Viták/3.

Összes megtekintés: 39 

Még egy gyerekkel csak-csak megvitatja az ember, hogy Te, aki úgymond okostelefonnal születtél, mégiscsak bölcsebb vagy, mint hogy babonás legyél, de mit kezdjünk egy felnőttel? Egy olyannal, aki ráadásul sikeres, tanult, művelt.

Az ember, aki gyakorta olyan nagyra tartja magát, hogy szinte teremtői magasságokba emelkedik, képes arról nyilatkozni, hogy a gyerekkori macija nélkül nem megy el egy fellépésre, hogy van egy kedvenc fehérmenüje, amit magával visz, szerencseköve, stb., vagyis valamilyen kabalája.

Ismertem olyan orvosnőt, akinek egyik alkalommal akkor jutott eszébe, hogy az ernyőt nem vette magához, mikor már átlépte a küszöböt. Bekiabált, hogy valaki vigye ki, mert nem lesz szerencséje, ha visszajön.

Karácsonykor szinte kötelező, de szilveszterkor nem szabad halat enni, mert elúszik a szerencse. Viszont enni kell lencsét, hogy gazdagok legyünk.

Valamikor azt gondoltam, hogy a felnőtté válás során az ember elhagyja a kabalákat, mert tisztában van vele, hogy nem egy élettelen tárgytól függ a sikere, vagy kudarca, hogy nem a hal vagy lencse határozza meg sorsának alakulását, de nem!

Divat a kabala, gyakorta még a műsorvezetők is megkérdezik a vendégeiket, hogy van-e kabalájuk, akik aztán lelkesen be is számolnak arról, hogy mitől várják a sikerüket.

No komment. Erre már valóban nem tudok mit mondani, anélkül, hogy ne sértenék meg valakit, ami viszont nem áll szándékomban.

“Viták/3.” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!