Öröm az ürömben, 15. olvasói levél

15. Olvasói levél – Volt, nincs

Kedves Derűlátó!

Tegnap nagyon szomorú dolog történt velem, legalább is nekem rendkívül fájdalmas. Férjem, véletlenül, összetörte azt a szép tálat, amit még a nagymamámtól kaptam az esküvőnk napján. Azóta is nagy becsben tartottam, vigyáztam rá, s most, vége, nincs többé! Szegény nagyi már nem lehet közöttünk, s most, hogy ez a tál is odaveszett, valahogy, még nagyobb űrt érzek legbelül. Eddig olyan volt, mintha a nagyi ott lett volna velünk.
Férjem, azóta már bocsánatot kért, próbál kiengesztelni, de érzi bánatomat. Segíts, hogy egy fokkal jobban érezzem magam!
Üdvözlettel: Összetört szív

Kedves Összetört szív!

Tudom és megértem, mit érzel, magam is veszítettem már el ilyen becses értékű tárgyat, ami kimondottan, nekem, és nem másnak volt fontos.
Nézzük csak, hol itt a napos oldal!
Férjed, azt írtad, véletlenül ejtette el a tálat! Hál’ Istennek, hogy nem részeg állapotában, veszekedések közepette, direkt vágta a földhöz! Sajnos, sok ilyen család van, ahol naponta törik tányér, pohár, sőt, családtagok is áldozatául esnek a veszekedéseknek!
Azzal, hogy próbál kiengesztelni, tényleg, sajnálhatja, ami történt, de ezen változtatni már nem lehet.
A nagyi emléke, táltól függetlenül, a szívedben él, amit nem vehet el tőled senki! Sok-sok emlék lapul ott, amit bármikor feleleveníthetsz!
Még az is előfordulhat, hogy jártodban-keltedben rátalálsz egy csaknem hasonló, vagy szinte ugyanolyan tálra, mint, amit a nagyitól kaptál. Ki tudja?
Hagyd, hogy férjed kiengesztelhessen, ne hagyjátok, hogy a kapcsolatotok egy véletlen baleset miatt megromoljon! Egy jó emberi kapcsolatnál nincs nagyobb kincs!

Üdvözlettel: Derűlátó

Gyógyító gondolatok

“Az életben mindig van rossz. Nem akarjuk, hogy legyen, de van. Az ember teszi, amit lehet és tovább lép.” (Halálos iramban – Hobbs és Shaw c. film)

“Csak a lelki szegények valóban szegények. Az, aki mindenét elvesztette, de bátorsága, jókedve, reménye, erénye és önbecsülése töretlen marad, továbbra is gazdag.”
(Samuel Smiles)

“Öröm az ürömben, 15. olvasói levél” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Mária!
    Már vártam, hogy milyen jót találsz ebben a történetben.
    És most sem csalódtam, a lehető legjobb tanácsokat adtad.
    Szeretettel: gyöngyi

  2. Szia, Rita!
    Köszönöm, hogy megosztottad velem a történteket! Tényleg nehéz magunknak megbocsátani, de sajnos, balesetek mindig előfordulnak! Ha tudtad volna, nem rakod fel a szekrény tetejére, de nem gondolhattad, mi lesz!
    Köszönöm, hogy megírtad!

  3. Jó kis témád tetszéssel olvastam. Bizony én is nagyon sajnálom, hogy elhagytam az édesanyámtól örökölt esernyőt és a még sokkal korábban meghalt édesapám és édesanyám közös ajándéka, egy gyönyörű szép, bordó színű kristályváza is eltört az én butaságom miatt, ugyanis beletettem egyik évben fenyőágat és feltettem a szekrény tetejére. A cicát érdekelte, és szaglászás körben felborult, leesett és összetört. Teljesen kiborultam tőle. Talán a legnehezebb saját magunkat hibáztatni, mert nehezebben bocsátok meg magamnak, mint másoknak.

    Szeretettel: Rita🌸

Szólj hozzá!