ez az átköltözés az új profilba megzavart, de most már talán lassan képben vagyok. Ez az Ági nevű hölgy se komplett, még azt se tudja, hogy ki a gyereke apja, de a gyereknek már mond valamit. Neki aztán szuper férje lehetett, aki ezt elnézte, hogy még a gyerek apja is kérdéses. Ann-nek nem most kellett volna a feljelentést kezdenie, amivel igaz, hogy nem azt érte el, amire számítani lehetett, de azt igen, hogy megszabadult ettől az őrülttől. A zárcserét sem értem, hogy miért halogatta eddig. Az agresszív embereket bosszantja, ha valaki ennyire béna, kihasználható, megalázható, ő pedig az volt. Sajnálatot egy ilyen beteg állattól nem lehet elvárni, az ilyennel szemben még erősebbnek kell lenni. Azt se értem, hogy miért maradt egyedül a házban, ha annyira félt? Mindegy, talán tanult ebből az esetből. Az a legjobb, ha a következő partnerének nem ecseteli, hogy mennyi mindent lehetett vele csinálni. Akinek nincs tartása és méltósága, azt mindig megalázza majd valaki.

    Szeretettel: Rita🦋☘️🌼

  5. Kedves Magdi!
    Egy védtelen nő sorsa kegyetlen, tud lenni, ha nincs segítsége. Sajnos Anna sorsa ilyen. Ám jóra fordulhat története.
    Köszönöm, hogy olvastál. Rózsa😘

  6. Szia Rózsa!

    Örülök, hogy sikerült rátalálnom írásodra,
    Talán vége a rémálomnak?
    Tetszéssel olvastam, na nem azt, hogy mennyi verést, kinzást kellett elszenvedni Annának, hanem azt, hogy milyen jól írtál a nők megaláztatásáról szenvedéseiről, ha lépni mernek, még őket marasztalják el, hogy megrágalmazzák a párjukat, a velóságban is vannak nők akiknek hasonló sors jutott, ami nagyon szomorú.
    Sok szeretettel gratulálok,
    Magdi

Szólj hozzá!