Lábad nyomát keresem 1.

Összes megtekintés: 48 

I. rész Egy boldog év

A csók hosszú volt, vággyal teli.
– Eredj kedves, még lekésed a vonatot! – suttogta a lány, két apró kezével lágyan végigsimítva a fiú forró arcát.
Az teljesen elveszítette időérzékét a macskazöld szempártól. Margit szülői háza előtti kispadon ültek, a májusi langyos éjszaka, az utcákon virágzó orgona illata felkorbácsolta vágyukat. Jegyespárként egyre bátrabbak lettek öleléseik, s a fiú azt érezte, a nyári esküvő olyan messze van, talán addig bele is hal a tűzbe, mely emészti. Mert Margit bármennyire is szerette, ragaszkodott ahhoz, hogy a nászéjszakán legyenek egymásé.

A lány itt vidéken cseperedett föl, házuk a katolikus templom szomszédságában állt. Anyja járt takarítani a plébánia helyiségeit, vallásosan nevelte gyermekeit, ugyanakkor Margit nem tartotta magát konzervatívnak. Barátnőivel eljárt szórakozni, bolondozni, haza is kísérték néha őket legények, s talán még egy két csók is elcsattant a sötétben, de ettől tovább senki sem merészkedett. Kik próbálkoztak, s felsültek, nem nagyon dicsekedtek kudarcukkal. Egyébként is ott állt mögötte három bátyja, s azok mint testőrök elrendezték, ha valaki nem értett a szép szóból. Tudta, nem fogja magát elaprózni kis albérleti szobákban, erdei bokrok alján. A szerelmet komoly dolognak tartotta, a legkomolyabbnak, mely az élet ajándéka. Nem akart belebonyolódni egy kapcsolatba falubélivel, csupán azért, legyen valakije, másrészt hitt a nagy szerelemben, arra várt.

Laci fővárosi gyerek volt, afféle kőbányai városi patkány. Ő nevezte magát így, el sem tudta volna az életét képzelni falun. Egy évvel ezelőtt is csupán azért ruccant le vidékre két barátjával kollégájuk meghívására, hogy a falu szüreti bálján „megbolondítsák a vidéki pipiket”. Olajozott hajával, vasalt öltönyében, nyakkendőjével, apró bajuszával olyan látványt nyújtott a népviseletben parádézó fiatalok között, mintha királyfi járkálna inkognitóban, bár ő nem tudott észrevétlen maradni. A lányok rá-rámosolyogtak, tekintetük visszaugrott hozzá, igazi szépfiúnak számított, hasonlítva a színészekre, kiket a falu művelődési házában vetített filmvásznon lehetett látni. Mindezek tetejébe táncolni is tudott, köszönhetően a tánccsoportnak, hová a boksz előtt járt a kőbányai klubba. Nem kivételezett, a lányokat sorban megforgatta, kivéve azokat, kik párral érkeztek. Nem akart bicskát kapni bordái közé az éjféli vonatra várva. A falusi fiúk nem nézték jó szemmel a fővárosi jöttmentet az ismerős lányok körül, ki éppen Margitot választotta, akinek egyikőjük sem elég jó, hiába próbálkoznak nála. De Laci Szekeres Józsi vendége volt, s a falubéliek Józsiról tudták, nem érdemes ujjat húzni vele, mert maga is hamar kirántotta a bicskáját még néhány évvel ezelőtt. Józsi és Laci együtt dolgoztak a Ganz gyár esztergályos üzemében, innen volt az ismeretség és barátság.

Első pillantásra megakadt szeme a lányon, ki olyan volt a többiek között – későbbi elmondása szerint – mint a hajnalcsillag. Magát is kinevette, hogy ilyen költői hangulatba került a vidéki mulatság forgatagában. Margittal nem táncolt még. A lány nem szorult táncosra egyébként sem, a fiúk folyamatosan felkérték, amint a felszalagozott kocsik megálltak a település utcáin egy-egy kínáló asztal előtt, és a rendezők leszállították a fiatalokat. Még egy megálló volt hátra, ezt Józsi jelezte, ki apja lovaival vett részt a felvonuláson, itt ültek a fővárosi vendégek is.
– Mondd, ki az a lány? – fordult Laci kipirult arccal kollégája felé, szemével a lovaskocsi előtt elsétáló lányok felé intve fejével.
Az rögtön tudta kiről van szó, Margit sétált mellettük legközelebb.
– Margit az – súgta, majd hozzátette – ne is próbálkozz, túl nagy falat ő a számodra.
– Aztán ugyan miért? – kérdezett vissza, megtörölve izzadt homlokát.
– Mert a lány barátom, mindenkit elküld a … Ezenkívül úgy vigyáznak rá a fiúk, mintha a saját barátnőjük lenne, a három bátyjáról nem is beszélve.
Fejével a táncolók felé intett, s valóban a testvéreket könnyen ki lehetett innen is szúrni, hasonlóságuk miatt.
Laci szája szegletében halvány mosollyal ugrott le a kocsiról. Neki ugyan ne parancsoljon senki! Igaz, vékony testalkata megtévesztő lehet, de bokszolni jár a munkahely sport szakosztályába, bármikor megvédi magát. Párok közé nem áll, ám egy szabadon lévő lányt nehogy ne kérhessen föl! A zenekart szállító kocsihoz lépett, zsebéből kivett egy papírpénzt, s odatűzte a prímás hegedűjébe.
– Csárdást! – kiáltotta.
Margithoz lépett, kezét tenyerébe vette, ajkához emelte, és a szemébe nézett:
– Kedves, szabad egy táncra?
A lány fülig vörösödött a kézcsóktól – vidéken nem volt divat ez akkoriban -, de saját meglepetésére is, csak ennyit tudott suttogni:
– Szabad.
A felelet halk volt, kik körülállták őket nem hallhatták, csupán Laci látta az ívelt száj mozgását.
A lágy zene bizsergése belopta magát bőrük alá, s ott dobolt valahol a szívük táján. A csárdást járva, olyan összhangban lépkedtek a zene ütemére, mintha ezer éve ismernék egymást. Néhány perc múlva a prímás tussal zárta a lassút, és frissbe kezdett. Röpültek a hajszalagok, dobbantak a csizmák, rikoltoztak a fiúk, s ki nem táncolt csak a kispadon mosolyogva gyönyörködött a felvonuló seregben, annak is ütemre dobogott a lába. Laci és Margit gyönyörű párt alkottak. Igaz, furcsán néztek ki együtt a városi ruhás, olajozott hajú fiú, és a népviseletbe öltözött lány, de ez mit sem vont le táncuk értékéből. Mert hihetetlenül szépen járták. Margit, mint a hajladozó nádszál, Laci szilajon, mint egy zabolátlan vad csikó. Látszott, hogy valami másról is szól ez a ringás, arcuk kipirult, s homlokukról apró izzadtságcseppek kezdtek gyöngyözni. Mikor elhallgatott a zene, lihegve néztek egymásra. A menet indult tovább, de ettől kezdve tekintetük sokszor egymásba fonódott.

“Lábad nyomát keresem 1.” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Draga Evike!
    Csodálatosan kezdődő történetedet sok szeretettel olvastam!
    Olyan gyönyörűen fejezted ki magad ,hogy nem lehet nem elolvasni.
    Kedvesen indul,alig várom,hogy olvassam tovább!
    De láttam van már 2.része is !
    Sok szeretettel gratulálok a “falusi” szerelemhez!

    Ölellek …Babu😘😘😘

  2. Nekem is tetszett, Éva, kíváncsivá tettél, ami a folytatást illeti.
    Remek elbeszélő vagy, érződik, hogy nem most kezdted.
    Gratulálok,
    Gitta
    😉

  3. Köszönöm Kittikém! Ez még egyenlőre szokványos szerelmi történetnek indul, később válik el, ki mit ér. Családunkban esett meg, és nagyon nehéz volt megfogni az emberi karaktereket, hogy az jöjjön vissza, ami valóban történt… Szeretettel: Éva 🌞🌞🌞

  4. Nagy élvezettel olvastam ezt a remek, csoda szép írásodat! Egyenes vonalvezetés, tökéletes jellemrajzok és leírások és pontos cselekmény kibontás jellemzi. Gratulálok, és kíváncsian várom a folytatást!😍😍😍😘

Szólj hozzá!