Zoltán és Szilvi/5.

Zoltán egy idő után mégiscsak észhez tért. Nem, nem fut Dóri után. Micsoda önérzetes macska. Pedig milyen helyes kislány volt. Mennyit mesélt neki, amig Tamás készülődött, ő meg csak ült mellette és szinte tátott szájjal hallgatta. Felnézett rá, igaz talán a hat év korkülönbségnek szólt ez az áhítat. Volt, hogy Tamás hozta el őt az óvodából, iskolából és addig foglalkoztak, játszottak vele, míg édesanyjuk haza nem érkezett, utána mehettek focizni, kirándulni, fagyizni, mikor mihez volt kedvük, vagy lehetőségük.

Az általános iskola elvégzése után Tamással elváltak útjaik, ráadásul a srác kollégiumos lett, így egy ideig elveszítették egymást. Meg is lepődtek azon, hogy négy év után az orvosin futottak össze. A barátságuk ott folytatódott, ahol abbahagyták, viszont neki már ott volt Szilvi, így Tamás családja kikerült a képből. Azért a szép emlékek megmaradtak az általános iskolai időszakból, bár az utóbbi időkben nem gondolt rájuk.

Teri néni olyan szívesen fogadta mindig, mint ha a saját fia lett volna. Csendes, halk szavú, szerény asszonyka, olyan csupaszív lélek. Igen, most, hogy így visszagondol rájuk, Dóra az édesanyjára hasonlít. Tamás meg szakasztott apja, derűs, jó kedvű, igazi barát, aki a másikért akár a tűzbe is menne. Mindig, mindenben lehet rá számítani, ráadásul becsületes és korrekt. Igen, ebbe a családba ő nem mehet be akárhogy. Nem játszhat Dórával, nem élhet vissza a család szeretetével és bizalmával.

De, hát ezt akarta, épp ezt akarta elmondani a lánynak is. Viszont e helyett a szerelmével ostromolta, miközben azt bizonygatta, hogy egy test és egy lélek a négy éve tartó kapcsolatával. Nem csoda, hogy Dóra faképnél hagyta. Ez nem őszinteség, hanem kibújás a felelősség alól. Milyen igaza volt ennek a kislánynak, hogy előbb tisztázza a saját érzéseit. Mennyivel bölcsebb tőle. Elszégyellte magát. Most mit csináljon?

Teri néninek már csak a gyerekei maradtak, hiszen egy éve infarktusban elvesztette a férjét. Sokat dolgozik, hogy Tamás és Dóra folytathassák a tanulmányaikat. Dóra óvónő szeretne lenni, hiszen mindig is ez volt az álma. A testvérek igyekeznek megkímélni édesanyjukat, igaz, Dóra csak a hét végén tud haza jönni, de akkor ragaszkodik ahhoz, hogy ő főzzön. A mosást már elvégzi a mosógép, de a vasalást fenntartja magának. Tamás bérelt egy kis földet, azon megtermelik a kukoricát, amiből malacokat hizlalnak és azokat karácsony előtt eladják, kivéve egyet, amit a család számára dolgoznak fel.

Tamásnak a műtét után még kímélnie kell magát. Fel fogja ajánlani addig a segítségét, talán ezzel egy kicsit kompenzál, legalábbis a saját lelkiismeretét megnyugtatja. Dóra hétközben úgy sincs otthon, majd olyankor látogat el hozzájuk.

Ettől egy kicsit megnyugodott és hazament.

“Zoltán és Szilvi/5.” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Kitti!

    Nem, annyira nem szégyelte el magát, nem áll erkölcsileg a helyzet magaslatán.

    Szeretettel: Rita🌸

  2. Azért oly nagyon nem szégyellte el magát, hogy szakítson a barátnőjével ez a fiú…
    🥀

  3. Kedves Rita!

    Érdekes történetedet olvasva kíváncsian várom a folytatást.
    Szeretettel
    Magdi🌷

Szólj hozzá!