Viták/2.

A legújabb vitatéma a nemek körül alakult ki és folytatódik különböző változatban és felhanggal.

Mindig kerülhet homokszem a gépezetbe, ami miatt az leáll. Ilyen esetben a hibát el kell hárítani, mert különben nem működik a masina. Mennyivel más a helyzet viszont, ha emberekről van szó. Mert hát miért is ne lehetne olyan, hogy valaki a saját neméhez vonzódik? Volt, van és lesz is. Hol büntették, hol betegnek titulálták, manapság a természetesség fényében tündököl és mindenki szégyenkezhet, aki ezt nem tartja kiváltságnak, dicsőséges állapotnak.

Azonban még ez is eltörpül a mellett a vita mellett, amit az anya nő, az apa férfi meghatározás váltott ki az emberekből. Már-már életveszélyes fenyegetésnek van kitéve az, aki ezzel egyet mer érteni. Mert mire ez a kizárólagosság? Miért ne lehete egy férfi anya, vagy egy nő apa?

Gondolhatjuk, hogy aki a saját neméhez, esetleg ehhez is, ahhoz is vonzódik, vagy nem kívánja magát egyik nemhez sem besorolni – ő az úgynevezett „egyéb” kategória – az igyekszik védeni a mundér becsületét és kiáll a saját és társai érdekében, de nem csupán erről van szó. Hagyományos házasságban, kapcsolatban élő, gyermekes családok is melléjük álltak és védelmükre keltek. Nem, mintha bárki is bántotta volna őket, ha csak önmagában a meghatározás nem bántó, mert nyilván erről van szó. Ők tarthatják bántónak, mi nem tarthatjuk természetesnek. Engem még az édesanyám szült és anyatejjel táplált és az én létemhez szükség volt az édesapámra is, aki férfiként és apaként viszonyult a családhoz és mikor én születtem, akkor ez evidens volt. Különböző egészségi probléma miatt nem lehetett minden házasságban gyermek, több olyan ismerősünk is volt, aki örökbe fogadott egy csöppséget, akit aztán szeretetben felnevelt, ám ezekben a családokban is anyának a nőt és apának a férfit tartotta mindenki. Ez a másik vélemény, amit ha felvállalunk, kapjuk a pofonokat innen is, onnan is. Hovatovább odáig jutunk, hogy jobb hallgatni, ha nem akarunk olyan vitába keveredni, ahol nem a józan ész, nem a természet rendje és nem a biológia szava a döntő, hanem a hangadóké, a mindig minden ellen tiltakozóké, azoké, akiknek „joguk van” eldönteni, hogy mi a természetes és mi nem.

Persze lehet vitatkozni mindig mindenről, ha tiszteletben tudjuk tartani egymást, ha nem aggatunk az ellenfélre minősítő jelzőket csak azért, mert nem veszi fel az új irányzatot.

Szólj hozzá!