Különleges karácsony 4/2. rész

Összes megtekintés: 74 

Mondja határozottan, mert ez neki mindig is az alaptulajdonsága volt. Ettől jó ügyvéd. Azt is határozottan adja elő, amiben egyálltalán nem biztos. Most is ez az énje kerekedik felül, és már próbálja is húzni magával a magas erős srácot. Majd egy fejjel magasabb nála, pedig ő is egyhetven magas. Csongornak tetszik Bianka erőszakossága. Úgy gondolja, rosszat csak nem tesz vele az a törékeny nő, aki az imént még meg akarta ajándékozni. Követi hát. Nem lesz semmi jónak az elrontója. Mikor meglátja a nő kocsiját, amibe be kellene ülnie, már nem olyan biztos a dolgában. Arra gondolt, csak gyalog mennek valahová. Mondjuk valami kajáldába. El akarja őt vinni innen? Miért? Hirtelen sok minden megfordul a fejében. Úgy dönt, addig nem megy Biankával, míg nem tudja hová.
-Tudni akarom hová viszel! Nem mehetek messzire. Be kell mennem a barátomhoz később.
-Hozzám megyünk. Nem lakom messze. Enned kell, hogy ne menj tönkre, mire a barátod felépül. Különben nem fogod tudni támogatni! Készítek neked reggelit.
-Megyek. De csak akkor, ha nem te dolgozol rám. Ha én készíthetem el magamnak. -Próbál egyezséget kicsikarni a lánytól. Önérzete nem viselné el, hogy még problémát is okozzon valakinek. Bianka azonban furán méregeti. Még egy pasija se volt, aki serénykedett volna konyhában. Tágra nyílt szemmel mered a férfira, és rá is kérdez.
-Te? Na ne hülyéskedj!
– Komolyan mondom. Szakács voltam. Azelőtt még éttermem is volt. – No most kerekednek ki igazán a lány szemei. Most lett nagyon-nagyon kíváncsi. Ezt meg kell tudnia.
-Ülj már be! És mesélj! Hogy a fenébe lehet ennyire lecsúszni egy olyannak, aki saját étteremmel rendelkezett? – Olyan erős pillantással néz a férfira, az jobbnak látja nem ellenkezni. Meg be is jön neki ez a viselkedés. Bedobálja a hátsó ülésre a holmiját, kiszedi a kiakadt Bianka kezéből a kosarat, mert a papírtáskákat már menet közben átvette cipelésre, és azokat már bepakolta. Most a kosarat is elhelyezi, és kinyitja a lánynak az ajtót, majd ő is bevágódik az anyósülésre. Bianka kérdő tekintete a férfira szegeződik.
-Hallgatlak! -Közben indít, és kigördül a parkolóból.
-Hol is kezdjem? Volt egy majdnem ugyan ilyen autóm. Nagyon szerettem. … Ja! Messze laksz? Mennyire legyek részletes?
-Nem hosszú az út. Tíz perc. De majd nálam folytatod.
-A férjed nem fog kidobni? -Reméli, hogy nincs, de gondolja, megérdeklődi, nehogy váratlan fordulatokkal keljen szembe néznie. Most nem volna jó kellemetlen helyzetbe keverednie. Hiába jó a csaj, ha már másé!
-Nem. Nincs olyanom. -Csongor megkönnyebbül. Legalább ilyen csapda nincs. Bianka viszont kíváncsi. A szemeivel készteti a srácot a folytatásra. De kérdez is.
– Mi lett az autóddal?
-Hát az már az utolsó húzásom volt. Talán az elejével kezdeném. Volt egy gyönyörű, és féktelen feleségem, aki egyszer csak nem várt már haza éjszakánként. Az egyik legjobb barátom karjaiban vigasztalódott, és mikor rájöttem, mi a szitu közöttük, el is hagyott. Nagyon szerettem. Kiborultam. Semmivel nem törődtem. Ügy éreztem, nélküle már nem ér semmit az életem. Az éttermet a válás után gyorsan elveszítettem, mert nem fizettem a felújításra felvett hitelt. Inkább italra költöttem. A lakást a feleségem kapta, mert enyém lett az étterem és az autó. Ekkor már csak ittam, és nem érdekelt az élet. Egy ilyen alkoholos mámorban úszó éjszaka nekihajtottam egy fának. Százötvennel. Megmentettek, bár hónapok teltek el, mire újból rendbe jöttem. Viszont azóta gyökeresen megváltoztam. Már nem iszom, és a volt feleségemnek is megbocsájtottam. Rájöttem, én is bűnös voltam. Nem gondoztam rendesen azt a virágot, amit leszakítottam. Bár a kapcsolatot nem keresem vele azóta se.
Elhallgat. Pont akkor, mikor Bianka befordul a háza előtti feljáróra. Nyom egyet a kapunyitón, ami lassan nyílik ketté, feltárva előttük a rendezett udvart. Újabb gombnyomás, és az alagsori garázsba gurulnak, ahonnan egyenes lépcsősor vezet a lakásba. Kipakolnak. Csongor igyekszik előzékenyen segíteni a cipelésben, de nehezen emészti a helyzetet. Mit keres ő ilyen helyen. Ha ezt tudja, biztosan nem jön. Ez az ő mostani életétől akkora távolság, mint a hegytető a szakadék aljától. Igyekszik csak azt súlykolni magába, ezt a hölgy kérte, és csak egy étkezés lesz. Semmi több. Arra pedig nagy szüksége lenne, mert vacsorája se volt tegnap. Sötét márvány lépcsők kopognak a kopott bakancsa talpa alatt. A lakásba felérve pedig csak a padló színe változik. Az anyaga nem. Most bézs a márvány, és fehérek a bútorok, némi barnával megbolondítva. Az ő valamikori lakása is luxus volt, de ez sokkal több annál. Ez egy álom. Bármerre néz, nem hivalkodó, de elegáns berendezéssel találja magát szembe. Bianka a konyha felé indul. Már egyre bátortalanabbul követi a nőt. A hatalmas konyha fekete bútorzatú, fehér fogantyúkkal, és fehér ragyogó tisztaságú márvány padlólapokkal. Akár a földön is teríthetne, tisztább lenne, mint ahol mostanában evett. Ebben ő nem mer még letenni se valamit, nemhogy reggelit készíteni. Rögvest vissza is táncolna az ígéretétől.
-Itt minden olyan csodás és elegáns, talán ne kenjünk össze semmit. Megelégszem valami konzervvel is, vagy egy szelet kenyérrel, amit majd az utcán megeszek.
-Nem! Ez nem egy díszkonyha! Ha hiszed, ha nem, én itt ma vacsorát terveztem főzni. Használni szoktam! Inkább azt döntsd el, mit szeretnél enni.
Bianka elkezdi kipakolni a kosarat, majd kinyitja a hűtőt, és onnan is végig sorolja a választékot. Csongor egy sima sonkás rántotta mellett dönt. Egyszerű, gyors és laktató. Talán a konyhát se fogja beszennyezni vele. Leveszi kopottas kabátját, megmossa a kezét a konyhai csap alatt, és hozzáfog. A lány mindent a kezébe ad, amit a srác igényel, így Csongor rutinos mozdulatokkal villámgyorsan készül el az étellel. Két tányért kér, és Bianka számára is terít. Közösen reggeliznek, ami a lánynak már inkább ebéd, hisz közel tizenegy óra. Viszont igen jóízűen falatozik, nagyon ízlik neki. Már sokszor dobott össze ő is magának sonkás tojást, de ilyen finomra még sosem tudta elkészíteni. Annyira jól esett neki, csak ül, míg a srác gyorsan mindent elmosogat, közben beszélgetnek. Úgy mindenről, de főleg mégis a srác éltéről. Közben némi információt a lány is elárul magáról. Hogy ügyvéd, hogy egyedül él, és nincs senkije. Biankának csak ekkor esik le, Csongor közben ragyogóra suviszkolta ismét a konyhát, és már veszi magára a vékonyka kabátját, és hálálkodó szavakat intéz a lányhoz.
-Hát nagyon köszönöm az ételt. Köszönöm a kedvességedet, de nem lábatlankodom tovább. Nagyon aranyos vagy, jó volt veled beszélgetni, és fel is melegedtem közben. Köszönök mindent. Ha esetleg valami férfimunkában segítségre szorulsz, csak szólj nyugodtan. Bármiben. Ott találsz, ahol most is találkoztunk.
Felkapja a kőre tett sporttáskáját, a vállára dobja, és elindul a kijárat felé. Bianka észbe kap, és felugrik a székéből.
-El ne menj! Ez olyan isteni kaja volt, segítened kell a vacsora elkészítésében is.
Csongor megáll egy pillanatra. Nem tudja most mit tegyen. Maradna, mert itt jó meleg van, és még jól is lakott. Biztos vacsorát is kapna, ha már segít megfőzni. Meg a csaj is jó fej, és jól is néz ki. De menekülne is, mert azt érzi, nem való ide. Kettőjük között olyan óriási az anyagi különbség, ez áthidalhatatlan. Viszont egyértelműen vonzza valami ehhez a csodaszép nőhöz. Nem maradhatna, mert később még inkább nehezére fog esni a távozás. De Bianka olyan szépen néz rá, még a két szép sugárzó szeme is könyörög. Majd újra hangosan kér.
-Légyszi! Tedd meg nekem! Te nagyon jól tudsz főzni. Nálam sokkal jobban! Segítened kell! -A srác visszalép egy lépést. Hezitál.
-Nem is tudom. Meg akartam látogatni a barátomat.
-Maradj kérlek. Együtt elkészítjük a vacsorát, és viszel belőle neki is.
Ez olyan ajánlat, ami nagyon ígéretesnek talál. Bár a haverja kap élelmet a kórházban, de egy igazi remek saját maga által készített ételt bevinni neki, hát az csodás lenne. Biztos boldoggá tenné vele. Talán még gyorsabban is gyógyulna, ha érezne valami igazi baráti törődést. Meg a másik nyomós indok, hát addig se fázna kint a hideg szeles utcán. Nagyon sajnálja a tollkabátját, amit a napokban megfújtak tőle. Meggyőzi saját magát.
-Na jó. Mit fogunk készíteni? -Kérdezi, és visszateszi a sporttáskáját a sarokba. Bianka sorolja, ő mit szeretett volna, ha egyedül csinálja.
-Halászlére gondoltam, töltött káposztára, meg nasinak mákos gubára. A hagyományos karácsonyi kaja. De rántotthúsnak valót is vettem holnapra. Nézd meg. Kitalálhatsz belőle akár valami mást is.
A férfi végig gondolja, mi mindent kell elkészíteni. Átfut a hozzá valókon, és kalkulál az idővel. Majd van egy kérdése.
-Oké. Megcsinálhatjuk együtt. De te is segítesz, és előtte még lehet egy kérésem?
-Persze. Természetesen. Vedd úgy, mostantól te vagy a konyhafőnök.
-Nem ilyen jellegű lenne. -Majd a márványpadlóra ejti a tekintetét. Nem tud a lány szemébe nézni. Megint szégyelli a helyzetét. Halkan kér. -Már több napja nem volt lehetőségem rendesen megtisztálkodni. Mielőtt a húsokhoz nyúlnék, elmehetnék a fürdőbe. Ígérem gyors leszek, és nem pocséklom a vizet.
-Hát hogy a fenébe ne mehetnél! Tusolj le nyugodtan, és nem kell spórolnod. Maximum az idővel. De azt meg te tudod, mennyit engedhetsz meg magadnak.

“Különleges karácsony 4/2. rész” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Köszönöm a jókívánságod. Én is kívánok eredményekben gazdag újesztendőt. A történetnek még van két része. Szeretek felnőteknek szóló meséket írni. Legalább ebben leljünk némi örömöt.
    Szeretettel Rozika

  2. Kedves Rozika!

    Nagyon szép történet, mondhatnám azt is, hogy mint a mesében, mert nagyon kicsi az esélye annak, hogy valóságos lehetne.

    Szeretettel: Rita

    Boldog új évet kívánok Neked és szeretteidnek!🥂️

Szólj hozzá!