Zoltán és Szilvi/1.

Összes megtekintés: 80 

Zoltán és Szilvi az orvosin tanul. Tizenhat éves korukban ismerkedtek össze egy gimis buliban. Egy ideig inkább haverok voltak, hiszen bőven volt közös témájuk, ami már szinte az első kérdéssel kezdetét vette, ami azzal indult, hogy te mit csinálsz majd érettségi után. Ekkor ugyanis kiderült, hogy mindketten az orvosira fognak felvételezni.

Szilvi szülei szintén orvosok, ők irányították lányuk érdeklődését a pálya felé, míg Zoltán családjában egyedül ő érzi közel magához ezt a hivatást. Édesanyja könyvtáros, édesapja pedig asztalos.

Szilvi egyke és a család körülményei nagyon is jónak mondhatók, míg Zoltánéké inkább átlagosnak minősül, ráadásul neki két testvére is van, akik úgyszintén az iskolapadot koptatják. A szülők szerények és szolidak, igyekeznek megfogni a pénzt, hogy a gyerekek tanulhassanak. Tamás – az édesapa – miután a céget, ahol fiatal éveiben dolgozott, privatizálták, kénytelen volt vállalkozásba kezdeni. Nehezen indult és az első években jóformán csak kiadással járt, hiszen meg kellett vásárolnia a bútorkészítéshez szükséges szerszámokat. A korábbi fészer kis átalakítás után lett a gyártás helyszíne, így azt legalább nem kellett bérelnie. Mivel igyekezett mindig minőségi munkát kiadni a kezéből, most már többen megismerték, és ha éjt-nappallá téve dolgozott, akkor egy keveset félre is tudtak tenne a keresetéből. Ági – Zoltán édesanyja – szerény jövedelemmel rendelkezik, amit igyekszik pótolni azzal, hogy otthon mindent megcsinál. Süt, főz, takarít, vasal, a gyerekek mellett valamennyire varrni is megtanult, nyáron és ősszel pedig mindent eltesz, ami csak megterem a kertben.

Szilvi szülei hozatják az ételt, vagy étteremben ebédelnek. Sokat utaznak és igyekeznek mindent megadni a lányuknak, aki határozott, irányító típus, amolyan igazi emancipált nő.

Zoltánnak imponált a magabiztos lány, talán azért is, mivel ő csendes, és zárkózott, aki csupán a szorgalmával, kiváló eredményeivel tűnt ki a társai közül.

Ahogy így visszagondol a kezdetekbe, mindig is Szilvi volt a kezdeményező. Négy éve járnak, mármint úgy, hogy „felnőtt” kapcsolatot folytatnak. A lány a tizennyolcadik születésnapján ajándékozta meg magát úgymond vele, azóta tart az immár komolynak minősíthető viszonyuk. Az első alkalom mindig emlékezetes marad számára, mivel majdnem azonnal lebuktak. Szilvi meghívta őt a szülei házába azzal, hogy nem lesz otthon senki csak ők ketten. Vitt egy csokor rózsát és egy doboz bonbont, majd izgatottan csengetett a villa épület kapuján. A berregő hang jelezte, hogy tovább tud menni. Félénken lépte át a küszöböt. Szilvin egy köntös volt csupán, amit le is dobott magáról. Hozzásimult és olyan vágyón csókolta, mint még soha. Vetkőzz! – mondta kisvártatva. Gyere, menjünk a kádba, már engedtem bele vizet. A selymes, illatos, meleg víz, a lány simogató keze és csókos ajka feloldotta a benne levő feszültséget és szinte észrevétlenül vált férfi belőle. Még jóformán át se tudta teljes mértékben élni ezt a semmihez se fogható, boldog érzést, mikor fordult a zárban a kulcs. Szilvi kiugrott a kádból, magára kapva a köntösét és kiment. Ő pedig lélegzetvisszafojtva hallgatta, hogy mi fog történni.

– Apu, hogyhogy hazajöttél? – kérdezte Szilvi.
– Itthon maradt a szertár kulcs, és Te miért nem vagy iskolában?- tudtommal még nincs tanítási szünet.
– Konferenciára mentek a tanárok.
– Nem is szóltál, hogy ma itthon leszel.
– Kiment a fejemből.
– Hogyhogy most fürödtél?
– Rosszul aludtam az éjjel, ezért sokáig maradtam az ágyban, aztán azt gondoltam, hogy talán felfrissít egy délelőtti kényeztető ejtőzés a kádban, de még vissza is mennék, ha nem gond.
– Menj csak kicsim, már itthon se vagyok!

Hú, ez gáz volt. Nem épp a legjobb alkalom a bemutatkozásra, de azért majd arra is sor kerül. – mondta Szilvi miután visszaereszkedett hozzá a vízbe. Ne izgulj, most már biztos nem jön vissza az apám.

Az ominózus eset óta Zoltán nem volt náluk. Megmondta Szilvinek, hogy a bujkálás és hazudozás nem az ő stílusa, vagy felvállalják egymást, vagy ….

– Vagy mi, csak nem szakítani akarsz? – kérdezett vissza a lány.
– Dehogy is, hogy gondolod!
– Hát, akkor?
– Mondjuk meg, hogy szeretjük egymást és tegyék lehetővé, hogy kettesben lehessünk!
– Annak még nincs itt az ideje, de nyugi, megoldom a találkahelyet, ahol nem zavar bennünket senki.

Meg is oldotta. Két évig jártak egy kis garzonba, amit a lány bérelt ki magának. Húsz éves korában viszont kapott egy saját lakást és ezúttal be is jelentette a szüleinek, hogy párkapcsolatban él.

“Zoltán és Szilvi/1.” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Magdi!

    Köszönöm az olvasást. Igyekeztem rövidre fogni a részeket, én is úgy vagyok vele, hogy könnyebben kezdek bele egy rövidebbe, bár van, hogy megéri a hosszút is elolvasni, pl. a helyezést elért műveket mindig olvasom, függetlenül attól, hogy rövid vagy hosszú.

    Szeretettel: Rita🌸

  2. Kedves Rita!

    Csak most jutottam odáig, hogy hosszabb írást is neki álljak olvasni, ugyanis egyere nehezebben megy. A látásom romlik, de olyan kíváncsi lettem, hogy tovább olvasom,
    Szeretettel,
    Magdi🌷🌹

Szólj hozzá!