A napfelkelte egészen más-2 részes [2.]Epizód az életemből]

Összes megtekintés: 25 

A házasságunk hosszú éveiben amikor látta hogy megfélemlített kezdett normális élet

folyni a családunkban is.Úgy látszik ez hiányzott, -hogy magáévá tudjon és mellette legyek önfeláldozóan.Csak azt nem tudta hogy én titokban mar nem az övé vagyok csak részben..Es mintha érezte volna ,hogy igen engedelmes vagyok,akkor kezdett gondolkodni,hogy valami titkaim vannak.

Igen szófogadó lettem,ami nálam feltűnő volt.Viszont akkor már az ital lett a fő szenvedélye,én pedig halálosan utáltam.
Úgy élünk együtt, két kis idegen, valahol messze, messze-egymástól..Mikor ereztem .hogy ez nem mehet tovább,kiharcoltam magamnak a válásunkat.

Az akaraterőm azonban tovább fejlődött ezekben az években is , és hirtelen szembetaláltam magam a kérdéssel, tulajdonképpen miért kell elviselnem ezeket a megpróbáltatásokat.Hiszen nem is szeretem már egyáltalán.

Egy napon megmondtam neki, hogy szabad akarok lenni.Erről hallani sem akart. Elkeseredett küzdelmet folytattunk éveken keresztül mivel az akarata még mindig vaspántként szorult körém. Azonban minél tovább kellett harcolnom ellene, annál erősebbé vált az akaratom, míg aztán lassan meghaladta az ő erejét is.

Ekkor vonult az alkohol mámorába.Ekkor teljesen megváltozott minden,Szerintem jó irányba,mert nagyobb szabad tér lett előttem,s erősebb voltam nála.

Eljött az a pillanat, amikor annyi bátorságot tudtam összegyűjteni ahhoz, hogy kijelentsem, nem akarok többé a felesége lenni. Ezt is viharos jelenetek követték, de ezeknek már nem volt hatásuk! Már eljött az a pillanat ,amikor már senki volt számomra és családom számára. Nem sajnáltam, és ugyanakkor, megvetettem zsarnoki, ugyanakkor gyáva viselkedéséért. Akkoriban még nem tudtam, mennyire összefügg ez a két tulajdonság, mint ugyanannak a betegségnek két, egymást kiegészítő megnyilvánulása, de éreztem benne a betegességet, és mindenképpen szabadulni akartam tőle. Ami időközben történt velem az már nem tartozott rá,csak annyiban,hogy ő volt a kiváltó ok amiért más útra tértem és ezért hálás vagyok neki. Egy utolsó erőfeszítéssel leráztam magamról az akaratát. A történteket megbeszéltem Anyámmal és a testvéreimmel. Nem lepődtek még.Apám akkor már nem élt nagy bánatomra.

Egy szép nap ,nagy akarattal előtártam neki a válásra elkészített iratokat,hogy aláírja pedig -akkoriban már két fiam is ,két lányunokám volt és bizony negyven éven felül voltam Testvéreim és Anyám segítségével, sikerült elválnom és megszabadulnom ettől a borzalmas embertől

Egy fekete haláltól megszabadultam!

Ha a tudta volna ,hogy milyen nagy szerelemben éltem egy más férfival tíz évet, gondolom megfojtott volna..

Akár mennyire féltékenykedett mégis sikerült más férfival tíz,gyönyörű évet nagy szerelemben és összhangban élnem,Sok mindent nem tudott ,de már nem is gondolkozott értelmesen az alkohol mámorában.Gondolom teljesen lemondott ő is rólam
alkoholizmusával.
Nem akarom menteni magam a hûtlenségemért és senkit nem akarok vádolni
de ez a szerelem egy ajándék volt a sokat szenvedett évekért.

Ez a szerelem nem volt kaland ,ez a szerelem még most is itt van bennem,ami időközben született.
Igy talán meg tudtam bocsátani magamnak hűtlenségemért.
Lehet már írtam erről a “Hűtlenség “novellámban,hogy akkor döbbentem rá arra ,hogy az új szerelem egy mámoros álom volt ,amit nem ismertem addig és azután sem.Nem tudok találni egy olyan embert akivel össze tudnám hasonlítani.
Ez volt az új napsugaram!
Azóta a napfelkelte egész más lett számomra!
Édesapám soha nem avatkozott bele gyermekeinek személyes ügyeibe. A hivatása annyira kitöltötte az életét, hogy nemigen volt alkalma megfigyelni, mi folyik a családon belül. A legtöbbször csak a családi asztalnál láttuk egymást, ahol én természetesen egy szót sem ejtettem a férjem által rendezett jelenetekről. Mama szeretett engem, ahogy az összes többi gyerekét szerette, de engem csak később, sokkal később értett meg, amikor mindörökre búcsút vettünk egymástól. Akkoriban az volt a legfőbb kívánsága, hogy jó feleség, jó háziasszony és anya legyek, hozzá hasonlóan. Én is ezt tekintettem életcélomnak, csupán az odavezető utat képzeltük el egészen másként. Az én utam nem egyezhetett sem az övével, sem bárki máséval. A saját utamat kellett bejárnom, és a jövőmre vonatkozó javaslatait nem fogadhattam el. Mama azt akarta, hogy tudatosan készüljek fel a háziasszony szerepére, én viszont minden lélegzetvétellel a zenében, a művészetben próbáltam létem értelmét megtalálni a szakmám mellett. Így teljesen magamra voltam utalva, és egyre inkább hozzászoktam az önálló gondolkozáshoz és cselekvéshez, már amennyire a családi körön belül erre lehetőségem nyílott. Ez alkalommal is arra törekedtem, hogy a jövőmet magam tervezzem meg anélkül, hogy bárkitől is tanácsot kérnék.

Most, ahogy felnőtt fejjel az ablakon kinézve felismertem az újraszületés törvényét a vadgesztenyefán, villámként hasított át tudatomon a régi asszonykori félelmetes emlék, amin elcsodálkoztam, hogy egy asszony ilyen magától értetődő természetességgel, spontán képes rátalálni erre az igazságra anélkül, hogy az újraszületésről valaha is hallott vagy olvasott volna. Ma már nem úgy fogalmaznék, hogy a “sötétségben” nincs idő, inkább azt mondanám, hogy a “tudatalatti” számára nem létezik “az idő fogalma” … így azt is megtudtam, hogyan hordozhattam magamban egy másik személy
még mindig valós emlékeit.

– Az a személy már másvalaki volt nem a férjem, a látomás nem volt más, mint egy régi emlék felszínre bukkanása,ami hullámosan leng előttem és erővel táplál.

A tudatos szerelem újrabukkanása!

Mindig Édesapámra gondolok a bölcs mondásaira:

Vigyázzatok !A földi jólét könnyen véget érhet. Amit azonban megtanultatok, örökké a tiétek marad, senki sem veheti el tőletek. Tanuljatok, amennyit csak tudtok, mindegyiketeknek legyen legalább egy komoly elfoglaltsága ,amit szeretettel végez.

Ó, Édesapám, drága, önzetlen, bölcs Édesapám! Sok ajándékod között ez a tanácsod bizonyult a legértékesebbnek. Akkoriban még el sem tudtuk képzelni, hogyan mehetne rosszul a sorsunk, és titkon azt reméltük, ezeket a szavakat csak pedagógiai megfontolásból mondtad el nekünk. Milyen gyakran jutottak azonban később eszembe ezek a szavak,, amit magamban hordtam, amit tudtam. Minden, ami külsőleg volt a miénk, egy csapásra elveszett. Akkoriban, amikor fiatal lányként a hegytetőn állva egyszer elgondolkoztam a jövőmről, még nem tudtam, mit tartogat számomra a jövő, de éreztem, hogy követnem kell ezt a tanácsot.

A volt férj a gyerekeivel tartja a kapcsolatot de egy rongy- ember lett, az aki annyi időt szánt arra ,hogy engem kitaníttasson,hogy ő már: csak ennyit kapott: ” Isa por és hamu vogymuk”
Vége

“A napfelkelte egészen más-2 részes [2.]Epizód az életemből]” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Babu!

    Csak egy életünk van, nem szabad hagyni, hogy egy alkoholista tönkre tegye.
    Ha valakinek fontosabb az ital, a mámor, akkor folytassa, de ne a család szenvedjen miatta.
    Szeretettel grstulálok írásodhoz és a kitartásodhoz.
    Magdi🌞🌝☀️

  2. Kedves Babu!

    Jó, hogy rátaláltál az igazi szerelemre. A tíz év már eleve nem kaland kategória. Egy önmagát se becsülő, alkoholista nem lehet valódi társa egy idényes embernek. Szomorú, hogy idáig jutott, de ez az ő élete, ezért nem Te vagy a felelős.

    Szeretettel: Rita🌷

  3. Szia Babu!
    Minden tiszteletem a tiéd!, Sok ideig olyan ember mellett éltél, aki nem érdemelt meg téged. Ám az élet megajándékozott egy szerelemmel. Megérdemelted. Kíváncsian olvastalak, szeretettel ölellek Rózsa🌹🌻

  4. Drága Éva!
    Örvendek,hogy olvastad életem kemény epizódját is.
    Az hiszem írtam a novellában is,hogy mindenkinek,van egy tisztességes hozzáállása
    a családjához! De az ex.férjem szerint nincs,itt csak magamra utaltam.Van egy természetes
    hűség is, ami a házasságból adódik, valakivel,akit szerettél hajdan.
    Csak nagy súlya van a két gyermek jelenlétének,akiket nem tehetsz tönkre!
    Anyámra nem nagyon számíthattam,csak drága Apámra,így nekem kellett megtanulnom
    az élet boldogságát a magam sorsomban és utat választottam.
    Nagyon szépen köszönöm,hogy olvastad !Vannak hasonló esetek,sok a világban, csak nem
    mindenki találja olyan borzalmasnak az érzelmi hátterét az ilyen eseteknek.Van,aki
    megelégszik azzal amit kapott!.
    Sok szeretettel ölellek drága Evike!….Babu😘😘😘😍😍

  5. Kedves Babu! Azért van mégiscsak Isteni igazságtétel. Olvasva írásod édesanyádról a sajátom jutott eszembe. Jó feleséggé válni… Könnyű ezt annak kimondani, ki egy megfelelő férfival él, egy jó házasságban. Utólag visszatekintve saját életemre – ezt már beszéltük, hogy sok köztünk a hasonlóság -, és fiammal is ezt beszéltük – én azzal követtem el a legnagyobb hibát magam ellen, hogy nem kerestem másik párt. De én kis faluban éltem… Örülök, hogy megtaláltad életedben a boldogságot, mely minden embernek kijár. Szeretettel olvastalak, kedves Babu! Éva🌞🌞🌞🍄🍄🍄🍄🌞🌞🌞

Szólj hozzá!