Az utolsó igazi gyerekkori nyár 16.rész

A határőrök

Egy reggel a mama így szólt: Zita vidd már valahova ezeket a gyerekeket, ne lábatlankodjanak itthon, kacsákat vágok.
– Rendben anyu-mondta Zita, és máris pakolta az úszópárnát, a pokrócot, törülközőket a kosárba.
– Lemegyünk a poliklinikánál a Duna partra.
A gyerekek boldogan rántották magukra a fürdőruháikat, betették a strandtáskába az úszógumikat, a felfújhatós labdákat, a tollaslabdát. Víz , paprika, konzervek és kenyér is került a játékok mellé.
Alighogy leértek és kiterítették a pokrócokat Zita máris elment úszni a barátnőivel. A gyerekek a víz szélében magukra maradtak. Mónika ügyelt a srácokra és Anitára is. Mónika szomorúan nézett az úszók után, ő már tudott úszni és szívesen ment volna velük. Mire Zitáék visszajöttek erre alkalom is adódott. Mária, egy friss anyuka nekiállt a kisbabáját a bokor mögött szoptatni.
– Menj nyugodtan, ússz te is Mónika, mondta. Én ügyelek a gyerekekre.
– Köszönöm- vágta rá boldogan Mónika és szaladt a vízbe. Most hárman indultak úszni, Zita, egy fiatalember Miro, és Mónika. Jó messzire beúsztak, oda ahol már egyikőjük lába sem ért le. Nagyon izgalmas volt. Már egy ideje úsztak, amikor hátuk mögött erős motorzúgást hallotttak.
– Hölgyeim, uram, meg kell hogy kérjük önöket, hogy kicsit kijjebb ússzanak, ugyanis ez itt már az államhatár. Zita és Miro egy cseppett megszeppentek.
– Igenis, már megyünk. Azzal intettek Mónikának és a part felé vették az irányt miközben azért tovább úsztak az öböl felé.
Mikor elértek az öbölhöz, ami szép táv volt Mónikának, így szóltak hozzá:
– Te menj ki a partra és gyalogolj vissza a poliklinikához, mi tovább úszunk a hídig .
Mónika engedelmeskedett a nagynénjének , kiúszott és nekiindult a homokos parton vissza a poliklinikához.
A fiúk éppen ettek. Mónika is csatlakozott, kiéhezett a nagy úszásban. Majd egy kicsit leheveredett a pokrócra. Mari betette a bokor alá jóllakottan alvó babáját és elment úszni. Mónikának nem maradt más, mint szemmel tartani a csecsemőt. Libor és Csaba elmentek tollasozni, Anita pedig a homokban játszott. Várat épített.
Egy óra múlva Zita és Miro is visszaérketzett.
– Te, Mónika, otthon a mamának a határőrökről egy szót se!
És olyan fenyegetően nézett Mónikára, hogy az meg sem merte kérdezni, miért tartott neki ilyen sokáig visszaérni.
Később egy nagyot labdáztak mindannyian a vízben, nagy nevetések után fáradtan pakolni kezdtek.
Otthon a mama már a fagyasztóba pakolta a fele kacsát. A másik fele a rénben volt. A fotelben ülve fogadta őket, keze alatt valami szvetter hátulja növekedett. Csattogtak a kötőtűk.
– Ebéd a tepsiben és a párolt káposzta a sparhelt szélén van. Paradicsomleves meg az asztalon- mondta, de én ma nem szolgállak ki titeket, ott van anyátok.
Persze a nagy úszás és vízben hancúrozás után semmi maradék nem maradt a tányérokon.
Majka a világűrből jött lány kalandjaival elandalította az egész bandát a tévé előtt.

“Az utolsó igazi gyerekkori nyár 16.rész” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Jó kis történet volt, azért izgultam, nehogy baj történjen, a folyók nagyon veszélyesek.

    Szeretettel: Rita🌸

Szólj hozzá!