Elkezdődik 22. ( a szerelem és minden más….)

Ezekben az időkben még ittam alkoholt, de már nem annyit, hogy eszméletlen legyek.
Elkezdtem készülni a mozis randimra, közbe megittam pár sört, nem számoltam mennyit, de közbe készítettem a kaját is neki, Grillezett csirkemell, grill zöldséggel, padlizsán, cukkini, sárgarépa, 3 -féle paprika, paradicsom, zöldbab. Közbe fürödtem borotválkoztam öltöztem tettem vettem ezerrel, a szomszédasszony átjött kész vagyok e már. Vele jóban voltam, afféle barát tényleg csak, semmi szex nem volt köztünk, ő is segített kilábalnom, hálás voltam érte. Igaz lehet csak én gondoltam így rá. Mondtam neki még nem vagyok kész, de ha akar egy kávéra jöjjön be addig. Én félig felöltözve rohangáltam konyha- fürdö-szoba-konyha… Nagy nehezen kész lettem mindennel, majd Timivel elindultunk a mozi felé a nyugatihoz, ott volt Szilvivel megbeszélve a tali.
Mivel on line rendeltem a jegyeket, adatokat egyeztetve fizettem, majd eljöttem a pénztártól, ekkor jelent meg Szilvi.
-Szia Szilvi. Üdvözölte Timi, nem árulom el, hogy Endre megivott 4 sört…..
-Szilvi rám nézz, arca pirosodik, kétely látszott arcán, majd hirtelen megragad, nekitol az oszlopnak, szájon csókol, de a nyelvét is átdugta számba. Hirtelen nem tudtam mit lépni, de hamar kapcsoltam átöltem, magamhoz húztam, és viszonoztam a csókját. Amikor szétváltunk.
-Tudod jól, nem szeretem ha iszol. -mondta.
-Tudom, de nem tudom egyik napról a másikra….sajnálom. -tudtam kinyögni.
-Ezért otthon nálad számolunk! -tette hozzá mosolyogva.
-Mi lesz otthon? -kérdeztem cinikusan.
-Max alszunk. -felelte ő is hasonlóan.
Amerika kapitánya, volt amit néztünk 3D4DX.-be Ez azt jelentette, hogy kaptunk szemüveget, plusz a székek is mozogtak, szagokat szelet, hideget meleget, spriccelést ha olyan volt a film, szinte mindent tudtak éreztetni. Pl amikor vízbe zuhant, a szembe levő székből vízpermetet kaptam az arcomba, ha valami éget füst szag jött. Persze én kijártam cigizni közbe, meg inni is., Igaz sötét volt bent, de láttam azt kék szempárt, a sötét haját, önkéntelenül Ági jutott eszembe, odahajoltam, megcsókoltam, Szilvi viszonozta. A csók édes volt, jól esett, de azt is tudtam, nem Ágié……és most először nem szomorúság járta át testem lelkem, hanem szerelmes boldogság. Az érzéssel nem tudtam mit kezdeni, de tudtam, akarom….szeretném ….!
Az előadást követően haza felé gondoltam kicsit viccesedek!
-Szereted az epret csokival tejszínhabbal? -kérdeztem Szilvitől.
-Igen, imádom! -mondta nevetve vörösödve.
-Akkor, ha leszálltunk a sarki tesco expressbe beugrunk jó? -kérdeztem
-Jó! -felelte szemlesütve.
Hangulatom vidám volt, magam is meglepődtem ezen, a pénztárhoz érve.
-Szerinted nem ciki ez? -fordultam Szilvi felé.
A pénztáros ránk nézz, elmosolyogja magát, majd ő is elvörösödik, szerintem ő is levágta, mert hozzátette miután fizettem.
Szilvi tudta van egy antiszociális amsaff kutyám, ő egy mentett kutya volt, más állatokkal nem jött ki, emberekre nem, de ezt senki nem tudta, rajtam kívül. Sokat kellett vele törődnöm, foglalkoznom mire elértem, hogy már messziről ne legyen agresszív, már annyit elértem vele, az utca túloldalán mehettek kutyával, nem támadt, csak figyelte, kisebb morgásokkal. Előtte egy pár napos dobermann volt nálam, akit agyon akartak verni, mert életképtelen volt. Pár hét alatt szépen elkezdett rendbe jönni. Miután teljesen felépült, gazdihoz került. Ezután jött az amstaff.
Szomszédaim, nem nézték jó szemmel a kutyát, de elfogadták, hogy van.
Ahogy az ajtót kinyitottam, a kutya már ott ugrált, örömébe, körbe nyalt minket, megsimogattam, bemutattam Szilvinek, voltak fenntartásai, de hamar összebarátkoztak.
Mi bementünk a szobába kutya kint a konyhába a foteljába hevert. Nem tudtam mit mondjak, hogy kezdjek hozzá, nem akartam ajtóstól rontani a házba. Bekapcsoltam a laptopot, zenét kerestem, majd behoztam neki amit készítettem, mire vissza néztem már csak az üres tányért láttam a kezébe.
-Ez igen, éhes lehettél. -mondtam
-Nem, csak annyira finom volt. -mondta zavartan.
Kiment a fürdőbe átöltözni, kis ruha volt rajta, épp a hasa alá ért, kilátszott tanga bugyija, nem tudtam hova nézzek, ha feljebb néztem kerek cicijeit láttam. Bebujt az ágyba, igaz csak egy személyes volt, de elfértünk rajta ketten is.
Mivel én már nem voltam szégyenlős, de ezt még lepleztem, a takaró alatt vetkőztem le. Ezen mindketten elnevettük magunkat, mint akik először, teszik ezt.
Mellébújtam, kezem elindult felfedezni testét, minden apró pontját, hol kicsit tovább hol kicsit kevesebbet elidőzve. Én ekkor még nem engedtem, hogy hozzám érjen, felálltam, hogy kandallót megpakoljam fával, de láttam nagyon csodálkozik valamin.
-Mi a baj? -kérdeztem.
-Semmi, csak nem gondoltam volna hogy ….-harapta el.
-Mit? -kérdeztem.
-Hát a magasságod, és a testsúlyod nem ezt sugallta, amit most látok, azt hittem vékonyabb rövidebb.
-Zavarba jöttem, pedig ezt tudtam, de adtam aki most hallja először.
Visszabújtam az ágyba, a fahasábok pattogása hallatszott, mely elnyomta a hangokat, igaz az alkohol hatása miatt ekkor gondom volt a férfiasságommal, de szájjal megoldottunk mindent egymásnak. Nagyon aljas lehettem mert, elkezdtem a bugyiját lehúzni, ahogy puszilgattam a hasát combját, néha nyelvemmel megérintettem a csiklóját, majd amikor már engedte, hogy lehúzzam, gyorsan visszahúztam, és mentem a melleire, puszilgatni csókolgatni. Már teste remegett, zihált, ekkor elkezdtem lehúzni a bugyiját, és nyelvemmel elkezdtem kielégíteni, nem kellett sok hozzá és nagyot nyögve ellazult, éreztem arcomon a siker élményt. Felkeltem, hogy rendbe szedjem magam, ám ekkor már ajkaival teljesen a rabjává tett, olyan élménybe volt részem, mint még soha, igaz nem ment a szájába, erre figyeltem mert mondta, nem nagyon szereti, de egy két csepp nem gond, így kihúztam időben. Majd sírva fakadt.
-Mi a baj, megbántad? -kérdeztem.
-Nem, nem csak …ilyet soha nem éreztem, és boldog vagyok. -mondta.
-Nem értelek, ha jó miért sírsz? -kérdeztem.
Hajnal 4 ig beszélgettünk ezután, ő ment dolgozni 6 ra. Elkísértem egy darabig, csókolóztunk, ölelkeztünk a buszig. Olyan csókkal váltunk el, amit nagyon régen nem éreztem már, tudtam, hogy én már szerelmes vagyok. De letisztáztuk, ő még nem kész váltani, változtatni, így adtam időt kiforrni a kapcsolatunknak. Sokat találkozgattunk, már, de főleg az ő környékén, persze az ismerősök levágták ezt, hogy több mint barátok. Sokan mondták.
-Szilvikém, de kivirultál. -mondták többen.
Egy ilyen alkalommal történt, hogy előzőleg fent töltöttem az éjszakát, Szilvi ezen a napon szabadnapos volt, Tudtuk lassan jön a férje, éjszakázásból haza így lementünk sétálni. Ahogy a környéken tekeregtünk, Szilvi fia is velünk volt. Egyszer csak a gyerek felkiált hangosan.
-Ott van apa.- mondta. Persze ő is meghallotta, oda is nézett ránk, de ment tovább.
-Most mi lesz? -kérdeztem.
-Nem tudom. -mondta.
Nem volt ettől jó kedvem, lebuktunk ez van. Kicsit még tekeregtünk, majd elkísértek a buszomhoz Kökire. Megbeszéltük, ha gond van azonnal hív, ha nincs akkora, majd ír skypon.
Hazaérve első dolgom volt bekapcsolni laptopom, de semmi extra nem várt, csak annyi hogy.
-Ne izgulj, nem volt semmi, még egy kérdést sem tett fel.
Szinte azonnal írtam.
-Ez hogy lehet, hiszen látott, a virág? -kérdeztem.
-Látta rá is nézet, de nem kérdezte. -jött a válasz.
Nem értettem, ha én lennék az Ő helyében tutii lennének kérdéseim.
-Fura ez számomra. -tettem hozzá.
-Nekem nem, mondtam, hogy 8 éve semmi nincs köztünk, csak egy fedél alatt élünk!
-Én megbecsülnélek téged, sőt….! kezdtem bele.
-Sokszor volt, hogy én kezdeményeztem nála, de eltolt, nagyon megalázó volt, ezt többször megtette. -írta Szilvi.
-Velem kapcsolatban, mit érzel tudod, hogy szeretlek, nem egyszer leírtam, és téged is erre kértelek, legalább csak írd le. Sokáig nem jött válasz, vagy 5 percig.
-Én is szeretlek, de kicsit még várnunk kell, a napokban fogok vele beszélni, a hogyan továbbiakról. -Leakarom zárni 16 év után.
Ott álltam a monitor előtt, most én fagytam le, csak annyit tudtam írni.
-Rendben van, várok türelemmel.
Témát váltottunk, és csak beszélgettünk, beszélgettünk, néha küldtem neki egy-egy számot.
-Ne csináld ezt velem, már nincs könnyem. -írta.
-Igen sejtettem, sokat köszönhetek ezeknek a daloknak, is, sok erőt merítettem belőle, és ihletet is kaptam.
-Ezt hogy érted? -kérdezte.
-Ne tarts nagyképűnek ezért, de írtam pár szöveget, ezeket elküldtem előadóknak, használják fel, vagy írják át, tegyenek vele amit akarnak, és bizony pár szövegem bejött nekik…..
-Tényleg, és melyek ezek? -kérdezte.
-Sajnálom, de ezt nem szeretném elmondani, ezt az egyet magammal viszem a sírba …. -írtam azonnal.
-Rendben van, annyit elárulsz, amiket átküldtél, volt közte?
-Nem, nem volt és szándékosan. -őszintén válaszoltam.
Én ekkor nem dolgoztam már pár hónapja, nem azt mondom abba hagytam a piálást, de néha kevesebbet ittam azért. Pár nap múlva mikor a gépet bekapcsoltam.
-Ma fogok vele beszélni, hogy elválunk, mi legyen tovább.
Bámultam magam elé bambán, de boldog is voltam persze.
-Ha gáz lesz azonnal jelezz. -írtam Szilvinek.
-Nem lesz, ne aggódj, akkor már lett volna. -írta vissza.
Hosszú volt a várakozás, kimentem a sarki dohány boltba, vettem pár sört, tudtam nem kéne, de stresszes voltam nagyon. Hosszúnak tűnt ez az egy óra…..mire láttam gépel. Szívem hevesebben kezdett verni.
-Megbeszéltük a válást, mivel albérlet, ő elköltözik egy kisebbe 6 héten belül. -írta.
-Utána, hogyan tovább? -kérdeztem.
-Hát én nem költöznék el, neked kellene ide! -jött a válasz.
Tényleg elsírtam magam, ugyanis közben eljutottam odáig a gyerekekkel kapcsolatban.
Amennyiben elválok, tudok biztosítani egy független, nagyobb lakást, és még egy Anyukát is mellé, rövid időn belül, hazagondozás is lehet belőle.
-Nézd kedves, tudod milyen feltételek kellenek a gyermekeimhez, úgy érezném, hogy kihasznállak! -kezdtem el nyomtam ez entert, folytatni akartam.
-Nem érzem annak, hiszen tőled már többet kaptam, mint eddigi életembe bárkitől a szüleimen kívül. -kaptam a választ.
-Rendben van egy dolgot kérek tőled, gyere be velem gyámhatóságra, hogy ez van, és megkérjük az engedélyt, hogy te is jöhess.
-De jó hogy ezt írtad, ezt szerettem volna épp kérni. -írta
megbeszéltünk egy időpontot, ami megfelel neki, ez egy szerdai nap volt, kijött hozzám, és onnan mentünk. Egész úton a torkomban dobogott a szívem, sírás kerülgetett mi lesz ha…..de elhessegettem hamar. Ekkoriban úgy gondolkoztam a legrosszabb dolgokra számítok és nem ér csalódás. Érdekes módon nem sokat kellett várnunk, mint általában, de lehet csak nekem tűnt így.
-Jó napot kívánok! Engedje meg hogy bemutassam, önnek Szilviát! -mondtam kezet nyújtva. Persze az arc mindent elárult, amikor előadtuk a kérésünket.
-Rendben van, de előtte pár szót beszélgessünk. -mondta.
Vidám hangulatba telt a beszélgetés, mintha nem is rólunk lenne szó. A vége az lett.
Rendben van de én arra gondoltam inkább, összehívunk egy rendkívüli értekezletet a körülményekre való tekintettel. -Ez mellett fel fogom venni a kapcsolatot az intézménnyel, hétvégén már együtt mehetnek, és pár órára elhagyhatják az intézményt is, és majd ha Endre elvált, vagy be van adva, hétvégére haza is mehetnek. -Erről papírt is adok, ne tudjanak önökbe kötni, hogy nincs papírjuk nekik eme döntésemről.
Nem akartam hinni a fülemnek közel voltam a síráshoz, Szilvi észre vehette, oda hajolt, megcsókolt, most már nyugi, suttogta a fülembe. Minden jól halad, és köszönöm, mindig is szerettem volna egy kislányt is, igaz nem én szültem. -mondta.
-Nézze hölgyem, Szilvia néha a mostohák több szeretetre képesek adni, és Endrének most ez kell, meg a gyerekeknek, önben ezt látom. -mondta az ügyintéző.
Nem tudom leírni, mit éreztem mikor kiléptem az épületből, de tudtam nagy utam most kezdődik, a boldog életre. Ekkor találkoztam Exem ismerősével, ráköszöntem.
-Szia, hogy vagy? -kérdeztem -majd bemutattam egymásnak őket.
-De szép vagy…. tényleg -csúszott ki a száján.
-Köszönöm szépen! -felelte Szilvi zavartan.
-De jó. -mondta -miután röviden elmeséltük a dolgokat.
Elköszöntem, mert sietett.
-Szilvi, be kéne mennem a dohány boltba, meg a százforintosba egy két dologért. -mondtam neki, persze az igazság az volt, dicsekedni akartam vele. Ahol ismertek elég jól bementünk vásárolni. Első a dohány bolt volt.
Beálltam a sorba, Szilvivel voltam elfoglalva, puszilgattam, ölelgettem.
-Jó választás. -hallottam magam mögül, exem egy másik barátnője volt.
-Köszi szépen, mondtam, hogy ne tart örökké…. -mondtam cinikusan.
-igen, de nem hittem volna … -fejezte be.
Mindenhol dicsérték, jól esett büszke voltam, és tényleg boldog…

A hétvége hamar eljött, valahogy gyorsan teltek a napok, sokat rohangáltam hét közbe, válást beadni, plusz gyermek elhelyezést a bíróságra. Szilvi mindenhova jött velem, sokat segített ez amikor várni kellett, szinte nem is voltam stresszes, minta sosem lettem volna az.
Persze a gyerekek már tudták, hogy van Szilvi nekem, skypon is beszélgettek vele, már ahogy 10 és egy 9 éves tud.
Amikor beléptünk az előtérbe a kedvenc portásom volt szoliba.
-Hallottam ám Endre a jó híreket…. -kezdett bele. -és gratulálok, jó választás. -Mindjárt felszólok, addig foglaljanak helyet. -mondta.
Kicsit várni kellett mire felhozták a gyerekeket, de mikor odaértek Szilvi reagált előbb?
-Hogy néznek ki a gyerekek ruhái? -kérte számon a nevelőt -így vigyük őket ki?
-Hát, őőőőő , kint játszottak……-felelte.
-Nem akartam elhinni, neked. -fordult felém. -azt hittem túlzol, de látom nem.
Én szégyelltem magam el, tényleg.
-De akkor is kimegyünk, ez sem tart vissza tőle! -mondta Szilvi.
Már indultunk is kifelé az ajtón, a gyerekek hamar összebarátkoztak vele, és jó érzés volt, egy családnak érezni magunkat. Elmentünk fagyizni, de az emberek a gyerekek ruháit nézték, égett is arcom. De Szilvi mindig meg tudott nyugtatni, így hamar elkezdtem viccelődni mindenen. Most meg ezért kerültem középpontba.
-Anya szokott jönni hozzátok. -kérdeztem.
-Nem, csak veled régen. -válaszolták.
-És jöjjön, szeretnétek? -kérdezte Szilvi.
-Nem! -felelték egyszerre.
Elkezdtem nekik elmondani, az eseményeket, mi lesz, hogy lesz.
-Nem tudom mennyi idő még, de nem soká hazakerültök, hozzánk. -mondta Szilvi.
-Tudjuk, -felelte fiam.
-Suli hogy megy? -kérdeztem.
-Apa még mindig ötös vagyok. -mondta csodálkozva.
Sokat beszélgettünk még, majd elindultunk vissza felé, fájó volt a búcsúzás, de már nem annyira viselt meg egyikünket sem, tudtuk az idő……..
Közbe besűrűsödtek az események, megjött a válási idézésem, plusz a rendkívüli összeülés a gyám hivatalba,
A válás kicsit borzalmasra sikeredett, de higgadt tudtam maradni.
Exem mikor megjelent az emeleten, Szilvi azt tanácsolta köszönjek, és beszélgessek vele, megtettem pedig tudtam mi lesz.
-Szia Flóra, hogy vagy?- kérdeztem.
-Ez a kúrva is itt van? És intett fejével Szilvi felé.
-Ezt ne, hogy ki a kurva, légyszi… -kezdtem bele.
-Ő akarja gyerekeimet? Kérdezte.
-Nem így, de igen. -feleltem higgadtan -te mikor voltál náluk? Mikor láttad őket? -kérdeztem.
-Hát…beteg vagyok, …kórházba voltam….vagyok….
-Sejtettem, amivel vádoltál, visszafelé sült el minden, 5 évbe telt, de minden kiderült, és köszönöm ezt neked!
-De mit? -kérdezte.
-A hamis vádjaidat, a hazugságaidat….mert a nyomozást is lezárták 2 éve ellenem, és tisztább lett mint valaha, igaz a garázdaságok, nyomot hagytak.
-Nem értem! -mondta
-Amikor leittam magam, és ordibáltam, meg nem tudtam felállni sem annyit ittam, ez is garázdaság. De megúsztam mindent. És erősebb lettem lelkileg, és mindent elérek, mindenhol …
-Persze, mert lefizetsz mindenkit. -mondta.
-Tényleg, te hányszor leléptél és vitted a pénzt is, és nem keveset, de volt annyi eszem ne mind legyen szem előtt, de ezek után is mikor kényszergyógykezelésen voltál, én hoztalak haza egy év után Búcsúszentlászlóról sőt te könyörögtél, hittem neked, de leléptél ismét a 60 000 forinttal. Azóta most látlak először, nézz magadra, és nézz rám.
-Jól van ne haragudj, beteg vagyok.
-Tudod mit, én nem haragszok, de a gyerekek igen.
-Tényleg? -kérdezte.
-Jobb ha nem mondom mit mondtak! -ekkor jött oda Szilvi, bemutattam őket egymásnak. Exem ekkor leguggolt, a térdemre tette a kezét, Szilvi szinte azonnal lelökte.
-Ne érj hozzá! -nem bántottad még eleget? -kérdezte.
-Bocs! -nyögte ki
Ekkor szólítottak be a tárgyaló terembe, átadtam kérésre az irataimat, elmondta a bírónő hogyan fog zajlani. Majd belekezdtünk.
Én voltam az első aki elaludhatta mondandóját, épp hogy belekezdtem a dologba exem belekiáltott.
-Neki van pénze, biztos lefizette magát is. -mondta.
Ránéztem a bírónőre majd ezt mondtam.
-Elnézést bírónő, egy pillanatra. Majd exem felé fordultam, -látod most is te piszkoskodsz. -majd visszafordultam a bírónőhöz, akkor folytatnám és elnézést kérek ezért a közjátékért.
Nem tudom miért, de a bírónő is megköszönte nekem, exemnek elakadt a szava de figyelmeztette ha még egyszer közbe szó, kiutasítja. Ahogy a kérdésekre felelgettem, meg kitértem erre arra, Szilvi fogta a kezem, nyugodt voltam halkan beszéltem és érthetően. Miután végeztem mondandómmal.
-Köszönöm szépen bírónő, egyelőre többet nem tudok, és nem szeretnék hozzá fűzni, amennyiben kérdése lenne, válaszolni fogok. Köszönöm, ha megengedi átadnám a szót a másik félnek, és leülnék.
Láttam a bírónő arcán a gyanakvást, de engedélyezte, hogy helyet foglaljak.
Ahogy exem kísérője, átvette a szót jött a hideg zuhany.
Én képviselem hivatalosan ügyfelem, ugyanis, a gyámja vagyok. Flóra az édesanyja halála után, rohamosan leépült, eleinte csak depresszió pánikbetegséggel, majd lassan pár hónapja részleges skizofréniát is megállapítottak.
Itt elsápadtam, belesem mertem gondolni, már-már nyitottam volna szám, Szilvi megszorította a kezem, így befogtam a szám. Majd röviden ő is elmondta álláspontjait, és mit kérnek tőlem.
-Endre, ön ezt hogy látja. -kérdezte a bírónő.
-Tisztelt bírónő, nem tartok igényt semmire, még gyerektartásra sem, lemondok a javára a lakásról is, csak még egy kis időt kérek, amíg a dolgaim rendeződnek.
-Endre az Állam is adhat gyerektartást, ha a másik fél nem tudja fizetni.
-Nézze hölgyem, nem tartok rá igényt, szeretném ez lezárni, minél előbb. És ha már ez felvetődött, elhoztam a gyámügyi levelet is, hogy hamarosan hazagondozásra kerülnek.
-Sajnos ezt most nem tudjuk tárgyalni, mert ez még folyamatban van nem végleges.
-Elnézést bírónő rosszul fogalmaztam. Ebben már konkrét dátum van, az időpontról, augusztus 10-e, amikor haza hozhatom őket véglegesen.
-Pillanat nézem, keresem, …nem nekem nincs még itt, elkérhetem? -kérdezte.
-Persze, ezt önnek is szántam, 2 példányt kértem eredetibe, mert mondták is lehet nem fog beérkezni.
-Akkor kis türelmet kérek, fáradjanak ki pár percre.
Nem kellett kétszer mondani, egyből kávé, cigi, kettőt egymás után elszívtam.
Persze még várnunk kellett vagy félórát, mire behívtak.
Tájékoztatom a feleket, hogy….kezdett bele.
Ez már gyorsan ment, a körülményekre való tekintettel, az apánál kerülnek elhelyezésre, teljes szülői joggal.
Ekkor kezdtem könnyezni, véget ért egy fejezet amit sikernek könyvelhetek el ismét.
Szilvi is könnyezett, egymást vigasztaltuk egész úton hazafelé, egy egész fél családként…..

“Elkezdődik 22. ( a szerelem és minden más….)” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Éva, ismét csak köszönöm.
    …..Csak azok tudnak igazán szeretni……akik megjárták már a poklot…..
    Így a végéhez közel, szerencsém volt, vagy éltem a legrosszabb lehetöséggel is,,ami negativ dolog ellenére pozitiv lett, ha mondhatom így….

  2. Kedves Attila! Azért azt hiszem minősíti az anyát, ha a gyermekeket nem nála helyezték el. Számomra ezek a dolgok azért felfoghatatlanok, mert még ösztönösen sincs meg ilyenkor a nőben az anyaság? Genetikailag valami nem jól van kódolva nála. Örülök, hogy megértő, és szerető párra találtál, és aki végigjárta a poklot, annak bizonyára ez az élettől hatalmas ajándék. Üdvözlettel: Éva
    🌞

Szólj hozzá!