Segítő 1.

Összes megtekintés: 66 

A Segítő hosszú évtizedekig kedves és nyájas volt. Mindenkivel kegyes, udvarias, és segítőkész. Isten szerette és bízott benne. Egy kora tavaszi napon új kliens érkezett, Segítő megint csak kedves, még aranyos is volt, rendszeres találkozások alkalmával valami történt lelkével. Gyanakvó lett, és már segítés helyett furcsán kezdett viselkedni. A kliensnek rengeteg gondja volt, sírt is eleget, de Segítő gyanakvó, ellenséges lett vele, mert nem hitte el szavait. Hónapokig így ment a dolog, kliens nem kapott támogatást, segítséget, aztán egy napon olyat tettek, a Segítő és a vele dolgozó emberei, ami klienst jól megrázta, súlyosan elbántak vele, bár értelmezni nem tudta, de nagyon érezte, nem stimmelnek a dolgok. A találkozó időpontján Segítő kollegája értelmetlenül egy jelenetet rendezett, máig megfejthetetlen kliens előtt, a várakozás alatt odalépett klienshez, gúnyosan csóválta fejét, majd szomorúan a földre tekintett, aztán távolabbról fixálta tekintetével, értelmezhetetlen módon, utána behívta a Segítő, és ellenséges kérdéseket tett fel, célozgatott arra, milyen jól néz ki, milyen vidám a blúza mintája, szóval mindezt tették a segítés helyett. De ennek vége szakadt, megváltoztak és egészen két héttel ezelőttig kedvesek, helyesek voltak. Segítőt azonban Isten döntés elé állította. Kliens egy évvel azelőtt egy közösségbe ment el, olyanok közé, mint ő maga, ahol egy lelki gondozó csúnyán elbánt vele. Kezdettől bután viselkedett, utálta klienst, hosszú hónapokig azon volt, hogy kliens feladja és önként hagyja ott őket. Meg is tette, de végig egy szót sem szólt Segítőnek a vele történtekről. Mígnem egyszer elkezdte elmondani az eseményeket, Segítő megértette őt, támogatta lelki felépülésében. De Isten nem nyugodott, mindenképp próbára akarta tenni Segítőt, és hogy valójában hova tartozónak érzi magát. Gyanúja nem volt alaptalan. Kliens folyamatosan felkereste, legfőképp telefonon Segítőjét, és hosszasan panaszkodott, amit türelmesen kezelt, és igyekezett tanácsokat adni. Egyszer azonban valamiért másképp történt, ahogy felvette a telefont, már akkor rideg volt, meg sem hallotta, amit mondott kliense, még a halálba vágyódására sem reagált, aztán végül azt mondta, most várnak rám, és gyorsan csak úgy letette a kagylót. A Gonosz ekkor lépett színre. Isten hagyta, hogy megkísértse. Kliens legközelebb azt állította, Segítőt nem érdekli, mi van vele, és csalódott benne.
Isten tudta, itt az ideje eldönteni, jósága, kedvessége valódi-e, kiállja-e a próbát, bár jól ismerte Segítőt, minden érzését, gondolatát, de próbára még sosem tette, kíváncsi volt, hova sodródik, miként dönt. Segítő iszonyatosan megbántva érezte magát, kliens vádja erősen sértette egóját, talán büszkeségét, tartását is, és kiderült, tud ő haragudni, és rosszat tenni. Olyat írt le, amit nem lett volna szabad, hiszen hazugság volt. Isten ezt jól tudta. Leírta, hogy kliense panaszkodik a lelki gondozóra is és mostmár őrá is, és mindezt paranoiája miatt teszi. Szenvedésének hónapjait paranoiának minősítette. Talán megsértődése miatt, nem tudni, de bűnt követett el. Aztán legközelebb kliens újra említette, hogy a csoportban a lelki gondozó hibát követett el ellenes, Segítő pedig cinikusan reagálta le mindezt. Rosszindulattal, és gúnyos cinizmussal. Ezzel kliensben egy világot rombolt le, hisz egészen addíg úgy szerette, bízott benne, példaképe volt, még akkor is rá gondolt, amikor ott sem volt, a puszta létezése segítség volt. És tessék, ezt tette vele. Isten választás elé állította, és úgy döntött, továbbra is sértődött lesz, klienst tartja hibásnak, paranoidnak, elvitatva ezzel tőle a valóságát, valódi sérelmeit, szóval mindent. Ez a negatív indulata kitartó lett, és nem tudni, tudatában volt, vagy csak elnyomta magában a tudást, hogy klienset valóban csúnyán megbántották a csoportban.
Ez nagy baj. A Gonoszt beengedte lelkébe, és ott van, mint egy démon, és Isten tud erről. Eldöntötte, hova akar tartozni. Kliens ugyanis Isten egyik kiemelt tanítványa, igen szereti, és volt már, hogy meghalt, aki bántotta őt. Olyan hibát vétett, hogy nem maradhatott a földön, mindezt megelőzően próbatétel elé lett állítva és döntött, hova sorolja be magát. Végül elbizakodottsága és gőgje sodorta halálos veszélybe, és az Életnek nem kellett ide a földi létbe többet.

“Segítő 1.” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves kis Rita!

    Az embert akkor éri csalódás, ha vannak elvárásai. Na, de persze, miért is ne lehetnének, ha már egyszer felvállalja, hogy segítségre, megértésre, támogatásra szorul. Senki se tökéletes, a Segítő sem, ráadásul az is lehet, hogy nem alkalmas, ugyanis nem könnyű, mert ha mindenben igazat ad, akkor talán tovább mélyíti a segítségre szorulóban az általa kialakított képet, ami lehet, hogy nem helyes, ha vitába száll vele, vagy csak megpróbálja más szemszögből láttatni vele a dolgokat, akkor pedig könnyen kialakulhat a segítségre szorulóban az az érzés, hogy ellene fordult. Nem is magyarázom tovább, biztosan megérted, mit akartam mondani. A lényeg az, hogy ne emelj a piedesztálra senkit, akkor nem fogsz csalódni benne.

    Szeretettel: Rita🌷

Szólj hozzá!