Különleges Karácsony 4/1. rész

Összes megtekintés: 26 

Már csak egy nap van karácsonyig. Bianka már tegnap szabadnapot adott a munkatársainak az ügyvédi irodában. Tárgyalásuk már nem volt, így mindenki fel tudjon készülni az ünnepekre mind fizikailag, mind lélekben. Ő, mint az iroda tulajdonosa és vezető ügyvédje, igazán fáradt volt. Az előző napot valódi pihenéssel töltötte, és kissé ünnepi díszítést varázsolt a házába. Boákat rakott és fényes piros és arany gömböket akasztott rá. Fenyőágakat tett az ablakokba, kívülről is, és fényfűzérekkel tette hangulatosabbá. Éjszakára már az elvarázsolt fények gyűrűjében hajtotta nyugalomra a fejét. Tökéletesen beleélte magát a karácsony hangulatába. Ma viszont már Ádám-Éva napja. El kell mennie bevásárolni. Estére már ünnep lesz. A szeretet ünnepe. Ahogy összeírja a listáját, erős késztetést érez arra, ajándékot kellene vennie valakinek. Igen ám, de kinek. A munkatársaival már megajándékozták egymást az utolsó munkanapjukon. Jolinak, az egyetlen barátnőjének már egy hónapja megvette az álomszép Gucci táskát, sőt oda is adta tegnap, mert azok mindig vidékre utaznak a férj szüleihez. Biankának pedig olyanok már nincsenek. A szülőktől maradt rá az ügyvédi iroda, mikor autóbalesetben meghaltak négy éve. A harminc éves csinos, fekete hullámos hajú, ügyvédnő azóta egyedül tölt minden karácsonyi ünnepet. Komoly barátra azóta se tett szert. Pedig el tudna maga mellé képzelni egy lazább fazont is. Olyat, aki vicces, néha megnevetteti, nem annyira komoly, mint ő. Futó kalandjai voltak, de nem tartósak. Hiába gyönyörű, manöken alkatú, túl sokat dolgozik ahhoz, hogy ápolni tudjon egy igazi kapcsolatot. Meg az igazsághoz az is hozzá tartozik, eddig főleg csak olyanok találták meg, akik ki akarták használni. Vagy az anyagi, vagy a pozícióbeli előnyöket élvezve nála. Ezért van most is inkább egyedül. Már egészen jól megszokta a magában eltöltött ünnepeket.
Megvan tehát a lista, ami a karácsonyi bevásárláshoz kell. Főleg főzési alapanyagok, és bor meg pezsgő. A bor fontos alapanyag. Kell a vacsora mellé, hogy ellazuljon. Ne érezze magát olyan nagyon magányosnak. De azért csak mértékkel. Meg egy két dísz is felkerül a listára, amivel még jobban fel szeretné dobni a magányos karácsonyát. Fogja fonott vesszőkosarát, beteszi a sportMercédeszébe, és elindul. A város már gyönyörű fényekben pompázik. Nem csak éjszakára, nappalra is sok a díszítés. A lámpaoszlopokat egyenként fénylő csillagok vibrálnak, a kirakatokban különböző színű fények cikáznak. Az utca fényei visszacsillannak az éjfekete autója polírozásán, a szemét néha leköti egy-egy érdekes alakzatú kompozíció. Csodás a város, a nő szívébe is boldogság költözik. Ringatózik a szívében épp úgy, mint ahogy az autója lágyan ring alatta a kissé egyenetlen úton. Egy olyan bevásárlóközpontba igyekszik, amely előtt egy park húzódik végig. Kicsit távolabb áll meg a kocsijával, nem közvetlenül a bejárat mellett. Van kedve átsétálni a lombja vesztett kopár fák alatt a parkban. Kicsit a szél is fúj, de Biankát nem zavarja. Szorosabbra húzza magán a meleg télikabátot, és vidáman ballag. Nem sok. Talán száz méter. Vele szemben és mellette rohanó emberek. Mindenki siet, ő nem. Messze még az este. Az egyszemélyes vacsora elkészítéséhez se kell túl sok idő. Bár mindig annyi ételt készít, hátha jön valaki, de még sose volt rá példa. Tuti az egyedül töltött ünnep. A park szélén átsétálva már nem pihen meg senki, csak az üres padok állnak magányosan, árván. De mégis. Az üzlet bejáratához egészen közel az egyik hiányos festésű ócska padon ül egy férfi. Vékony kabátján, elnyűtt bakancsán, kopottas ruháján megakad a nő szeme. A férfi mellett egy nagy sporttáska. A karakteres arcát több napos borosta keretezi. Jó harmincas lehet, és még jóképűnek is látszik. Nem koszos, de nem is mondható jól ápoltnak. Kezében egy újság. Olvas. Hát nem kifejezetten olyan az idő, hogy kiüljünk a szabadba olvasni, ráadásul ilyen könnyed vékony öltözékben. Bianka nézi egy darabig. Alaposan szemügyre veszi, és rögtön érti, a férfi miért ül kint a hidegben. A táskában lehet az összes vagyona. Ha jobban kutakodik az emlékei között, mintha már máskor is látta volna ezen a környéken. Alaposan felméri, de nem szólítja meg, tovább megy. Beveti magát a jelentős árukészletet kínáló üzletbe. A bevásárlólista kivégzése után támad egy ötlete. Úgy érzi már van kinek ajándékot vennie. Felmegy a ruhaosztályra, és bevásárol. Egy jó minőségű bőrcipő, egy elegáns öltöny és egy meleg férfikabát. Dob hozzá még Melegebb zoknit és inget is. Sőt a télikabát zsebébe betesz húszezer forintot. A cipő miatt aggódik kicsit, de talán mégis jól mérte fel a méretet. Az üzletből kilépve rögtön a kopott padra figyel. Mosoly fut át az arcán. Öröme határtalan. A férfi még ott van. Szaporázza lépteit egészen a padig, majd leül a férfi mellé. Elegánsan átteszi fekete vastagharisnyás lábát a másikon, térdig érő szűk szoknyája ráfeszül a combjára és a férfi felé fordul. Kettőjük közé teszi az üzletből hozott két hatalmas papírtáskát. A férfi felnéz az újságból, ami azóta is lekötötte a figyelmét. Kissé fura tekintetet enged el a számára vadidegen hölgy felé. Mintha a szemeivel azt mondaná. Nem találtál máshol helyet? Pont ide kellett befészkelned magad. Ő azonban nem lepődik meg. Sok mindennel találkozott már a munkája folyamán. Bátran a kezét nyújtja az idegen férfi felé.
-Helló. Bianka vagyok. -A férfi is a nő felé fordul, egy cseppnyit megemelkedik ültében, és óvatosan fogja meg a nő kesztyűs kezét. Neki olyanja nincs, az illemmel sem áll hadilábon. Nem kell lehúznia, ha nincs. Ő is bemutatkozik.
-Heló. Nekem pedig a Csongor nevet adták annak idején. -És elenged egy óvatos apró mosolyt. Éppen csak észrevehetőt a többnapos borosta alatt, de ettől a lány csak jobban felbátorodik. Bár egyébként se a félős típushoz tartozik. Meg tetszik is neki, amit lát. A férfi jól néz ki. Így közelről még másabb, mint mikor távolabbról kémlelte. Ha ápoltabb lenne, talán még egy randi is beleférne Bianka számára, annyira jóképűnek tartja.
– Mit olvasol? -Érdeklődik. Valahogy tesztelni szeretné, igaz e az elgondolása. Nehogy nagyon mellé lőjön. Mi van, ha a srác mégiscsak vár valakire, és nem hajléktalan.
-Az egyik napilapot. A bolt vezetője minden reggel ideadja nekem. Ha kiolvastam vissza szoktam adni. De ha kéred odaadom.
-Köszi. Rendes tőled. Szóval mindig itt dekkolsz a bolt környékén?
-Zömmel. Néha bemegyek egy szállásra, de ott sokszor meglopnak. -Mondja halkan és kimérten. Többször az alsó ajkát beharapva. Nem igazán érti a nő kérdezgetését, és ezt valahogy jelezni szeretné, nincs ínyére a dolog. Úgy gondolja, nincsenek egy súlycsoportban, hát legyen a hölgy tisztába azzal, ki mellé is telepedett. Még szociális gondozónak se hinné. Ahhoz is túl jól van öltözve. Tuti valamit akar.
-Nem rossz ebben a hidegben ennyire egyedül.
-De. Most rossz. Nincs itt a haver, így az ünnepek duplán megviselnek.
-Sejtettem. Nézd! Ezeket hoztam neked. Ajándék. Azt szeretném, ha estére bebújnál a ruhákba, és elmennél egy étterembe. Legyen neked is szép az ünneped. -A férfi keze felé tolja a két papírtáskát. Az megfogja, belekukucskál. Első ránézésre tudja, ez nem az ő állapotához való szerelés. Öltöny és ing? Mi a fenét kezdjen ő ezekkel? Visszateszi kettőjük közé a hűvös padra, és a nőre néz.
-Érzem, hogy segítő szándékkal jöttél. De ehelyett hoztál volna egy kenyeret, meg egy darab szalámit. Ezeknek én nem veszem hasznát.
-De miért? -Lepődik meg Bianka. Hisz ő tényleg jót akart.
-Először is. Szenteste általában nincsenek nyitva az éttermek. Másodszor, nem szeretnék egyetlen volt alkalmazottammal se összefutni. Harmadszor, az étterembe nem csak elegáns ruha kell, hanem pénz is. Soroljam tovább? Milliónyi érvem van. Nem vagyok oda való. Ha pénzem lenne, nem ilyenre költeném. Nincs itt a barátom, így még tisztálkodni se tudnék menni. Félek addig mindenem eltűnne. Így koszosan meg ugye, nem passzolna a szép ruha.
Bianka figyelmesen, érdeklődéssel hallgatja. Komoly srácnak ítéli meg ebből a pár mondatból is. Utána azért még kérdez. Hajtja a kíváncsiság. Ez talán munkahelyi ártalom is.
-Hol a barátod? Miért maradtál az ünnepre egyedül?
-Én épp elvoltam valami kaját szerezni. Késő este volt. Ő itt ült egyedül. Várt rám. Fiatal suhancok megtámadtak egy fiatal lányt. Jani nem az a típus, aki ezt szótlanul végig tudta volna nézni. A csaj segítségére sietett. A lány megmenekült, de a rohadékok többen voltak, és ellene fordultak. Olyan alaposan helyben hagyták, kórházba került. Ép csak életben maradt.
-Nagyon sajnálom. -Mondja szomorúan Bianka. Most tudatosul benne, mit is kért volna inkább Csongor a ruha helyett. Kenyeret és szalámit. Hirtelen megvilágosul.
-Akkor te ma még nem is reggeliztél?
-Nem. -Mondja a srác a földre vetve tekintetét. Megint a szája szélébe harap. Már elfogadta a helyzetét, de most valahogy mégis szégyelli. Ez egy olyan nő, akivel még inkább a régi életében szeretett volna találkozni, nem pedig most, amikor mindennek csak a hátrányát érzi. Amikor nincs semmije. -Majd keresek valamit.
Próbálja bagatellizálni, hogy nem is olyan egyszerű megteremteni a napi betevőt. Bianka azonban ezzel azért tisztában van, de ezt most nem bírja elviselni. Túl sok így egyszerre. Bár sok mindennel szembesült már a munkája során, és alaposan megtanulta kikapcsolni az érzelmeit, de most nem megy. Ő is egy érző nő, pláne a közelgő ünnep hatására az. És segíteni akart. Nem gondolja át alaposan, de hoz egy gyors döntést. Felpattan, az egyik kezébe belefogja a kosarát és a csomagjait, a másikkal elkapja a férfi kezét.
-Tudom a megoldást! Most velem jössz!
-De hová?
-Nem mindegy! Velem jössz, és kész!

“Különleges Karácsony 4/1. rész” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Rita
    Kész mind a négy része. Minden feltöltésnél felkerül a következő.
    Köszönöm, hogy olvastad, és estleg a folytatását is elolvasod.
    Rozika

Szólj hozzá!