Ötórai tea 2.

Gyönyörűen süt a nap, az ősz most ki tesz magáért. Csodálatos színek a parkban, szemet gyönyörködtető látni való. Ám hangoskodásra lettünk figyelmesek. Egy kamasz fiú , és egy tini lány veszekedtek.
– Nem jársz vele megértetted? Mondta a fiú
– – De igen, válaszolta a lány
– – Majd megbánod!
– -Nem , soha nem fogom megbánni.
– -Ne szájalj vissza, mert megbánod
– – Miért mit csinálsz?
– -Kapsz egy jó nagy pofont
– – Na ezt megvárom mondja a lány
– Mielött a pofon elcsattant volna, a lány gyorsabb volt, lehúzott a fiúnak egy csattanosat.
– A fiú a meglepetéstől nem tudott megszólalni. Sírva szaladt ki az útra, és anyu kiáltotta.
– A lány megszólalt,” és ő akart engem fegyelmezni, anyám asszony katonája.”
– Jót derültünk a történteken, harsány nevetéssel mentünk Gyöngyihez. Már a taxiba jó kedvünk volt, kitárgyaltuk a látottakat.
Ma életünk legjobb, legszebb napját mondjuk el.
Judit, az első csókra emlékszik vissza, az volt élete legszebb napja.
Moziba voltak , nagyon fiatalok Judit 15 éves Pali, 18 éves, aki rajongással szerette Juditot. A film, a Cherbourgi esernyők.
Legendás andalító zenés film, amely a boldog és boldogtalan szerelemről szól. .A csodálatos Caterine Deneuve játszotta a fő szerepet. Ez az a film, amiben csak énekelnek, nagyon szép dallamos énekekből sláger is lett. Judit meghatódva szerelmesen bújt Palihoz, aki vette a lapot és kihasználta az alkalmat, átölelte Juditot és hosszan megcsókolta. Judit beleremegett, onnantól nem látta a filmet csak vágyott a következő csókra. Haza ment és mivel a család is megnézte volna a filmet kíváncsian várták a beszámolót. Judit elmondta, hogy könyvtárba voltak és másnap nézik meg a filmet. No nem Palival, hanem a barátnőjével. Emlékezetes, hazugság volt. Azóta, ha valamiről elkések vagy mellőzni akarok eseményeket, csak annyit mondok, könyvtárba megyek nem érek rá.
Sokszor mondja Palinak is, mivel a férje. Két gyerek született a szerelemi házasságból. Kényesen figyelik gyerekeiket, mikor mondják, hogy könyvtárba mennek.
Kati legszebb napja, amikor megismerte édesapját. Iskolában az osztálytársainak mindnek volt édesapja csak Kati nem ismerte az apját. Irigykedett, amikor osztálytársáért jött az apja .
Aztán egy szép napon édesanyja beszélgetésbe kezdett lányával. Kislányom, ma megismerheted az édesapádat, ma eljön hozzád. Ma nem kell iskolába menni. Nagy ünnep ez, nagyon nagy. Kati édesanyja szeméből hullottak könnyek.
– Hol volt eddig édesapám?
– a-külföldre ment 1956-ban, úgy volt, hogy mi is utána megyünk, de te előbb megszülettél a kelleténél, és így mi maradtunk .
– Édesapád sokáig nem jöhetett haza, mi pedig nem mehettünk.
– Most végre hazajöhet, ma lesz a nagytalálkozás. Kati izgatottan várta a holnapi napot. Elképzelte a találkozást, gondolatban rohant édesapja karjaiba. Elhatározta, mondja neki, soha többé ne menjen el. Maradjon velük, hiszen édesanyjával egyedül vannak. Reggel, csinos ruhába öltöztette anyukája, és rohantak a repülőtérre, várták, hogy leszáll a gép. A kislány gyönyörű dús barna göndör haja masnival volt összekötve. Ez volt az ismertető jel. Haja olyan , mint az apukájáé.
– Az emberek hömpölyögtek kifelé . Kati meglátott egy magas barna göndör hajú férfit, rohant oda hozzá, édesapám kiáltotta, én vagyok a kislányod Katinka! A magas férfi letérdelt és úgy szorította magához Katinkát, hogy a kislány alig kapott levegőt. Tudtam, hogy felismersz, pedig még nem is láttál, soha többé nem hagylak el. Apa itthon maradt, nem ment vissza Amerikába, mert családja, szerettei mind itthol éltek.
Márti első osztályba ment, eddig a nővére ruháit cipőit hordta, mert nem jutott pénz új ruhára ,cipőre. Emlékszem , hogy édesanyám azt mondta egy este, Mártikám, holnap veszünk neked egy pát cipőt , mert holnapután kezdődik a tanítás.
Soha nem volt még új cipőm, nagyon vártam a holnapi napot, hogy sok cipő közül válogassak. Amint beértünk a boltba megláttam egy fekete, fehér lakkbetétes magas szárú cipőt.
– Anyukám, ezt nézzük meg ez nagyon szép cipő, anyukám megnézte az árát, rám nézett és azt mondta. Ha megvesszük akkor nem tudok neked harisnyát venni.
– – Nem baj, majd a nővéremét felveszem, neki több is van.
– – Erre nagyon kell ám vigyázni, mert drága .
– -Ígértem , fűt, fát, bokrot, virágot, csak vegyük meg a cipőt.
– -Ez pontosan az én méretem kiáltottam.
– Akkor egy számmal nagyobbat kérünk, mert jövőre is jónak kell hogy legyen, szólt anyukám.
– Nem bántam, hogy nagyobb a cipő, csak vegyük meg, nagyon tetszik..
– -Ugye vigyázol rá?
– -Igen , nagyon vigyázok.
– Kifizettük a cipőt, kijöttünk a boltból kértem, hogy had vegyem fel. Leültünk a padra és kicseréltem a nővérem cipőjét az újra. Büszkén mentem az utcán, úgy éreztem, hogy repülök a boldogságtól, és mindenszem az én cipőmre néz.
– Kicsit nagy volt, a sarkam fel-alá járt. Kicsit feltörte lábam, de nem baj. Mert ez a cipő az enyém.

“Ötórai tea 2.” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Kedves Margit!
    Köszönöm, hogy nálam jártál, tarts velünk a továbbiakban is.
    Örömmel látlak. Rózsa🌹

  2. Drága Rózsa!
    Nagyon tetszett a folytatás, régi szép emlékeket idézett fel bennem!
    Szeretettel olvastalak, mint mindig!
    Margit
    😍

  3. Drága Kata!
    Örömmel látlak nálam, remélem a többi rész is kedvedre való lesz.
    Szeretettel Rózsa🌹

  4. Szia Babu!
    Igen nagyon jó a régi barátokkal összeülni. Volt aki elvált, volt aki özvegy lett, van aki boldog házasságban él. Vegyes társaág, és régi régi barátság. Mi nem kártyázni hanem beszélgetni jöttünk össze két hetenként. Most, hogy mindenki nyugdíjas több időnk van. Mivel most nem mehetünk teázni, neten folytatjuk a beszélgetést. Gondoltam hogy folytatás lesz belőle.
    Szeretettel Rózsa🌹

  5. Szia Rita!
    rÉGI BARÁTNŐK VAGYUNK, MOST, HOGY MINDENKI NYUGDÍJAS, KÉRHETENTE TALÁLKOZTUNK, MINDÍG MEGBESZÉLTÜK MIRŐL IS SZÓLJON A BESZÉLGETÉSÜNK,
    .
    sZERETETTEL rÓZSA🌹

  6. Kedves Magdika!
    Köszönöm, hogy nálamjártál. Örömmel láttalak Rózsa🌹

  7. Szia Rózsám!
    Aranyos történeteket hoztál ötórai teára. Szeretettel ölellek: Kata
    🤗

  8. Kedves Rózsa!
    Nagyon tetszett ez “Ötórai Tea,” -folytatása.
    Milyen jó,hogy vannak barátnőid akikkel mindent megbeszélhettek.
    Mindegyiknek más és más története van .Jó hogy együtt lehettek.
    Szerencse ,hogy nagyjából mind jó házasságban élnek.
    Gratulálok szeretettel…Babu😘😘😘

  9. Szia Rózsa!
    Tetszéssel olvastam történetedet.
    Abban az időben nagy esemény volt a.cipő vásárlás, egy számmal nagyobbat vettek, papírral kitömték az orrát hogy ne
    csuszkáljon benn a láb, mikor az ujjat nyomta, mert kicsi volt, kivagták az orrát, még úgy is jártunk benn.
    Szeretettel,
    Magdi🚴‍♀️️⛹️‍♀️️

  10. Drága Éva!
    Örülök, hogy nálamjártál és emlékeidben él még a magasszáru lakkcipő. Nem félévre szólt , bőrből készült addig hordtuk amíg ki nem nőttük. Nekem is volt, fekete fehér.
    Szeretettel Rózsa🌹🌷

  11. Kedves történetek ezek drága Rózsa! A cipősről az jutott eszembe, ilyen két színű nekem is volt, mindig agyonra vertem az orrát. Valamilyen pasztát használtunk rá, lehet, hogy Szilviát? Szeretettel olvastalak: Éva👣👣👣

Szólj hozzá!