Befejezéshez közel 23. ( Minden oké? )

Összes megtekintés: 43 

Ennek örömére szóltam Szilvinek van e kedve eljönni a városba sétálni, persze nekem már kész terveim voltak, kicsit noszogatni kellett de végül is igent mondott.
Én Szilvi és fia elindultunk, úgy tettem mintha bizonytalan lennék.
-Nem is tudom merre induljunk? -mondtam, majd folytattam, menjünk be a Nyugatiba, vagy a Westendbe, vagy a volt skála metróhoz.
Persze tudtam egymással szembe vannak, de bíztam benne neki nem esik le, úgy mondanám tudtam hova akarok menni, de a választás joga az övé, annak ellenére hogy nem.
-Menjünk a Westendbe. -jött a válasz.
-Jó. -egyeztem bele.
-Mit mosolyogsz? Kérdezte.
-Ezeken a fiatalokon. -tereltem el.
Útközbe sokat nevetgéltünk, persze én kínomat próbáltam leplezni mi lesz ha…..! de gyorsan elhessegettem a negatív gondolatatokat.
-Én megéheztem, ti nem? -kérdeztem.
-Hát kicsit, de hol együnk? -kérdezett vissza.
-Amikor még nem ismertelek, sokat jártam ide szembe egy kis olasz étterembe, hangulatos kis hely.
-Te készülsz valamire? -kérdezte körbe nézve. -Most esik le amiket kérdeztél hova menjünk majdnem szomszéd épületek.
-Hidd el véletlen. -próbáltam terelni, de láttam a kételyt is zavarodottságot.
Gyertek, hölgyeké az elsőbbség, nyitottam ki előtte az ajtót. Egyből megjelent a pincér.
-Jó napot kívánok, enni szeretnénk.
Ahogy az asztalhoz kísért minket, kihúztam a széket Szilvinek, majd alátoltam, ezen csodálkoztak, hogy van ilyen, de nem törődtem vele már.
-Máris hozom az étlapot. -felelte. -Addig esetleg italt?
-Igen legyen szíves egy cola, egy korsó sört, és egy orgazmus koktélt a hölgynek.
-Sajnálom de a bárban fiatal lányok vannak, ők még nem ismerik.- mondta nevetve. Ezen mi is hangosan felnevettünk. Így olyat kért amit el tudtak készíteni.
Mikor leadtuk a rendelést a sörös korsóm már üres volt.
-Szilvi, ne haragudj, de kérek egy sört, kimegyek cigizni is jó! -mondtam neki.
-Jó de siess vissza. -mondta.
Felálltam szívem majd kiugrott a helyéről.
-Kérek szépen még egy korsó sört, és szeretnék beszélni az üzletvezetővel.
-Milyen ügyben?- kérdezte.
-Szívességet szeretnék kérni, illetve segítséget. -mondtam zavartan.
-Rendben máris szólok neki.
Gyorsan megjelent felém haladva.
-Ne haragudjon, hogy feltartom ,de….azt szeretném kérni, amikor az ételt hozzák ki, ezt a két gyűrűt, egy tálcán, mécsesen vagy gyertyával kihozni, esetleg virág ha van!- mondtam neki.
-Ohh persze természetesen, de virágunk nincs sajnos, és csak mécses van.
-Akkor gyorsan leszaladok virágért az aluljáróba, esetleg nagy kérés ha nem a fő bejáraton hoznám be hanem önnek hátul átadni?….-kérdeztem.
-Megmutatom ,hol a személyzeti bejáró, ott megoldható ez is.
-Nagyon szépen köszönöm sietek akkor.
A legszebb csokrot rakattam össze a kedvenc lila virágjaival, fizettem és rohantam, az emberek csak lestek, főleg mikor átadtam az üzletvezetőnek a csokrot, tuti azt hitték, hogy meleg vagyok. Gyorsan oda mentem az ablakhoz cigivel a számba, hogy Szilvi lásson, de láttam zavartan mosolyog.
-Hol voltál, láttam beszélgettél valakivel, majd elrohantál.
-Igen fogytán volt a cigim. -mondtam.
Közbe beszélgettünk, nagyon kerültem a témát hol voltam, majd egyszer csak.
Ez igen!!! -és zavartan felnevetett.
Megálltak előttünk az üzletvezető elkezdte mondandóját.
Üdvözlöm hölgyem eme napon, köszönjük, hogy minket tiszteltek meg ezzel, az úr kérte, hogy tolmácsoljam önnek, és szeretne valamit kérdezni öntől. -fejezte be és rám nézett. Felálltam, majd féltérdre helyezkedtem, tudom, hogy még férjnél vagy, de szeretném megkérni a kezed előre, ha elfogadod tőlem ezt a gyűrűt……- nem tudtam befejezni, megcsókolt.
-Igen elfogadom. -mondta.
A személyzet gratulált, Szilvi szemei ragyogtak, kissé vörös arccal. Befejeztük az étkezést jó hangulatban álltunk fel, őket előre küldtem amíg fizetek. Persze bőven adtam borra valót.
-Uram ez sok! -szólt az üzletvezető.
-Nézze nekem ennyit megér a szívességük, de még ezt is keveslem. -feleltem őszintén.

Persze még munkahelyet kellett találnom, gyorsan el tudtam helyezkedni, konyhai kisegítőként, pár helyen megfordultam, mire találtam egy normális, jó helyet. Ekkor már kilábalóban voltam az alkoholból rabságából, bár néha egy-egy nap visszaestem.
Munkába menet, munkahelyen nem ittam, hazafelé lecsúszott egy kettő, még azért. A gyerekek ekkor jöhettek haza hivatalosan is.
Eleinte nehezen illeszkedtem be, nehezen találtam a helyem, de a munkámat jól végeztem, pár hét elteltével, már az áruátvételbe segédkezhettem, a raktárakat is rám bízták, szavatossági idő, lejárati dátumok szerint elrendezni, régebbiek előre, dátumozás. Annyira belejöttem, hogy már sokszor az ajtófélfát támasztottam, és hülyéskedtem a szakácsokkal. Akkor kitalálták, ha ráérek a csempét mossam le körbe mindenhol. Szó nélkül felkaptam a flakont, a csempét elkezdtem befújni, 5 perc behatásit adtam neki, majd kéztörlővel, szárazra töröltem, a végeredmény magért beszélt, amit meg is jegyeztek.
-Milyen tiszta lett, és jó illat van, érzitek? -kérdezte a séf a többieket.
-Ügyes és gyors is, nézzétek, hogy pörög, csempét mos, fekete mosogat, plusz a fehéret is, még sincs megcsúszva, jól áll mindennel.
-Köszi, hogy így látjátok. -feleltem.
Ezzel azt értem el, már a belső konyha takarítása is az enyém lett. Amikor kint cigiztem, kijött a séfhelyettes és elkezdte a kukákat tömöríteni géppel.
-Ezt te csinálod? -kérdeztem meglepve.
-Igen, mert csak a séf, meg én használhatjuk.
-Dolgoztam már hasonlóval, ha gondoljátok, szívesen átveszem. -mondtam neki.
-Gyere mutasd meg, hogy csinálod. -mondta nevetve.
-Elmondom inkább, betolom a kukát alá, a fejet beigazítom, majd a kart lehúzom amíg megy lefelé, majd vissza felé húzom a kart amíg felemelkedik, és ennyi.
-Akkor mutasd meg tessék! -mondta.
Megmutattam neki, erre csak ennyit mondott.
-Akkor mától ez is a te dolgod, én tudok a főzéssel foglalkozni, és ott hagyott.
Gyorsan, letömörítettem a 6 kukát, bementem kezet mostam, és elkezdtem elmosogattam ami összejött.
-Endre, hallom megint újabb részt kaptál! -mondta mosolyogva a séf.
-Igen. -nyögtem ki.
-Most van dolgod? -kérdezte.
-Nincs, látod támasztom a félfát ki ne dőljön! -mondtam nevetve, ezen ők is nevettek.
-Akkor a séfhelyettes mutat neked valamit, amiben segíthetsz neki.
-Rendben van, csak kezet mosok, és megyek.
-Figyelj, mérjél ki 5kg koktél paradicsomot, vágd félbe őket, a többit utána mondom, ha ezzel megvagy.
Eleinte lassan ment a darabálás, de gyorsan haladtam vele, a végére egész jól bele jöttem azt hiszem.
-Bálint, kész van a felezés, mi jön? -kérdeztem.
-Ez igen, tudod hol a kert, hozzál be kakukk füvet, meg rozmaringot.
Megtettem amit kért, nem is csodálkozott, hogy jókat hoztam be.
-Mosd meg majd szárazd le, nagyon apróra vágd össze, olíva olajat ráöntesz a fűszerre, összekevered ráöntöd a paradicsomra, kicsit állni hagyod, és 180 fokon, 5-10 perc sütőbe.
Elkezdtem a hallottakat véghez vinni, nem mindenre emlékeztem, ha úgy éreztem elakadok, mindig kérdeztem.
-Tudsz kommunikálni is, ez jó! -mondta.
-Gyorsan mosogass el, addigra lesz még feladatom a számodra, gombát kéne szeletelni, sajtot reszelni, ezt a húst felkockázni, nem sok 4 kg, ha meg van csak tedd a pultomra.
Levert a víz, ennyi munkától, de csináltam, hajtott a bizonyítási vágy, meg tudom csinálni, meg tudom csinálni, hajtogattam magamba.
Mosogattam, sajtot reszeltem, mosogattam, gombának neki álltam, megmostam majd szeletelni kezdtem, közbe megint mosogattam, így rohangáltam helyről helyre, de mindig kezet mostam amikor a konyhába léptem. Egyszer hallom a nevem, odafordultam.
-Lassan mindent te csinálsz, ami idáig ránk várt, nem szeretnél szakács lenni? -kérdezte Zsolt a séf.
-Áhhh nem az én világom. -tereltem el.
-Pedig úgy látom, van érzéked hozzá, és kitartásod is. -mondta komolyan, és figyelsz mindre közbe, láttam mindig kezet mosol, fázisok között.
-Nem tudom, majd átgondolom. -mondtam neki.
-De megyek, sok dolgom van még. -mondtam neki.
gyengébb lett a forgalom, így tudtam haladni a plusz feladataimmal, aránylag hamar is végeztem.
-Bálint itt van minden amit kértél, pakoltam a pultjára, a dolgokat.
-Oké kösz, hagyd csak ott, majd mindjárt átveszem, csak ezt befejezem, de addig vedd már ki a sütőből a csirke combokat légy szíves! -mondta.
-Figyi nem akartok haza menni, akkor egyedül is el bírok itt lenni! -mondtam hangosan nevetve.
-Jó is lenne! -szinte egyszerre mondták.
Nem sok mosogatni valóm volt, ezt hamar megoldottam, kimentem a zöldséges hűtőhöz, kinyitottam, azt hittem rosszul látok. Visszamentem a konyhára.
-Figyi, egy cigire kiugrok. -mondtam.
-Ok menj. Hagyták rám.
Felkaptam egy flakont meg egy guriga papírtörlőt, kipakoltam a hűtőt, kiválogattam a zöldségeket, amit a kollégám nem tett meg, majd kimostam a hűtőt kívül belül. Szépen visszapakoltam rendezetten mindent, majd a vizet gumilehúzóval a csatornába tereltem.
-Mennyit cigit szívtál el? -kérdezte a séf.
-Egyet. -mondtam őszintén.
-Ilyen sokáig tartott? -kérdezte.
-Igen. -feleltem. -De ha mentek ki, vigyázzatok, el ne csússzatok. -mondtam nevetve.
-Nézzétek már fenyeget, minket. -mondta nevetve a séf.
-Miért mit csináltál már megint? -kérdezte Bálint.
-Amit a kedves kollégám nem. -mondtam cinikusan.
Ezzel a témát lezártnak tekintettem, már nem válaszoltam, elkezdtem mosogatni, már félig megvoltam, mikor ezt hallom.
-Láttátok, a zöldséges hűtőt? -kérdezte valaki.
-Nem még nem jártam arra! -mondta a séf.
-Érdemes megnézni! -mondta.
Ekkor ketten hárman láttam megindulnak kifelé a konyhából, elmosolyodtam ezen.
-Endre te tetted ezt? -kérdezte a séfhelyettes.
-Igen, ezért voltam kint olyan sokáig. -mondtam szemlesütve.
-Ki mondta ezt neked? -kérdezte komolyan.
-Benne van a munkaköri leírásban….! -kezdtem bele.
-Tudom mi van benne, de jól tetted nekem ki is ment a fejemből. -majd folytatta.
-Sokra fogod még vinni ha maradsz a vendéglátásban, ritka az ilyen hozzáállású ember, mint te. -Azt azért tudod, hogy téged hívtunk be legutoljára állásinterjúra, de ahogy a mondás tartja. Utolsóból lesznek az elsők, és azt hiszem jól döntöttem melletted.
-Nem tudtam, csak sejtettem. -tudtam kinyögni.
Rengeteg munkát kaptam ezentúl, már konyhai folyamatokban is részt vehettem, sokat mutogattak, tanítottak. Sokszor már a séfhelyettes keze alá dolgozhattam, amikor kevesebb más munkám volt. Egyszer kétszer olyan is volt.
-Most ne mosogass, ott a kolléga majd ő, te nekünk segítesz. -mondta Bálint.
-Rendben van. -feleltem.
-Itt hagylak a mosogatóba, nekem bent kell segítenem. -mondtam kollégámnak.
-Nem vagy szakács, mit keresel bent, én biztos nem fogok feketét mosogatni. -mondta.
Erre nem tudtam mit válaszoljak, ott hagytam. Ahogy a konyhán segédkeztem, gyűltek a mosatlanok, ezt láttam, ahogy jöttem mentem, nem szóltam semmit.
Nem tudom mennyi ideig voltam bent a konyhán, az időre nem figyeltem.
-Endre köszi ennyi lett volna, menj ki egy cigire. -mondta Bálint.
-Rendben köszi. -feleltem.
Ahogy megyek kifelé, be néztem a mosiba, majdnem elájultam, a mosogató tele mindhárom része, a földön halomba, minden felé.
Nem gondolkoztam neki álltam a feketének, gyorsan haladtam ahogy tudtam, szerencsére semmi nem volt leégve, beleégve. Ugráltam a mosogatógéphez is a műanyagokat abba fertőtlenítettem ki.
-Endre már el is szívtad? -kérdezte.
-Kint sem voltam, dolgom van. -mondtam dühösen.
-De én azt mondtam menj ki!! -mondta.
-Nézd azt mondta ő nem fog a feketéhez nyúlni, nézd mi van itt. -mondtam kétségbe esetten.
-Nem érdekel, menj ki a levegőre, -mondta ő.
Engedtem a nyomásnak jó volt kilépni a friss levegőre, nem sokkal ezután megjelent a séfem is.
-Endre ne haragudj amiért, rád kiabáltam de ha kérek valamit akkor tedd meg. -Én azt kértem gyere ki cigizni, ez nem jutalom hanem ez neked már járt. Szeretünk veled dolgozni, bármit kérhetünk, tudjuk a legjobban fogod megoldani, ez ritka sokan elmentek már kisegítők, de te még itt vagy. Ez nem kiváltság, benned látunk valamit, amit másokban nem.
Sokat beszélgettünk még kint, és lelkem teljesen feltöltődött pozitívan. Mielőtt bementünk volna.
-Figyi, ne szólj neki a mosi miatt, nem szeretném ha….! -mondtam neki.
-Ezt bízd rám, neked nem lesz ebből kellemetlenséged garantálom. -mondta.
Ahogy beléptünk felém fordult.
-Endre tele vannak a kukák, töméntelennél kérlek? -kérdezte.
-Persze, máris megyek. -feleltem.
Ahogy a bejárati ajtón kiléptem, és a kukákat néztem, megdöbbenve láttam szinte üresek. Nem tudtam mire vélni ezt, így visszamentem. Ahogy megyek át a mosin, kollégám dúl fúl, morgolódik, beálltam a szokott helyemre, az ajtófélfához.
-Készen is vagy vele, nagyon tele voltak? -kérdezte.
-Nem, szinte üresek voltak. -feleltem őszintén.
A séf csak elmosolyodott ezen. A napunk gyorsan eltelt, záráshoz készültünk, gyorsan elvégeztem a zárási teendőimet.
-Kész vagyok mindennel, gyere nézd meg.
-Jól van Endre, mehetsz öltözni, jó pihenést neked.
-Köszi nektek is holnap ugyanitt tali, sziasztok.
Mikor haza értem elmeséltem Szilvinek mindent.
-Miért nem akarsz szakács lenni? -kérdezte.
-Tudod mit, beiratkozok OKJ.-s képzésre.
Felléptem a netre kerestem képzéseket ami a legkorábbi arra beregisztráltam. Hamarosan jött is a válasz, hogy márciusba indul, minden infot megkaptam mellé, azon lepődtem meg, hogy 6 hónapos képzés, lehet távoktatásban is, ami azt jelentette nem kell bejárni órákra, csak a vizsgákra, meg egyéb dolgok miatt 5 6 alkalommal. Ez a verzió olcsóbb is volt százezrekkel, persze csak részletre fizettem ki.
Az első alkalommal volt a beiratkozás, megkaptuk a könyveket, volt egy kupaccal nem mondom, utána volt egy eligazítás, ahol mindent elmondtak részletesen, ez több órát igénybe vett. Dolgozni jártam tanultam is de volt ami nagyon száraz anyagnak tűnt, tudtam ezt soha nem fogom megérteni, mint ahogy azt sem üzletvezetői számításoknak, mi köze a szakácshoz. Mindenhol olvasgattam amikor volt 5 6 percem akkor is, melóhelyen is bejelentettem, és mindenbe támogattak.
-Bármit nem értesz, kérdezz nyugodtan. -mondta Bálint.
-Hát van ez a számítás, ezt nem vágom! -mondtam neki mutatva.
-Ez nekem sem ment, de ne foglalkozz ezzel, nincs jelentősége. -mondta, -nem az számít hányasra írod meg, ha kettes az is jó.
-Ahha. -tudtam mondani.
Amikor egyik nap bementem melózni, 10 50 kor csörög a telefonom.
-Jó napot Endre, merre van 10 perc múlva kezdődik a főzési gyakorlati vizsgája.
-ŐŐŐ, el is felejtettem munkába vagyok.
-Akkor 2 hónap múlva….
-Kérem, félóra alatt beérek, sietek. -kétségbe esetten.
-Jól van akkor siessen 4 óra áll rendelkezésre amúgy is.
-Nagyon szépen köszönöm. -rohanok.
Bementem szólni a séfnek, hogy mi a helyzet.
-Van ruhád? -kérdezte.
-Igen, de a kabátom, és a kötényem otthon van. -mondtam.
-Adok neked, nekem több van bent, de kérem vissza.- mondta nevetve.
-Ok köszi.
-Siess öltözni, az árú beszerző elvisz kocsival. -tette hozzá.
-Szuper. -mondtam futtában.
Kocsival hamar beértem a helyszínre, már vártak. Ahogy gyorsan átöltöztem, és bementem a vizsgáztatóhoz.
-Húzzon egy tételt. -kérte.
Már nyúltam volna érte, de elém pöckölt egy tételt.
-Siessen, mert késésbe van. -mondta.
Ahogy mentem ki néztem a tétélt gombás rizottó, piskóta tekercs, cigány pecsenye, ubi sali. Úristen a piskóta, mennyit csináltam nagyival, jutott eszembe.
Bekapcsoltam a tűzhelyet, rögtön mind a négyet, feltettem a rizst, elkezdtem a szalonnát lepirítani, közbe a salinak is neki álltam. Ekkor lépett oda az oktató.
-Nem kell kapkodnod, a piskótádat a lányok kisütötték már, most pihen kicsit. -mondta.
-Megtudtam volna csinálni én is. -mondtam.
-Igen azt látom, később jöttél, mégis előbbre vagy már most mint a többiek.
Felpörögtem még jobban, hiszen tudtam már többre dologra figyelni már egyszerre.
Kivettem a megpirult szalonnát, a húst sóztam borsoztam, majd klopfoltam. Betettem a szalonna zsírjába, sülni.
Elkezdtem kitálalni a rizottót, ubi salit még kicsit javítanom kellett, de az is meg lett, majd szépen kitálaltam a cigány pecsenyét is. Nekikezdtem lekvárral megtölteni a piskótát és szépen feltekertem, porcukorral behintettem, sréhen felvágtam.
Kitettem a zsűri asztalra nevem mellé. Visszamentem lemosogattam mindent amit használtam, majd a pultomat takarítottam.
-Ez nem semmi volt, amit levágtál. -hallottam egy hangot.
Felnéztem látom nekem mondja.
-Ezt hogy érted? -kérdeztem.
-Ahogy késve jöttél, és elkezdtél főzni, mint egy profi, csak lestem ahogy egyszerre ment minden.
-Jah köszi, tudod már volt benne részem, csak papírom nincs róla. -mondtam neki.
-Hát, neked tuti lesz már. -mondta nevetve. -az oktatók is csak téged figyeltek, és beszéltek rólad, hallottam.
-Én nem, másra figyeltem. -nevettem.
-Hát tényleg pörögtél, később jöttél, első lettél aki végzett. -mondta.
Magamba mosolyogtam, és kimentem cigizni az utcára. Az eredményt nem közölték velünk, annyit mondtak majd az írásbelivel együtt megtudjuk, ami egy hét múlva lesz, és utána a kiértékelést követően bizit is kapunk.
Vissza mentem a melóhelyemre, de közölték mára végeztem, haza mehetek.
-Hogy ment? -kérdezte a séf.
Elmondtam mindent amire még emlékeztem, hogy indult, hogy végeztem.
-Bíztam benne, hogy megmutatod nekik, amit én már tudok. -mondta nevetve.
Visszaszolgáltattam a ruhát, majd elköszönve távoztam.

Az írásbeli is jól ment azt hiszem, bár 4 óra állt rendelkezésre, nekem dolgozni kellett mennem így én 70 perc alatt amit tudtam megírtam, amit nem üresen hagytam. Mikor felálltam és levittem.
-Biztos kész van?- kérdezte.
-Nézze, amit tudtam megoldottam, amit nem tudok, hiába ülök fölötte …de mennem is kell dolgozni.
Ráírta dolgozatomra, mikor adtam le, és mehettem is. Pár nap után kértek fáradjak be megvannak a bizonyítványok akiknek sikerült.
Sokat várakoztam mire sorra kerültem, közbe pár emberrel közölték buktak, féltem ettől hozzám is jönne. Ekkor hallottam a nevem, még pár emberrel együtt. Beléptünk a terembe egyesével adták át a bizit, pár szó kíséretében, mikor a kezembe vehettem nem mertem kinyitni, de bele lestem, és nem hittem el négyes.
Boldogan léptem ki az ajtón, Szilvinek átadtam belenézett.
Tudtam, hogy sikerülni fog, büszke vagyok rád. -mondta

“Befejezéshez közel 23. ( Minden oké? )” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!