Különleges karácsony 4/3. rész

Összes megtekintés: 46 

A srác felkapja a táskáját, és a lány útmutatása alapján bevonul a fürdőbe. Már szinte el is siklik az itt is megtalálható luxus mellett, de csak azt veszi igénybe, ami feltétlenül szükséges. Gyorsan letusol, megborotválkozik, és a táskájában lévő pipereholmiját használja. Szegényes, nem drága termékek, de azért az illat mégis meghatározóan férfias. Ha teheti, azért ilyen szinten még ad magára. Tiszta ruhákat kotor a táskájából, a szennyest pedig egy külön szatyorba rakva visszateszi a holmijához. Sokkal magabiztosabban lép ki a fürdőből, mint mikor bement. Most igazi férfinak érzi magát. Ez alatt Bianka is átöltözött. Vékonyabb ruházatra van szüksége a fűtött lakásban. Testére feszülő fekete pólót, és szintén az idomait kiemelő piros sztreccs miniszoknyát húzott magára, a fekete harisnyája az maradt. Ez nála átlagos szerelés, ha otthon van. Kényelmes és jól tud benne mozogni. Mikor Csongor kilép a fürdőből, és Bianka meg a hálószobájából, majdnem összeütköznek a folyosón. Kölcsönösen hatalmas szemeket meresztenek egymásra. Mindkét testen látható a változás. A férfi első gondolata az „Ejha! Nem is gondoltam, hogy az előző kinézetét még tudja fokozni.” A lányt pedig rendesen meglepi a srác borosta nélküli arca. Most igazán ápolt férfi benyomását kelti, jobban kiemelkedik karakteres arcéle, bár borostával is jól nézett ki. Hát még most mennyire szédítő, mikor egymás mellett indulnak a konyhába. Igazi férfias illat kúszik a lány orrába. Szippant belőle párszor. Most olyan, mint az a régi reklám. Az orra vezeti, úgy megy a férfi nyomában. Egyre inkább tetszik neki a srác. Most így bárhol utána nézne, sőt talán egy kért randira is igent mondana. Igaz a mostani ruhája is kopottasabb az átlagnál, farmer és farmerkék póló. De ez nem egy kirívó eset. Így az utcán is találkozhatna bárkivel. Meg talán nem is a ruha a lényeg. A tettei, a viselkedése és a komoly gondolkodása sokkal inkább megfogta. Nem ismeri még annyira, de a vele töltött jó óra beszédes volt. De azért, hogy még ilyen jó külső is párosuljon a kellemes belsőhöz, ez ritkaság. És most itt van vele. Sikerült itt tartania. De vajon meddig? Reméli sokáig, de estig biztosan. Megint a férfi hangja zökkenti ki a révedező állapotából. Érdeklődik mit hol talál, és mit hogyan szeretne Bianka. Majd jókedvűen közösen elkezdenek főzni, és még inkább megismerni egymást. Az avatott kezek alatt jól halad a munka. Meg se látszik, hogy a férfi már pár éve nem dolgozott a szakmájában. De, amiben jó az ember, azt nem lehet elfelejteni. Élvezettel, a lányt is tanítgatva főz. Beiktat néha egy-egy Biankát érintős mozdulatot is. Mögötte ál, és megfogja a derekát, a kezét ott tarja, mikor a szeletelésről magyaráz, vagy hátulról átöleli, mint aki csak úgy fér oda a tűzhelyhez. Boldogan, fesztelenül zajlik a vacsora készítése. Mikor már majdnem mindennel elkészültek, a lány magára hagyja Csongort a konyhában. Elmegy, és feldíszíti a plafonig érő fenyőt. Úgy hozatta haza az árussal, mert egyedül nem boldogult volna vele. Élő fa, csupa fehér díszekkel, és foszforeszkáló fehér masnikkal. Szaloncukrot csak alá tesz egy kiskosárba, a fára nem. Bekapcsolja rajta a fényeket, ami szintén fehér. Mellé teszi az általa a srácnak vásárolt ruhaneműt, és behívja.
-Gyere, nézd meg. Jó lett? Tetszik?
Csongor lassan sétál át a nappaliba, és megáll. Szótlanul, áhítattal nézi a hatalmas fát. Valódi, élő ezüstfenyő. Jól érződik az illata. Olyan igazi családiasnak, meghatónak érzi most ezt a pillanatot. Szívesen ragadna benne akár több napra is. Már az előző karácsonyt is az utcán töltötte. Ahhoz képest ez most egy álom, meghitt pillanat, ahogy ketten állnak a fényárban úszó fenyő mellett. Kedvére főzhetett, nem fázik, és még a hangulata is ünnepi. Talán picit szentimentális lett. A szeme sarkában könnycsepp jelenik meg. Pislogással próbálja visszatartani, ami nem fogad szót, akkor is legördülni készül. Alig tud válaszolni a nő kérdésére.
-Nagyon csodás! Igazán gyönyörű!
-Akkor most már elfogadod az alatta lévő ajándékodat? Tudod, amit még a parkban oda akartam adni. -A férfi még inkább elérzékenyül, de úgy érzi, nem illeti őt meg, amit a nőtől kapna. Nem lehet.
-Nem tehetem. Te adnál, én pedig nem tudok. Nincs miből viszonozzam. -Megint a szőnyeg felé fordítja a könnyező szemeit. Lefelé nézve a szája szélét harapja. Hiába érezte eddig azt, hogy ismét igazi férfi, újból kevesebbnek gondolja magát a nőnél. Ebből az átkozott helyzetből talán sose lesz képes kiemelkedni. Keserves pillanatokat él át megint. Az utcán nem nagyon érez ilyesmit, de most szinte fáj a lelke. Bianka látja rajta, hogy küzd az egójával, vagy talán az egész mostani létével. Ő boldogságot szeretne látni a két szép szemében, nem pedig zavart és szomorúságot. Közelebb lép hozzá, szembe áll vele. Megfogja a férfi mindkét kezét, ráemeli tekintetét és próbál a szemébe nézni.
-Már viszonoztad. A tetteiddel. Igazán ízletes vacsorát főztél, és többet adtál, mint eddig bárki a szentestén. Itt vagy velem! Nem vagyok egyedül a szeretet ünnepén. Ettől én sokkal boldogabb vagyok, mintha nem lennél most velem. A puszta léted ajándék számomra. -Lép még egyet a férfi felé. Olyan közel, a mellei a férfi mellkasához érnek. Lábujjhegyre áll, és gyengéden, ép csak az ajkait lazán érintve megcsókolja, majd visszaereszkedik teljes talpára, és egy röpke pillanatra még a férfi mellkasához simul. Csongor meglepődik, de hirtelen elhatározásból viszonozza a kihívást. Két karjával lágyan átfogja, magához öleli Biankát, a szájához hajol, és ő is csókol. Hogy mennyi érzést rejt ez a csók. Az erős karok olyan puhán ölelik, és az ajkak olyan finoman érintik, hogy lebeg a boldogságtól. Bianka már nyitná a száját, átengedve a férfi nyelvét a felfedezőútra, de hirtelen Csongor eltolja magától a lányt.
-Ne haragudj! Tudom, nem … Ezt nem … Nem lett volna szabad. Elnézést kérek. -Motyogja zavartan. Szégyelli magát, hogy hagyta magát a hév által elragadtatni.
-Nem történt semmi. Örültem neki, mert boldogságot láttam a szemedben. Gyere vacsorázzunk, utána vigyünk enni a barátodnak is.
Bianka terít, a srác gusztusosan feltálalja a vacsorát. Egymással szemben leülnek az asztalhoz. Nem hozzák szóba az előbb történteket, inkább az ételről beszélgetnek. Ki ezért, ki azért. Bianka nem bánta volna a folytatást, de Csongor elszégyellte magát. Még mindig zavarban van egy kicsit. Nem szabad kihasználnia a helyzetet. Azt, hogy merő jóindulatból hívta őt meg a lány. Miután elfogyasztották a kellemes vacsorát, Csongor olyan dobozt szeretne kérni, amit nem baj, ha nem hoz vissza. Bianka viszont egész mást kér.
-Én nem úgy gondoltam, hogy te mégy egyedül. Menj, és vedd fel azt a ruhát, amit kaptál tőlem, és együtt megyünk. Elviszlek, és vissza is hozlak.
-De visszafelé kitehetnél annál a parknál. Én már ott szoktam meg. Ott viszont az öltönyben nem érezném jól magam. Meg talán fáznék is.
Próbál kibúvót találni, bár igazi tények, amit mentségül hoz. Bianka nem hagyja. Addig erősködik, majd könyörög, hogy legalább csak próbálja fel, míg a férfi felveszi a neki szánt ruházatot. Mintha méretre készítették volna, olyan kifogástalanul áll az alakján. A lánynak még a lélegzete is eláll, mikor Csongor előkerül az új szerelésben. Leírhatatlan, mennyire fantasztikusan néz ki. Még egy pasija se volt ennyire csinos és jóképű. Legszívesebben a karjaiba vetné magát. Kérne még abból az előbbi lebegtetős csókból. De nem teszi. Érzi a srác feszélyezettségét. Nem akarja újból zavarba hozni.
-Azt a mindenit! -Azt szeretné mondani, hogy rohadt jól néz ki, de hát mégse udvarolhat egy idegen férfinak, így másként folytatja. – De jól tudok vásárolni! Ez tökéletes lett!
-Igen az. Tényleg pont jó, és még tetszik is. Tudod, ha más lennék, mint aki most vagyok. De nem nekem való. És túlzás is oda, ahová megyek. Vagy ahová elviszel.
-Tudom, rosszul érzed magad benne. Elszokhattál tőle. De most ünnep van. Ünnepelj hát te is! Gyere. Csomagoljunk kaját, és menjünk. Ne öltözz át. Büszkén szeretnék melletted menni.
Csongor még mondaná, hogy pont egy hajléktalanra miért lenne büszke, de pont elmegy a nagytükör előtt a konyhába menet. Hát nem kérdez semmit. Elég volt a tükörbe néznie, hogy értse a lány kérését. Most magára is büszke.
Mindenből raknak kóstolót, és együtt indulnak a kórházba Csongor barátjához. Bianka csak egy rövid időt marad az idegen férfi ágyánál. Hagyja a két férfit nyugodtan beszélgetni. A kocsiban várja meg Csongort, és viszi vissza a saját házába. Keveset beszélgetnek. A lány azon töpreng, hogyan tarthatná ott a férfit. Csongor viszont azon agyal, hogy nem szabad ott maradnia. Fél az érzéseitől, de leginkább a szóba jöhető következményektől. Mikor hazaérnek, Gyorsan visszaveszi régi ruháit, megint elkezdi összeszedni a holmiját, és indulásra kész.
-Mindent nagyon köszönök. Gyönyörű ünnepet adtál nekem. Reggel még feltételezni se mertem volna, hogy ilyen gyönyörű szentestém lesz. Köszönöm. A kabátot esetleg elvinném, mert az jó meleg. … Ha megengeded? –Lassú léptekkel megint elindul az ajtó felé.
-Nem mehetsz el! Nem tudnék olyan gonosz lenni, hogy most kirakjalak újból a hideg szeles utcára. Maradj itt. Kérlek! A ruha pedig mind a tiéd. Nem csak a kabát. –Olyan sóvárgóan néz a férfi szemeibe, hogy Csongor megáll. Elgondolkodik.
-El kell mennem. Nem használhatom ki a nagylelkűségedet.
-De kihasználhatod. Magamtól ajánlom fel, hogy maradj! Megkérlek rá. Könyörgöm! Ne mond, hogy jobb neked a hideg és zord utcán, padon aludni, mint itt a melegben, kényelmesen, vetett ágyban megpihenni.
-Igazad van. Jobb lenne itt. De talán veszélyt jelentek rád. Gyönyörű vagy, és én már régen nem öleltem át senkit. Nem tudom, mennyire lennék képes kordában tartani a vágyaim.
-Külön szobát kapsz, és én magamra zárom az ajtóm. Megfelel így?
Csongor bólint, és marad. Bianka engedélyével kimossa a ruháit, és utána még zenét hallgatnak együtt. Sőt egy lágy keringőt is lejtenek a gyönyörű romantikus zene hatására. Most igazán boldognak érzik magukat. Nagyon erős akarat kell hozzá, hogy Csongor ne csókoljon közbe a lány nyakába, miután pár kósza tincset sodor arrébb. A lány már a forró leheletét érzi a bőrén. De nem teszi meg, Bianka legnagyobb bánatára. A csodás est végén külön szobába térnek nyugovóra. De a férfi nem alszik nyugodtan, hiába a kényelmes tiszta ágy, a meleg szoba és a biztonság. Akkorát kellene hunynia, mint már régen nem, de valahogy nem megy. A gondolatai a lány körül forognak. Ha rá gondol bizsergést érez ott mélyen, legbelül. Érdekeset. Szinte fájót. Talán még erősebbet, mint amit valaha a felesége iránt érzett. A szíve sokkal hevesebben ver a megszokottnál. Úgy zakatol, akár egy gőzmozdony kerekei. Ez a lány gyönyörű, kedves, de ő nem is gondolhat erre a kapcsolatra. Akkora űr tátong kettőjük között, amit sosem lesz képes leküzdeni. Ez a mágnes két ellentétes pólusa. Vonz, de ugyanakkor taszít. Tűz és víz! Az egyik fekete, a másik fehér! Mint a mély sötétség, és a fényét ontó napsugár. Mint a kéjes vágyra éhező gazember, és a tiszta szűz. Még az érzés gondolatát is bűnnek érzi. Ez számára tiltott gyümölcs. Mikor megvolt az étterme, talán lett volna némi remény. De most a remény is csak egy elátkozott gondolat. Innen le kell lépnie, mert minél később teszi meg, annál fájdalmasabb szívvel fog távozni. Összetörik megint ekkora érzéstől. Ez tuti. De hogy a fenébe lehet egy délután így belehabarodni valakibe? Nem alszik. Kimegy a fürdőbe. A lány szobája pont szemben van. És nem zárta magára azt a kibaszott ajtót. Nem, hogy nem zárta be, még félig nyitva is hagyta. Belátni. Most úgy bemenne, és mellé csusszanna. Olyan szívesen szorítaná magához. Bekukucskál. Csak úgy a folyosóról. Bianka mélyen alszik. Oké. Usgyi a fürdőszoba. Összekapkodja a kiteregetett ruháit. Már meg is száradtak. Begyömöszöli a sporttáskájába. Gyorsan felöltözik. Az öltönyt nem viszi magával, de az új kabátot felveszi a kopott vékony kiskabátja tetejére. Erre úgy fog vigyázni, mint az életére, mert az a télen valószínű az életet fogja jelenteni a számára. Leakaszt a karácsonyfáról egy gömböt. Emlék lesz a lánytól. Erre a szép estére fog emlékezni mindig, ha belenéz a gömb selymes fényébe, amibe még a tükörképe is látszódik. Nem az ajtón át távozik, akkor nyitva kellene hagynia, mert neki nincs mivel vissza zárnia. Nem hagyhatja védtelenül azt a nőt, aki a legszebb karácsonyestét adta neki. A szobája ablakán lép ki, és húzza be, amennyire csak tudja. Ez az udvar felől van, nem feltűnő. A kerítésen is másznia kell, még jó, hogy nem túl magas. Bár még könnyen lendül át rajta, még fiatal, és a sportosságát megőrizte. Kint van. Visszakívánkozik, ezért sietősen, gyors léptekkel indul útjára. Még véletlenül sem eshet kísértésbe. El kell tűnnie. Minél előbb. Ha a szívére vigyázni szeretne, akkor nem lehet visszaút.

“Különleges karácsony 4/3. rész” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Néha a felnőtteknek is szükségük van mesére. Ettől lesz szebb az életünk. Hidd el, van olyan férfi, aki nem lép ilyen helyzetben, mert nem szeretne nagyot koppanni. Már ütötte meg a bokáját, és ezért vissza tudja fogni magát.
    Örülök hogy olvasod. Rozika

  2. Kedves Rozika!

    Ez annyira szép, hogy igaz se lehet, ahogy nem is az. Nincs olyan férfi, aki ne élne vissza a helyzetével és nincs olyan nő, aki fel mer szedni az utcáról egy hajléktalant, akit elhalmoz mindennel és még az ágyát is meg akarja vele osztani. Viszont a Te fantáziádban léteznek ilyen emberek, ezért nagy tetszéssel olvastam, mint egy szép mesét.

    Szeretettel: Rita🌷

Szólj hozzá!