Összetört álmok 2 /2

Összes megtekintés: 41 

Összetört álmok 2/ 2 rész

Aladár megdöbbent, mi lesz vele Sára nélkül, vagy inkább a vagyonos szülők nélkül, neki nincs semmije, a tisztviselői fizetéséből nem telne sokra, kénytelen volt könyörögni.
– Drágám! Eszedbe ne jusson elhagyni, hiszen tudnod kell, hogy csak téged szeretlek, te vagy az életem!
– Nem érdekel, nem tudnék veled élni! Én tiszta szívemből szerettelek, de te becsaptál, összetörted az álmaimat!
– Adj még egy esélyt, kérlek!
Hiába a szép szó, ígérgetés, hogy soha többet, az asszony csomagolt.
Aladár agyában, mint egy hurikan, kavarogtak a gondolatok és döntött.
– Addig nem mehetsz el mig meg nem hallgattál.
– Nem érdekel mit ígérgetsz, soha többet nem tudnék hinni neked!
– Jól van, elmehetsz, de előbb meghallgatsz. Egy napot kapsz gondolkodni, ha úgy döntesz, hogy elmész, tudd, hogy mi vár rád. Világtól elzártan magányosan fogsz megöregedni szüleid birtokán. Elhíresztelem rólad, még a helyi lapban, újságíró barátaim közreműködésével megjelentetem, hogy egy csalfa céda vagy, rajtakaptalak a szeretőddel. Én, a köztiszteletben álló férj nem élhetek együtt egy ilyen némberrel, még sajnálni is fognak az emberek.
– Ezt nem teheted, hiszen tudod, hogy nem igaz, érvelt a hölgy.
– Nem az számít, hogy igaz- e, az a fontos, hogy elhiggyék!
Vette a kalapját és kisétált az ajtón, visszaszólt, gondold át nyugodtan, várom a válaszod,

Sára végtelenül csalódott volt, most mit tegyek?
Elképzelte az életét Aladár nélkül, egyedül magányosan megöregedni, mikor ő családról álmodott, gyerekekről unokákról, ettől fosztaná meg magát.
Kinek kellene mint elhagyott, rosszhírű asszony? Úgy döntött marad.
A megérkező Aladárral közölte döntését.
– Maradok! Kapsz még esélyt, de elfelejteni, megbocsátani nem tudok.
Férjet ez már nem érdekelte, fontos, hogy marad.
Élték egyhangú unalmas életüket, Sára egyre szomorúbb lett, nem volt elég az, hogy cipelje a terhet, ami a lelket nyomta, még a társasági élet is megszűnt számára, nem hívták meg baráti vacsorákra, addigi barátnők cukrászdai csevegésre, férjek tiltottak tőle erkölcsös asszonyaikat.
Ha valahol megjelent a beszélgető felek elhallgattak, érezte, tudta, hogy róla csevegnek.
Aki még maradt barátnő elmondta neki, hogy mit pletykálnak róla, ugyanis a házban ahol laktak mindenki értesült a történtekről, az uraktól a cselédekig. Elindúlt a hírfolyam, dagadt, nőtt, sok szájon átment, végül, már teljesen átalakult és a férj volt a szegény megcsalt ember, ő pedig egy ledér nő.
Sára már a házból sem mozdult ki, még templomba se szívesen ment, úgy érezte, mindenhol, mindenki róla beszél, az ő el nem követett tetteiről.
Elkeseredettségében, akkor csillant meg a remény szikrája, mikor férje állás ajánlatott kapott barátai segítségével, egy fővárosi hivatalba, amit örömmel elfogadott, magasabb beosztás több fizetés járt vele
Csomagoltak és elköltöztek, Sára boldog volt úgy érezte most sikerül maga mögött hagyni mindent a keserű múltat, emlékei bugyrában a legmélyebbre ásni.
Új életet kezdtek, új ismerősök, új barátok. Sárát gyorsan megkedveltek, az okos kedves, csinos vidéki asszonyt.

Gyorsan múltak az évek mikor hófehér hajjal, az esti csendben a kandalló mellett Aladárral együtt a régi fényképeket nézegették, ahogy felnőtt a három gyerekük, az öt unoka, könnytől fátyolos szemmel gondolt a múltra.
– Lehet, hogy jól döntöttem, mikor még egy esélyt adtam?
Némán kérdezte magától.

“Összetört álmok 2 /2” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Rita!

    Örülök látogatásodnak és hozzáírt véleményednek. Az eset a huszadik század elején történt, akkor a nők sokkal jobban ki voltak szolgáltatva az ” uruk ” kénye kedvének.
    Rossz hírét az asszonynak, nem a férj terjesztette, hanem a házmesterné indította el, ahogy pletyka terjedni szokott, mindenki tett hozzá, vett el belőle, közben teljesen át alakult.
    Sok szeretettel köszönöm az olvasást.
    Magdi🌨☃️🥀

  2. Rozikával tudok azonosulni, hogy a zsarolás hatására jól döntött vagy nem, azt nem lehet tudni. Bizonyosságot csak akkor lehetne szerezni, ha elvált volna. Lehet, hogy rosszabbat talál, lehet, hogy jobbat. Azt nem értem, hogy ha nem hagyta el, akkor miért terjesztette róla azt, hogy megcsalta? A szavainkkal használni és ártani is tudunk egymásnak. “Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél”, tartja a mondás. Ha valakiról rosszat terjesztenek, mindig lesznek olyanok, akik ezt elhiszik, ráadásul tovább adják, tényként híresztelik. Szomorú, amikor épp a “házban” van az ellenség, de a legbizalmasabb kapcsolatokban élők tudnak a leginkább ártani egymásnak. Láthatók ezek egy-egy válás után, mikor kigyót-békát kiáltanak egymásra, a gyereknek szidják a másik szülőt pró- és kontra, stb.

    Szeretettel: Rita🌷🌼🌺

  3. Kedves Éva!
    Valóban, egy életünk van, jó lenne azt boldogan élni, de mikor a történet játszódik, a nők sokkal jobban ki voltak szolgáltatva.
    Sok szeretettel köszönöm kedves szavaidat.
    Magdi

  4. Kedves Magdika!
    Úgy gondolom, jól döntött Sára. Elégedett volt sorsával. Az viszont kérdés, hogy boldog volt-e?
    Szeretettel Rózsa💐🌷🌹

  5. Kedves Magdika! Egy életünk van, és azt úgy kellene élnünk, hogy a boldogságra törekszünk. No azért egy ilyen házasság igazán nem mondható boldognak az első rész történései után, de nem ismerünk másik verziót, tehát ezzel kellett beérnie a hölgynek. Az ő döntése volt, hogy jó, vagy rossz…. lett a végére. Szeretettel olvastalak: Éva🌞💐🌷🌹🌈

Szólj hozzá!