Megkezdődik 21. (Kifelé a bajból…..egy különleges NŐ életébe…. belépve…..)

Összes megtekintés: 21 

Sok munkahelyem nem azért volt, mert nem bírtam, hanem kiégtem benne, amit lehetett elértem, és így nem volt ami motiváljon tovább, inkább léptem. Otthon is megszaporodtak a gondok miután okt 13.-án megszületett kislányom is, Flóra mély depresszióba esett, sokszor nekem is jött fizikálisan, ilyenkor csak eltartottam magamtól, de lelkem könnyezett. Jobban éreztem magam munkahelyen, mint otthon vele, persze a gyerekek amik tartották az erőt bennem. Közbe az anyósom is elhunyt, ő nagyon kifordult magából, elkezdett eljárni reggeltől estig, amíg dolgoztam. Nem egyszer félre lépet, amit utólag tudtam meg, de kitartottam mellette, ezt nem egyszer tette meg. Mindig elnéztem a gyerekek miatt, nem egyszer tényleg könyörögtem neki jöjjön vissza. Egy ilyen alkalommal, elcsalták a gyerekekkel őt, egy sms jött, hogy nem engedik el. Rohantam a rendőrségre, ahol végül is azt mondták 48 óra míg elindul…!
Itt elkezdtem kiakadni, mi az hogy 48 óra, fogva tartják…mondtam.
Ekkor kora délután megjelent, nekem esett, hogy miért nem tettem semmit.
-Ezt nagyon meg fogom bánni, kórházba vagy börtönbe foglak juttatni. -mondta gyűlölködve.
Megtett ezért mindent, elkezdett mindenhol vádolni, feljelenteni, ebből az fakadt, hogy behívtak a család segítő szolgálathoz gyerekekkel együtt. Elmentünk még mindannyian.
-Jó napot Endre, a gyerekeket ezennel átmeneti nevelésbe vesszük, már nem mehetnek innen ki.!
-MIIII? -kérdeztem.
Felálltam hirtelen, vérnyomásom az egekbe ment, elájultam. Vérző szájjal, betört fejjel tértem magamhoz.
-Endre maradjon nyugton, elájult lefejelte az asztalt közbe., a mentők úton vannak…! -mondta.

Felugrottam, nem tudom hogyan és miért, csak ösztönből cselekedtem, elkezdtem szaladni, ki akartam jutni az épületből, de eltévedtem egy konyhába jutottam. Vissza felé már nem tudtam elállták az utat, körbe néztem a másodperc tört része alatt, ablakokon rács, kitörni nem tudok, az asztalon volt egy kés azt kaptam fel. Nagy sikítást hallottam ahogy magam ellenfordítottam, és teljes erőmből magam felé szúrtam, de pár centire megállítottam mellkasomtól.
-Ha nem engednek ki esküszöm magamba szúrom. -ordítottam.
Ahogy a tömeg elkezdett hátrálni futásnak eredtem ki az épület elé, ekkor jött a mentő. Akik kezelésbe vettek.
-Kérem ne hívjanak rendőrt, senkinek sem ártottam, csak magamnak majdnem. -könyörögtem sírva.
-Rendben van, de hajlandó együtt működni? -kérdezte az ápoló.
-Igen mindenbe. Egyeztem bele.
-Akkor Nyírő Gyula kórházba visszük jó? -tette fel a kérdést.
-Rendben van. -feleltem.
-Mi történt kérdezte, miután kaptam valami injekciót a hátsómba.
Elmeséltem mindent, és kezdtem megnyugodni, de a szívem lelkem nem tudott azt hittem megörülök…
Beérve felvittek a 3. emeletre, nem sokat kellett várnom, és meg is vizsgáltak, ott is elkellet mesélnem mindent. Majd távozhattam. A záron az állt pillanatnyi elme zavar.
Ettől a naptól jött az így is kezdtem élni, viselkedni, hiába szedtem a gyógyszereket, csak egy dolog járt a fejembe, el kell mennem nem akarok élni.
A második vagy harmadik alkalommal is rám találtak, ekkor már búcsú levelet is írtam a kedvenc előadómtól, szó szerint lemásoltam. Begyógyszereltem magam, amit csak találtam otthon, mindent bevettem.
Rosszul lettem, összeestem egy mentőben kezdtem magamhoz térni, rendőrségi kísérettel. Nem akartam bemenni a zárt részleg vizsgálójába, elkezdtem rohanni. Nem ismertem a folyósokat, de ki akartam jutni, így kerültem szembe egy egyenruhással, aki elállta az utat. Nem gondolkodtam sokat, rohanás közbe tenyerem ujjaimmal felfele kinyitva, a hasam magasságában tartva. Majd teljes testerőmet beleadva, megindult a mellkasa felé, felfelé, hatalmas erővel csapódott neki a felfelé tartó lökés.
Ahogy szaladtam tovább, kicsit visszanéztem, és láttam ahogy a levegőbe van a teste, és beesik a sarokba. 5 6 osával vettem a lépcsőket, leérve a fotó-cellás ajtó állított meg, késleltetve volt a nyitása. Teljes erővel csapódtam neki, nem tört ki sem, így értek utol az üldözök, majd megbilincselve vittek vissza. A liftbe kaptam néhányat, nem tudtam mit tenni, kezem bilincsbe, és csak álltam meggörnyedve.
Ez azt hozta magával 2 hétig zárt osztályon voltam, és kezeltek. Bár a gyógyszerek csak az ellenkezőjét váltották ki, azt néztem mikor hogy tudnék magam ellen véteni, de ki is akartam jutni, tehát legyőztem a késztetést, Elkezdtem úgymond normális lenni, elkezdtem szerepet játszani ez alatt a 2 hét alatt. Majd jött egy elbeszélgetés a főorvossal.
-Endre, jól viselkedett, holnap zárót kap, és mehet haza, gyógyszereket kiírom magának. Itt a levele is, megtaláltuk, elolvastam, és igen meghatott, de ez nem éri meg. Sokkal több van magában, mint hinné. Ahogy én látom, ön egy középsúlyos idegösszeomlást kapott, ez állapot nem betegség. Rengeteg munka, erőfeszítésbe fog kerülni, de gyógyítható, azaz kilábalhat belőle.
-Köszönöm szépen a segítségét, hálás vagyok önnek, hogy megmentett. -tudtam kinyögni.
Ezen az estén már kint voltam a zárt részlegről, a nyílt részlegen mehettem ahová csak akartam épületen belül.
Másnap megkaptam a zárómat, irataimat, mehettem isten hírével. Persze a rossz gondolatok ott voltak, meg a gyógyszerek mellék hatása.
A gyerekeim közbe átkerültek egy másik gyermekotthonba, de nem voltam kész rá hogy ezzel szembe nézzek. Erősödték a gyógyszerek mellékhatásai, rosszul lettem, a nyílt utcán elájultam, ekkor már csak 55 kg voltam a 70 ből. A háziorvosom egyre több gyógyszert írt fel a mellékhatásokra, ott tartottam már reggel egy maréknyi, elegem lett ebből, kiöntöttem a wc be mindet, és lehúztam. Igaz pár napig remegtem, elvonási tüneteim voltak, ájulások sűrűsödtek, rosszul létek is. Jártam terápiákra, de úgy kezdték, mindenhol…
-Miben tudok segíteni….?
-Nem tud. -feleltem mindig, és elkezdtem úgy viselkedni amíg azt nem mondták keressek más dokit. Ekkor fordultam az italhoz, eleinte nem nagyon ment le, majd a napok teltével egyre több.

Ekkor kerültem kapcsolatba anonim módon egy kiabálós dokival.
A megadott érkezést elkéstem 5 perccel.
-Mit képzelsz, lopom az időt? Ma már nem foglalkozok veled, gyere el legközelebb időben!!
Ott álltam megdermedten, ez ki, ez mi….. Nem tudtam hirtelen mit tegyek, de elgondolkodtam, velem így még senki sem, mindenki csak lesajnált, meg tud e segíteni, erre tessék. Már én akartam jönni ezek után, kíváncsivá tett.
Ekkor kezdtem el felvenni a harcot is hatóságokkal, ügyintézőkkel. Persze addig jártam a nyakukra, míg elértem a célom. Találkozhattam gyermekeimmel az intézménybe felügyelet mellett. Ilyenkor nem ittam, mindig mentem. Bár az ital miatt sokszor bajba kerültem, többször is a kórházakban tértem magamhoz, ahol józanítás után távozhattam. Bár még voltak ügyeim ebből kifolyólag, háromszor voltam kihallgatáson, de ejnye bejnye lett a vége. Ekkor fogadtam meg, többet nincs kórház, néha közel álltam ismét hozzá, de megúsztam.
Ebben az időszakban ismerkedtem meg egy sráccal, aki úgymond hölgyeknek tett kedvére. Felajánlotta, ha van kedvem, beletud vinni, sokat kereshetek akár heti 100 200 ezer is lehet, annyit mondtam nem érdekel. Azt mondta gondoljam át.
Én ekkor a közhasznúnál voltam, persze ezt megelőzte egy orvosi vizsgálat, nem akartak engedni dolgozni, szinte én könyörögtem. Addig is emberek közt leszek, jobb lesz, elfeledkezhetek a dolgokról.
Szeretett a vezetőség itt is, pedig tudtak mindent rólam. Persze mindig megkérték a többieket figyeljenek rám. Itt kezdtem el rendbe jönni lelkileg, fizikálisan.
Amit kerestem, szinte csak a rezsire volt elég, elkezdtem pénzszűkébe lenni.
Felvettem Bálinttal a kapcsolatot, és megkérdeztem aktuális e még amit felajánlott, bár kicsi az önbizalmam, meg szégyenlős is vagyok….!
Ezen az estén, már nem otthon töltöttem az éjszakát, hanem egy hölgynél.
Este nyolcra mentem, hajnal 5 ig maradtam, mert mennem is kellett dolgozni.
-Nagyon jól teljesítettél, kicsit megtoldom neked az összeget, megérdemled. -mondta, és kezembe nyomta a pénzt.
Nem mertem megszámolni, megköszöntem én is, majd távoztam.
-Ha gondolod, beajánltak ismerőseimnek is, jó adottságod van. -mondta nevetve, akár swinger klubba is.
-Felőlem. -hagytam rá. Majd kiléptem az ajtón.
Az utcára, ahogy kiléptem megnéztem a pénzt, nem álmodok e, de ott volt a kezembe, negyvenezer forint.
Azon lepődtem meg, elkezd jó kedvem lenni, már van miből enni, fizetni a csekket, így elkezdtem többet és többet ezzel foglalkozni, a részletekbe nem mennék bele.
Ekkor szembesültem azzal, nőkbe is vannak igen csak, fura vágyakkal, sokszor a gyomrom fordult majdnem ki, de elviseltem, tudtam pénz nélkül nem tudok kitörni.
Lejárt a közhasznúm ideje, mehettem volna munkaügyi központba, de nem tettem.
Egész jó pénzeket tudtam már így keresni, igaz ital is több fogyott, ruhatáram lecseréltem, divatosakra de így is bőven tudtam fedezni életfenntartásom, és tudtam félre is tenni.
Közbe jártam anonim terápiára Csernus dokihoz, gyerekeimmel egyre többet tölthettem az időm, többet, sűrűbben.
Már szinte tudták miből élek, fura módon elkezdet javulni a szemekben hozzáállásom a dolgokhoz.
-A gyerekeiért teszi ugye, amit tesz? -kérdezték olykor.
-Igen csak is azért. -volt a válaszom.
Szóval elkezdett önbecsülésem lenni önbizalommal társulva, nem tudom melyiknek köszönhetem, de tényleg éltem, éreztem is.
Egyik alkalommal a terápián.
-Nézd, veled annyit értem el, 1 év alatt, mint másnál 5 év….kezdett bele
-Én csak ennyit tudtam neked mutatni, nem segítettem ezt te akartad, emlékezz arra amit tanítottam a látásról.
-Igen, probléma estén cső látás alakul ki, nézzek a cső mellé is… -mondtam
-Szóval, végeztünk egymással! -fejezte be.
-Köszönöm szépen, az útmutatást. -mondtam, majd kezet ráztunk!!!

Ekkor mentem a gyámügyre, előadni a tervem., bementem a boltba, vettem egy üveg jó pezsgőt, meg egy jobb kávét, ezt szépen becsomagoltattam.
Kezembe a csomaggal léptem be az épületbe.
-Jó napot kívánok, gyámügy, Erős Pistához jöttem.
Megkaptam a vendégkártyát, majd felmentem, és bekopogtam.
-Szép jó napot uram, önhöz jöttem. -mondtam határozottan.
-Tessék Endre jöjjön. -mosolygott.
-Azért jöttem, hogy szeretném, kérvényezni, hogy ki is jöhessünk az intézetből a gyerekekkel, néhány órára akár.
-Néhány anya példát vehetne magról Endre, amit maga tesz…gyerekeiért.
-Rendben van, a papírt írjuk meg, és továbbítjuk a gyerekotthonnak.
Amikor végeztünk, át nyújtottam a csomagot.
-Köszönöm szépen segítségét, tudom nem fogadhatja el, de én csak futár vagyok.. -mondtam nevetve.
-Endre, kérem….! -szólt utánam.
De én már dugtam be a fül hallgatott, és megszűnt a világ számomra…….!
Párnap elteltével, megjött a határozat, remegő kézzel bontottam ki.

Engedélyezzük, hogy a láthatás alkalmával, 4 óra hosszára, elhagyhassák az intézményt.
Ekkoriban volt egy fura álmom….
Hátulról elkapták a nyakam, és elkezdet húzni az ablakon kifelé maga után. Én álmomba elkezdtem ordítani, rúgkapálni félelmembe….. de nem riadtam fel, pedig ez bevált, tudtam alkalmazni, most nem…..ekkor elkezdtem gondolkodni, gyorsan átnyúltam a vállam felett, elkaptam a fejét, de két szarvat tapintatottam ki, megragadtam és ordítva, átlendítettem a fejem felett szorosan tartva a földnek csapva…ekkor riadtam fel.
Szívem hevesen vert, éjszaka volt hajnal 1, izzadtam fújtattam, a mellkasomba szorítás és fájdalom egy pattanással megszűnt. Hihetetlen nyugalom kerített hatalmába, megkönnyebbüléssel. Innentől, egyre jobb kedvem lett, színjáték nélkül is.

Örömöm túláradt, el is pityeredtem….! Az itallal nem tudtam leállni, de a botrányt már kerültem nagyon. Mindeközben beregisztráltam egy társkereső oldalra, elkezdtem randizgatni, eddigre már volt félre tett pénzem bőven, mint amit felélhetek hetek alatt, abba is hagytam ezt a dogot is, kiégtem. Eleinte alig-alig jött össze valami, már kezdtem feladni ezt is. Ekkor rátaláltam valakire az oldalon, kiderült, hogy ő volt az aki bejelentést tett anno, hogy mit tervezek magammal. Ugyanis neten kerestem online dokit, és elkövettem azt a hibát, hogy megkérdeztem, hogy tudnék elköszönni két kisgyerekemtől. Ő meg ugye jelentette. Na de ő ezt tagadta, én viszont ráismertem amit írt a naplóiba, a lakhelye környezete, stb stb..! Sokat beszélgettünk, hol így hol úgy. Volt amikor nagyon megbántottam, volt hogy szerelmet vallottam. Persze ez utólag letisztult, ő csak meghallgatott, nem elítélt, kedves is volt szavaival, félre értelmeztem.
Ezt a tettem azóta is szégyenlem, de beteg voltam akkor még, ezt is utólag ismertem be csak jóval.
Flóra is megjelent.
-Újból kezdhetjük? -kérdezte sírva.
-Emlékszel mit mondtam annak idején? -addig játszol velem míg elengedem a kezed, ez most jött el……nem érdekel, de ez a te lakásod is. -mondtam.
Beengedtem, ahogy pakolászott, megállt előttem, köszönöm, és lásd milyen hálás vagyok, letérdelt elkezdte kioldani a derékszíjam, lehúzta a nadrágom, majd ajkai közé vette, és ……! Nem tiltakoztam engedtem, és élveztem a dolgot míg el nem végezte amit elkezdett.
Nem volt lelkiismeret furdalásom, hogy nem jeleztem mikor fogok durranni, de ezen sem sértődött meg. Pár hétig maradt, én kihasználtam ezt persze, majd lelépett egy szó nélkül. Innentől kezdve nem hallottam róla semmit sem egy ideig…..

Na de pár hónap elteltével ahogy írtam jött egy vigyorgó smile flörtbe! Nem tudtam mit írjak, már volt tapasztalatom, így visszaküldtem ugyanazt a smilét kérdő jelel a végén. Szinte azonnal jött a válasz.
-Ismerkedhetünk.

-Ismerkedhetünk? -küldtem vissza.
Párperc várakozás után egy kisebb üzenet jött.
-Milyen kapcsolatot keresel, képet küldök e pár sorral magamról!
Gyorsan írtam pársort, képet feltettem magamról.
-Olyan ismerős vagy, nekem valahonnan. -jött vissza.
Megadtam neki skypom, folytassuk ott, hamarosan írt is rá, sokat beszéltünk, Ő ekkor pék volt egy Tescoba. Napról napra többet és többet írtunk, hajnalig is, pedig ötre ment dolgozni 2-3 kor még írtunk. Hajnalba már telefonált is, mikor kutyával lent volt. Sms váltások, skyp telefon hívások, szinte már egyfolytában, ha rá ért. 3 hétig folyt így közbe mindent elmeséltem neki őszintén, igyekeztem semmit sem elhallgatni, valamiért már bíztam benne, éreztem szerelmes vagyok….!
Közbe kiderült, hogy ő csak szeretőt keres, a férjével 16 éve vannak együtt, de már nyolc éve hozzá sem ért, különszobába is alszanak. Belementem ebbe a dologba, 3 hét után találkoztunk is személyesen. Első látásra beleszerettem, de ezt tudtam előtte is, de amikor megláttam….! tudtam már megszerzem magamnak örökre.
Kökin találkoztunk, kimentünk a népligetbe, megkerültük, közbe sokat marhultunk is. Érdekes randi lett ebből, ugyanis nem a jó dolgok, kerültek szoba, hanem a rosszak, emlékek, dolgok, események. Majd beültünk egy sörözőbe, nem tetettem magam, sört kértem, Szilvinek colát, mert az kért. Kiültünk a teraszra, szoba hoztam a köv randit,.
-Hogy látod esélyét annak, hogy 2. randi lesz? -kérdeztem.
-Hááát, olyan 30 százalék. -mondta.
-Köszönöm, hogy ezt mondtad, több mint a 10 százalék. -feleltem.
Arcát néztem közbe, elpirult, zavar mosoly jelent meg arcán, szemei kitágultak.
-Rosszat mondtam, akkor elnézést kérek. -mondtam zavartan.
-Nem csak, meglepődtem. -mondta.
-Elég látványosan. -feleltem.
-Ezt hogy érted? -kérdezte.
Nem szerettem volna itt még, hogy tudja rengeteg időt szenteltem a gesztusok, testbeszéd tanulmányozására., meg ugye volt hogy egy kicsit tanultuk is amikor tanfolyamokat végeztem.
-Arcod belepirult. -mondtam mosolyogva.
Visszakísértem a kiinduló pontra, majd én is haza felé vettem az irányt.
Alighogy hazaértem, a laptopon már ott várt az üzenet. Kérdések hegye. Válaszolgattam rá, majd ez jött.
-Szia, szeretném folytatni, ha benne vagy, szimpi vagy nekem.
Ott álltam és nem akartam elhinni. Pár napot még skypoltunk, majd ismét tali, de már megbeszéltük, mozi és nálam alszik.

“Megkezdődik 21. (Kifelé a bajból…..egy különleges NŐ életébe…. belépve…..)” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Köszönöm szépen, hogy végig rágtad..és véleményed! Ezért szoktam azt mondani,..nem szerencsés vagyok, éltem a lelehetőségekkel, ami adatott bármi is volt. Igaz tényleg néha a gyomrom majdnem kifordult, de…..!
    Egy dolog volt amit észre vettem,…..egy belsőhang (vagy a 6. érzék? ) mindig mondta merre is induljak, tudom furán hangzik.
    Én sem hinném el ha……

  2. Kedves Attila! Kicsit hosszú volt ez a rész, de érdekelt, hogyan billen át sorsod. Nálam is voltak nehézségek, mikor a gyerekek kicsik voltak, tudom mennyire nehéz. Örülök, hogy rátaláltál párodra, de azt hiszem ezt magadnak köszönheted elsősorban, hiszen benned volt a változás – változtatás igénye. Szerintem legtöbb ember azért nem tud kimászni az ilyen gödrökből, mert feladják, leállnak az önsajnálatnál. Rossz napokon mindannyiunknak lenne oka arra, hogy feladjuk. Nálam is legtöbbször a gyerekek voltak a motiváló erők, azután a dac, hogy a fenébe, nehogy igaza legyen és valóban sz…á váljak. Üdvözlettel: Éva🌈🌈🌈🌈

Szólj hozzá!