Az utolsó igazi gyerekkori nyár 11.rész

Összes megtekintés: 184 

A gyomorrontás

 

Álmában hosszúhajú hippiket látott koszos farmerokban, nyútt teniszcipőkkel a lábukon, nyakukban cécskokból fűzott láncokkal, amint gyertyával a kezükben masíroznak feléje. Gyorsan beszaladt az öreg temetőbe előlük, ott viszont egy csúnya boszorkány kezdte üldözni, alig bírt kirohanni előle a nagy vaskapun, Riadtan ült fel az ágyban. Egy darabig csendben ült, majd felfogta bizony fáj a hasa.

A hasfájás reggelre sem múlt el. A mama diétára fogta, csak kétszersültet és üres teát fogyaszthatott. A fiúk kirohantak csereberélni a cécskokat Istiékhez, míg Mónika otthon sápadtan feküdt a tévé előtt.

Valami mesét nézett, de el – el bóbiskolt közben. Később már a hideg is rázta és csúnya vörös pattanások keletkeztek rajta.

– Biztos, hogy nem ettél te is jégkrémet?- kérdezte a mama.

– Nem mama, tudom, hogy nekem nem szabad hideget ennem- válaszolta Mónika.

– Átmegyek a szomszédba, hátha itt van a szomszédasszony lánya a Kati, az gyerekorvos- vette fel az utcai cipőjét a mama. Szerencsére Kati doktornő tényleg otthon volt a szüleinél. Át is jött megnézni Mónikát.

– Hát ez egy jó kis gyomorrontás. – állapította meg.

A mai nap nem fog sokat érni, szomorodott el. És valóban, nemhogy a mai, de a következő két nap is unalmasan telt el, Monika csak bent rajzolgatott, olvasott, tévézett, míg a többiek vidáman szaladgáltak odakint.

Monika bentről látta, ahogy a mama tyúkot vág. Máskor ő is ott szokott lenni segédkezni. Most az ablakból nézte, ahogy a mama a térdei közé szorítja a lábasjószágot, határozott mozdulattal elvágja a nyakát, majd a kerekeskút karjára köti fel lábonfogva. A vért pedig felfogja egy fehér kis vajlingba. Majd amikor kivéreztette, fogta a tyúkot forró vízbe mártotta és tépni kezdte a tollait. Amikor már csak pihék voltak rajta, egy égő ujságpapírral átperzselte, és már vitte is a konyhába.

Most nem volt húslevesre étvágya, hiába gyúrt a mama cérnametéltet, és a perkelt sem kellett Monikának. Gondolatai más körül forogtak. Az este unalmában turkált a mama éjjeliszekrényében és talált egy kis kapcsos könyvet. Monika tudta, hogy ez imakönyv Felismerte a borítóján a Szent Szüzet karján a kis Jézussal. Beleolvasgatott és tetszettek neki a benne levő imádságok. A mama kezében ezt a könyvet sose látta. Igaz a mama nem is járt templomba, csak temetésekre szokott elmenni fekete ruhában. Ó, hogy utálta Mónika azt a fekete ruhát. A világért sem ért volna hozzá. Délután,amikor édesapja hazajött, odajött az ágyához és megkérdezte:

– Hogy vagy kicsim?

– Köszönöm apu, jól- válaszolta Mónika, még ha nem is teljesen volt úgy, megszokta, hogy ne panaszkodjon.

– Apu, mi az a Biblia?- kérdezte némi hezitálás után, apja meglepetten nézett rá.

– Semmi kislányom, csupán zsidó mesék gyűjteménye, nekünk olyan nincs itthon- válaszolta.

Ez a válasz nem elégítette ki Mónikát, de jelenlegi helyzetében nem vot módja többet megtudni erről.