Tájak, városok, emberek! 1

Arra gondoltam, hogy szívesen olvasnátok e emlékezéseim, hosszú évek munkája során történt eseményekről. Bejártam hazám 3400 településéből kb 3000-et. Minden megyében volt olyan kedves sztori, ami megmaradt bennem. Szeretném veletek megosztani.
Nem is tudom, melyik megyével kezdjem, talán a kedvenc megyém, Bács Kiskun.
Hajnalban indultunk, reggeli egy olyan csárdában, ahol disznótorossal vártak minket. Nagyon jól esett, és sok is volt. A pincér, már ismerősként üdvözölt minket.
Az ország legnagyobb megyéje, a Duna Tisza közén helyezkedik el. Megyeszékhelye Kecskemét, ahol szívesen időztünk, a cifrapalotánál. No nem azért mert mást nem találtunk szépnek, hanem mert különleges, az országban csak egy van belőle.
Két Nemzeti Parkkal is büszkélkedhet, a Kiskunsági Nemzeti Park és a Duna- Dráva Nemzeti Park. Élővilágukban híres a Holt Tisza növényvilága, amely igen sokszínű. A mezőgazdaság jelentős szerepet foglal el a megyében. Gyümölcstermesztés a homoki szőlészeti mintagazdaságok, a legnagyobb kajszibaracktermő vidéke. Tanyavilága sajátságos, volt. Mára már , csak pihenő házaknak használják, sajnos.
A megyében sok a látnivaló pl. Kastélyok, kúriák, fürdök, uszodák. A térségben, 22 város és 97 község van.
Ennyit a tájakról, városokról.
Az emberek nyitottak, kedvesek, segítőkészek. Ennek is köszönhető, hogy mindig valami újat találnak ki a megye népszerűsítésére. Többek között a halászléfőző versenyt. Baja és Szeged között mindig vita volt a halászléről , melyik a jobb. Bevallom, nekem mindegyik nagyon ízlik, mindegyik más -más ízei miatt. Csak kóstolás után tudok véleményt mondani.
A rendezvényre kijelölték a zsűrit. Többek között Laci bácsit, és szerénységem is. Nem tudjátok milyen kemény feladat, végig kóstolni a rengeteg bográcsba főtt halászlét, és kiválasztani a legjobbat. Hálátlan feladat, de megtisztelő.
Az első kóstolásnál, leettem ruhám jó kis pirospaprikás lével, nem győztem kimosakodni. Mire végre sikerült, Laci bácsit meglökte valaki, aki mögöttem állt, kezében a kóstolni való halászlével, a hátamon forróságot éreztem, nem akartam elhinni, hogy az előbb az elejém, most meg a hátam tiszta halászlé. Vasárnap lévén semmi nyitva nem volt, azért az autó csomagtartójában hevert melegítő felső, amit hónapok óta az veszi fel, aki fázik, ám kimosni senki nem mosta. Harminc fokos melegben folyt rólam a víz, de nem volt más lehetőség.
Van fotóm, de nem merem megmutatni.
Hazafele újra bementünk a csárdába, ott halászlét ajánlottak. Nekem egy ötliteres dunsztos üvegbe hozták ki, azt hittem elájulok a megdöbbenéstől. De közölték velem, hogy ajándék, mert az övékéből csak a hátamra jutott. Kóstoljam meg otthon.

“Tájak, városok, emberek! 1” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Drága Rózsa !
    Nagy turista lehettél ezek szerint!
    Azt mondják ahány hely, annyi szokás .Volt mit tanuljál.
    Ebben a útleírásban ,jól múlattal amíg elöl hátul halászlé volt rajtad!
    Még jó, hogy nem égetted meg magad!
    Kedves írásodhoz szeretettel gratulálok…..Babu
    😄😄😄

  2. Szia Rita!
    Igen ciki volt, nagyokat nevettünk, az én nevetésem majdnem sírásba ment át.
    Szeretettel Rózsa🌹

  3. Hát, őszinte együttérzésem. Ciki lehetett, de talán utólag már jó sztori. Tetszéssel olvastam a beszámolód.

    Szeretettel: Rita🌷

  4. Drága Kata!
    Köszönöm szépen, hogy olvastál.
    Szeretettel Rózsa🌹

  5. Drága Rózsám!
    Élmény lesz olvasni történeteidet. Gratulálok az elsőhöz, szépen bemutattad nekünk Bács Kiskun megyét.
    Szereted még a halászlét?🤔🐟🐟🤗
    Szeretettel ölellek: Kata

Szólj hozzá!