A napfelkelte egészen más-2 részes [1]Epizód az életemből]

Összes megtekintés: 28 

Az évek sebesen szálltak tova. Egyre nagyobb lettem, és testileg is kezdtem éretté válni. Szívesen olvastam szerelmi történetekkel és szerelmi gondokkal foglalkozó könyveket és közben saját személyiségem egyre mélyebb rétegeibe hatoltam.

Azzal az elhatározással tekintettem a jövőm elé, hogy olyan férfit keresek, aki teljesen megért engem. Így a könyvek helyett lassan egyre inkább a fiatalok, majd a fiatal férfiak kezdtek érdekelni. Ők is érdeklődtek irántam. Anya hiába is próbált szerénységre nevelni: már gyerekkorom korai szakaszában felfigyeltem arra, hogy valami vonzerő van bennem.

Vakságomban azonban azt hittem, ez a sok emberre ható vonzerő csak a személyemnek szól. Végül azonban rájöttem, a vonzerőm nem a magánéletem jobbá tételét szolgálja. Akkoriban azonban még csak a saját személyiségem foglalt le, és azt hittem, az igazi boldogságra a férfi és a nő közötti szerelemben lelhetek rá. Így velem is sok minden történt, ahogy ezen a világon szokásos; szerettem és szerettek, de az összes öröm és szenvedés csak előjátéknak számított a sorsomban.

Életemnek a tizenhárom és tizenkilenc éves korom közötti szakaszán szinte tiltott fonalként futott végig egy fiatalemberrel folytatott kapcsolatom, amelynek én a “rendkívüli akaraterő szerelmi próbája” elnevezést adtam. Sok évet tartott és mégsem ismertem fel az igazi énét.

Tizennégy éves koromban találkoztam egy fiatalember-rel, akit kiváló képességei messze az átlag fölé emeltek. Jellemében különös módon keveredett a céltudatos és kérlelhetetlen törekvés a tökéletesség és a szépség megvalósítására, valamint a már betegessé fokozódó hatalomvágy és önzés. Azt mondta, szeret engem, valójában azonban magát szerette, és a rabszolgájává akart tenni. Idősebb volt nálam egy pár évvel Azonnal észrevette, hogy hozzá hasonlóan én sem a külsőségek alapján ítélek, és a -művészetet is úgy élem át, mint ő. Azt hitte, rátalált a hozzá méltó társára.
De nagyon csalódott!

Nagy műveltségű, de feltétel nélkül szófogadó, az ő elvárásainak hiánytalanul eleget tevő feleséget akart belőlem faragni. Önálló gondolkozásomat el akarta fojtani. Nagyszerű könyveket hozott a művészetről, a zenéről, a világ-és a művészettörténetről, a modem és a klasszikus irodalom remekeit adta a kezembe, és ragaszkodott hozzá, hogy ezeket a műalkotásokat eredetiben olvassam. Mivel borzasztó unalmasnak tartottam a nyelvtanulást egyedül, velem együtt tanult nyelveket, majd igyekezett felkutatni számomra a legjobb zongoratanárt, egyszóval mindent megtett azért, hogy ne csupán átlagos, hanem magas kultúra szinten álljak.

Anyám pótolhatatlan segítségnek tartotta a nevelésem terén, mivel a nyelvtanulás nem ment gond nélkül. Hiába jöttek a legjobb nyelvtanárok, nem voltam hajlandó magolni. Ez a fiatalember német, francia, angol újságokat és színdarabokat hozott nekem, amelyeket azután velem együtt olvasott, és így valóban nagy szerepe volt az idegen nyelvek elsajátításához. Mindez nagyon szép volt, és jelentős mértékben hozzájárult lelki fejlődésemhez , csakhogy a barátom nagyon céltudatosan igyekezett a hatalma alá vonni. En a szabadságot szeretem , ő igyekezett elzárni előttem ezt az utat Csak rövid ideje ismertük egymást, amikor már közölte velem, a feleségének kell lennem, és azt akarja, hogy a tulajdonának tekintsem magamat. Bármit akartam olvasni, először az ő engedélyét kellett kérnem. Az engedélye nélkül még csak nem is barátkozhattam. Mint minden fiatal lány , én is eljártam a Márta nővéremmel tánciskolába. Szenvedélyesen szerettem táncolni, és éppoly szívesen társalogtam a tánciskolába járó fiatalokkal. Korcsolyázni is kijártam a jégre. Mindez egyáltalán nem volt a barátom ínyére. Fiatal voltam azonban, táncolni akartam,.jól érezni magamat más fiatalokkal,de őt mind-ez féltékennyé tette, méghozzá olyan mértékben, hogy az messze túllépte a józanság határát.

Mindehhez párosult még mértéktelen hatalomvágya is. Kezdetben a hiúságomat legyezgette, hogy ilyen nagyra becsült, sokak által csodált férfi választott ki engem, fiatal lánykát. Elbűvölően szellemes tudott lenni, és gyakran folytattunk csodálatos beszélgetéseket. Az is tetszett, hogy a barátságról és a szerelemről vallott felfogása éppolyan komoly és mély volt, mint az enyém. Amint azonban kezdtem érezni, hogy az akaratát vaspántként próbálja rám erőltetni, az egész kapcsolat terhessé vált. Küzdelem, borzasztó küzdelem kezdődött a két lélek láthatatlan erői között! Minél inkább éreztem, hogy kinőttem hatalmának korlátait, annál szorosabban akart kézben tartani. Tizenhét éves koromban azt követelte, tekintsem magam a menyasszonyának. Az apját elküldte az enyémhez. Édesapám nem volt elragadtatva. Csak sokkal később mondta el nekem, hogy vőlegényem agresszív magatartása soha nem tetszett neki, de nem akart minket szabad akaratunkban korlátozni. Tiszteletben tartotta az·emberek döntési jogát a sorsuk felett, és mivel ez a felfogása a saját gyerekeire is érvényes volt, végül -igaz, nem szívesen – a beleegyezését adta. Abban reménykedtem, hogy a vőlegényem féltékenysége az eljegyzés után le fog csillapodni. Ahogy azonban az idő múlásával egyre inkább kibontakoztak női bájaim, féltékenysége már nem ismert határt, és egyre gyakrabban rendezett botrányos jeleneteket Miután órákon keresztül kínozott, átesett a ló másik oldalára, és térden állva könyörgött bocsánatért, gyerekként sírt, szinte koldulva kérte, hogy szeressem őt, és megígérte, soha többé nem fog gyötörni. Az ilyen jelenetek elviselhetetlenek voltak számomra.

Otthonunkban soha nem láttam azelőtt ilyesmit. Bármilyen nagy hatalma volt is édesapámnak, azt magától értetődően sugározta magából. Soha nem igyekezett a hatalmát másokra rákényszeríteni. Mindenkit elfogadott olyannak, amilyen volt, és nem akarta, hogy mások vakon kövessék, és engedelmeskedjenek neki. Akkoriban már hosszú ideje vezető pozícióban volt -elégedett lehettem, nem állt fölötte semmilyen igazgató -, ő azonban soha nem nyomta el az alatta állókat. Mind a családja körében, mind a hivatalában biztos támaszra leltek benne az őt körülvevő emberek. Beosztottjai és a rokonság köréből százak kérték ki a tanácsát. Igazságos, nagylelkű és segítőkész volt. Én meg azt hittem, mindenki ilyen! Nem tudtam, milyen az önzés, a tapintatlanság, mivel otthon nem volt részem ilyesmiben. Családunkat minden tekintetben egészséges felfogás és igazi, önzetlen szeretet jellemezte. Nem tudhattam, mi a szadizmus és a mazochizmus, tehát a vőlegényem jeleneteit sem érthettem meg -és még kevésbé viseltem el! Szabad akartam lenni! Szabad! Csakhogy hosszú ideig nem tudtam ellenállni az akaratának, és természetes hűségem valamint az emberek gyengeségei iránti megértésem is visszatartott.
Folytatom.

“A napfelkelte egészen más-2 részes [1]Epizód az életemből]” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Nagyon szépen koszonom: Rózsa
    Magdika
    Éva
    Kitti
    Az élet olyan mintegy szerencsejáték!Kinek így ,kinek úgy!
    Mindezezekből lehet tanulni és más életet formálni!
    Sok szeretettel….Babu
    💞💞💞

  2. Kedves Babu! Éva hozzászólását nem ismételném, de abszolute ugyan azt írtam volna én is. 🌷

  3. Kedves Babu!
    Amíg az ember nem találkozik a gonosszal, nem élt át ilyet az életében, úgysem hiszi el, hogy választottja rossz lehet. Főként, ha egy olyan emberrel hozza össze a sors, kire az egész környezete felnéz, és kiválasztottnak érezheti magát, akire néz. Nyilván óriási dolog, hogy a műveltségedet ennyire fontosnak tartotta, szerencsére ebből hasznod is származott, de ott volt a milyen áron és milyen célból kérdés, ami egy önző célból megfaragott báb létrehozását tűzte ki, az ő elvárásainak 100%-os megfeleltetésére. Édesapád döntését én méltányolom, hiszen Neked kellett átélned a kudarcot, hogy utólag ne siránkozhass elveszített dolgok felett, és őt okold. Érdekes élet, én olvasom a többit is! Szeretettel gratulálok! Éva🌞🌞🌞🍄🍄🍄🌞🌞🌞

  4. Szia Babu!
    Kalandos életed egy kis része, nagyon kíváncsivá tett. Várom a folytatást, remélem megtalálod az igaz szerelmet. Ebben az önző világban!
    Szeretettel Rózsa 🌞🌷🌹🌻

Szólj hozzá!