Utóirat: A CS A L Ó D Á S! Tűzijáték utolsó befejező része.

Mindkettőnk saját útját járja. Mary figyelmeztetett, hogy ez a kapcsolat kezd kihűlni vigyázzak, mert nem lesz jó vége!
Mentek a napok, nem szorgalmaztunk beszélgetést. Nem akartam gondjaimmal terhelni, ő meg nem kérdezett. A munkahelyi dolgokat megbeszéltük. A magánügyeket magamba tartottam, nem akartam nyafogni , erős voltam és az is maradtam. Nagy hibát követtem el, ma már tudom. Nem beszélve arról, hogy Erik otthonról kapott egy jó bizalmi állás ajánlatot. Megértem, tudom, hogy mi az idegen országban élni! Erik újra levelet kapott Budapestről, hogy édesanyja kórházban van.
Nem hívott magával, nem kérdezte meg, hogy szeretnék- e vele menni? Lehet, hogy a válaszom nem lett volna, de a nem válasz is jó, ez szerintem így lenne tisztességes. Elutazott úgy, hogy a jövőnkről nem beszéltünk. Ez alatt a két év alatt, sok minden történt, keveset voltunk együtt. Mindketten a munkákba voltunk szerelmesek. Alig találkoztunk. Kevés programot csináltunk magunknak. Erik hazautazott! Mert édesanyja, mellett a helye és én is úgy éreztem.
Aztán egy napon felhívtam , hogy van édesanyja ?
Erik minden gondolkodás nélkül elmondta, hogy nem jön vissza. A családjának szüksége van rá . Megértem, mondtam szomorúan. Már el is intézte az új munkahelyét Budapesten. Nem kérdezett rá, hogy esetleg utána mennék e? Nem tudom, hogy mentem volna-e vártam, hogy azt mondja, hiányzol, gyere, veled akarok élni. Sokáig nem tértem magamhoz, ennyi ?, El sem köszönt? Miért, miért, miért? Nem alázkodok meg, nem kell összeroppannom, hisz előttem ál még az egész élet. Eriknek dönteni kellett, vagy én, vagy az édesanyja, vagy mind kettőnk. Ő ezt az utat választotta. Nekem a munka, a munka, csak is azzal foglalkoztam. Már nem akkora elánnal, de siker orientált voltam. Halmoztam a sikereket. Kb két hónap elteltével, éreztem, hogy fáj a baloldali bordám alatt, leginkább szúró fájdalmat nem mentem orvoshoz, aztán egy reggel nem tudtam felkelni. Hívtam mentőt, beszállítottak a kórházba. Szívinfarktus mondta az orvos. Megkaptam a kellő kezelést. Nem hittem el, hogy ez velem történik. A kórházi kezelések után, szanatórium, négy hét. Mary dolgozott, felvett egy fiút Erik helyére, egy nagyon agilis lányt bízott meg, azzal, hogy az én pozícióm töltse be.
Az Ő helyében én is ezt tettem volna, de mégis fájt.
Már senki nem vagyok, nem számit rám senki, nem ad feladatot senki. Szörnyen elkeseredtem. Otthonom csendes és üres lett. Időnként bementem dolgozni, de sajnos nem sokáig bírtam. Fáradt voltam, ideges, nem tudtam mit csináljak hova menjek. Segítségre van szükségem, úgy érzem nem ér semmit az életem. Tönkre mentem, vigyázni kellene, és kímélni magam, méltósággal akartam elviselni az elmúlt idő nehézségeit. Gondoltam majd az idő mindent megold. Nem, az én esetemben nem oldott meg semmit az idő.
Az idő én voltam, nekem kellett döntenem, hogyan tovább. Féltem az újabb depressziótól, emiatt azon gondolkoztam el kellene hagyni a nagyvárost. Le kell költözni vidékre. Talán jobb lesz.
Az első nagy döntésem, Robert halála után, a helyváltoztatás, más embert csinált belőlem. Más környezet, más emberek, más időtöltés. Talán változtat a helyzetemen. Maryvel megbeszéltük, hogy nézünk egy lakást vidéken. Sok csodálatos város és kicsi falu megtekintése után, úgy döntöttem, hogy kisebb város központi helyén, nézzünk lakást. Találtunk megfelelőt. Mindenhez közel, szép világos.
Most elfoglalom magam a lakás átalakításával. Igyekeztem mindent magamban lerendezni. Nem akarok senkit terhelni gondjaimmal. Mert erős vagyok, erősnek kell lennem.
Közben a lakásom elkészült, vettem bútorokat, berendeztem, szépnek találtam. Leköltöztem.
Ismerkedtem a várossal, beültem egy kávéra, néztem kirakatokat. Beiratkoztam könyvtárba, tornaórákra jártam, ismerkedni kezdtem a szomszédokkal, megpróbáltam új életet kezdeni. Hányadszor is? Még sem találtam helyem, sokat sírtam, rettegtem, a félelem újra úrrá lett rajtam. Mivé lettem? Eszembe jutott hányatott életem Budapesten. A szörnyeteg, ahogy magamban neveztem az életem megrontója Tamás! Miért? Sokszor kérdeztem magamtól. Miért pont én? Miért hozott vele össze a sors. Miért nem jöttem vissza haza? Nem akarok rá gondolni! Nem,nem ,nem! Nagy hibát követtem el.
Egy napon Mary felhívott, eljönne pár napra. Majd ki ugrottam a bőrömből. Akkor még nem gondoltam, hogy hírt hoz magával. Nagyon- nagyon vártam . Számoltam a napokat mint egy kisgyerek, mikor jön már. Eljött a nap Mary megérkezett. Mivel nagyon jól ismertem , láttam Maryn , hogy tartogat valamit, amit el akar mondani, de nem tudta, hogy kezdjen bele. Ügyesen az elmúlt életünkről kezdtük el beszélgetni.
– Rátérhetek egy kínos témára Kérdezte?
-Alig várom ! Tudod Ann, hogy megölték Tamást!
-Miiii ? Megölték Tamást?
– Úr Isten , hogy történt?
– Érdekes történet. Most nem részletezem csak tudd, hogy , hajléktalanná vált. Elzüllött, magára maradt. Egyedüllétet nehezen viselte. Sok ismerősének tartozott. Az utcán kötött ki. A többi hajléktalan eleinte felnézett rá, aztán később kiismerték , és nem segítettek neki. Egy éjszaka meglopta a mellette alvó hajléktalant .
Állandó verekedés, többször előállították a rendőrségen, már nem volt „A” futballista, már csak hajléktalan volt. Azon az éjszakán a többiek figyelték, rajtakapták a lopáson. A legfiatalabb, akit mindig lenézett és összevert, kést rántott és a heves vita közben meg szúrta- három napig harcolt a halállal, aztán feladta.
Semmit nem éreztem, a hír hallatán sem bánatot sem örömet. Közömbös voltam, már nem akartam semmit. Megkönnyebbültem, mert sokszor éreztem, hogy mögöttem áll, és arra készül, hogy megöl! Rettegtem, féltem. Mary még pár napot eltöltött nálam, egyszerűen csodás volt. Kért, hogy utazzam el vele, de most gyedül szerettem volna maradni. Maryért megérkezett az autó, elment! Szomorúan intettem utána, aztán korán lefeküdtem , és nehezen aludtam el, ha végre elalszom, mély álomba merülök. Feladtam, nem harcolok tovább, nincs értelme, elég volt belefáradtam!
Sok esetben ugyan azt álmodom. Álmom, gyönyörű , és különleges. Hatalmas kihalt tengerpart pálmafákkal, fehér homokkal. Olyan hely, amerre még soha élő ember nem járt. Ülök a parton , és nézem a kék vizet, hallgatom a hullámok csendes szelíd morajlását .El fejejtettem a tűzijátékot, nem kellenek a fények a színes csodák az égbolton, gondolataimban és a lelkemben sem. Vége a szenvedésnek, a félelemnek, a boldogság után való vágynak ! Nem kell a karrier, nem kell a szerelem, nem kell a földi élet, nincs szükségem senkire, és semmire nem kiáltok segítségért, csak várok. Megszabadulok a világ zajától. Ekkora meg könnyebbülést, még soha nem éreztem. A csend , a nyugalom meg simogatta szívem, agyam, lelkem. A tenger felöl hallom , a szirének csábító hívogató halk énekét , varázslatos! Arra gondoltam, ha életem során, egy tündér megkérdezi, hogy kívánságom teljesítheti-e , és ,hogy mi lenne az? Biztosan ez lett volna. Ez a nyugalom, ez az öröm ez az örök pihenés utáni vágy, ez a hallhatatlan csend és a halk hívó ének. Remény egy új , egy más világ felé. Azután, megjelent előttem, egy ezüsthajú asszony, felém nyújtja a kezét. Még nem tudom elérni , még nem, pedig nagyon- nagyon szeretném. Azután felállok , odasietek hozzá, szívem kitárva magamhoz ölelem. Éreztem, végre hazaértem!
Szeretettel Ann.

 

 

“Utóirat: A CS A L Ó D Á S! Tűzijáték utolsó befejező része.” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Marika!
    Köszönöm, hogy nálam jártál, örömmel láttalak.Rózsa🌹

  2. Drága Magdika!
    Köszönöm szépen hogy vendégem voltál tizenegy részen keresztül.
    Ölellek szeretettel. Rózsa🌹

  3. Szia Rózsa!

    Jól fejezted be, Tamás is megkapta méltó büntetését
    Tetszéssel olvastam.
    Szeretettel gratulálok,
    Magdi

  4. Drága Kata!
    Úgy érzem, ez így kerek, kellett írni hozzá, hogy azzá váljon. Drága Kata, köszönömszépen, hogy végig követted Ann sorsát tizenegy részen keresztül.Szeretettel Rózsa 🌹

  5. Drága Rózsám!
    Ezzel a befejező résszel tettél pontot a történeted végére. Nagyon jó, hogy megírtad.
    Gratulálok szeretettel és ölellek: Kata

  6. Szia Rita!
    Köszönöm szépen, hogy velem tartottál tizenegy részen keresztül.
    Örömmel láttalak. Rózsa🌹

  7. Kedves Évike!
    Úgy éreztem, hogy nem kerek a történet, Tamás kevésbé úszta meg, tetteit. ezért, elhatároztam, megírom a végét.
    Köszönöm, hogy olvastad
    hosszú novelleám.
    Szeretettel Rózsa🌹

  8. Kedves Rózsa! Ez a rész különlegesen szépre sikeredett. És igaz, hogy a főhős szerint nem kell tűzijáték, mégis az egész befejezés olyan, mintha millió és millió csillag ragyogna fel…. Ez nem csalódás, drága Rózsa, ez az igazi csoda. Szép lett, nagyon tetszett. Szeretettel olvastalak: Éva💥💥💥💥💥

Szólj hozzá!