Segítő 6. A lelkész

Összes megtekintés: 86 

Volt egyszer egy kisfiú. Apukája, de nagypapája is lelkész volt. Családi hagyomány szerint őt is beadatták lelkész iskolába, már ott komoly gondot okozott nevelőinek, oktatóinak. Mindez Romániában zajlott, mert magyarként oda született András. Egyszer csak elhelyezkedett egy templomban, de nagyra vágyófiatal volt. Talán ambíciói miatt áthelyezték Szlovákiába, ahol iskola alapításon törte fejét. Sikerültek tervei, az iskolát felhúzták, hitoktató lett ott. Az anyagiakat is kezelte, aztán csődbe ment a suli. András tartományfőnökei kimutatást kértek tőle, hogy pontosan lássák, mi lehetett a baj. Természete azonban nem tette lehetővé, hogy ezt megtegye, hosszú harcba kezdett főnökeivel, újságcikkek is megírták az ügy lépéseit. Szóltak nyakasságáról, önfejűségéről, öntörvényűségéről, végül megírták, hogy menesztették Andrást, illetve ultimátumot adtak, csak akkor kap a sulija anyagi támogatást, ha ő végleg távozik. Mint lelkész, ott is hagyta őket, de mint hitoktató, csak nem akart menni. Ezért arról a területről is kirúgták, indok, hogy nincs pedagógiai végzettsége. Innen Magyar földre jött szerencse alapon. Ismét lelkészként, egy budai kerületi evangélikus templomba. Hogy hogy nem, nemsokára itt is gondjai akadtak. Hova menjek, kérdezgette, hát elment az önkormányzathoz, idősekhez lelki tanácsadónak. Étkezdébe, klubokba, otthonokba. Itt ismerte meg pártfogóját, akivel szerelembe estek. Bár már volt öt leánya, felesége is, ő maga fiatal sem volt, mégis nagy kujon volt, minden nőnek tette a szépet. Főleg, ha érdeke megkívánta. Szeretője, aki a kerületi szociális ellátás vezetője akkoriban, elhelyezte őt egy beteg foglalkoztatóban. Később kinevezte vezetőnek is. De ott sem kedvelték, csak két hűséges ő hozzá hasonló típusú ember akadt, aki kitartott mellette, s miután egy másik beteg foglalkoztató részleg felépült, áthelyeztette magát így hármasban, ő úgy érezte mintha vezető lenne ott is, de csak program vezető lett. A klienseknek előadta mégis, hogy ő vezető.
Sok sok kérdés felmerül, mivel ismerem őt, ki is ez az ember és mit akar valójában? Lelkész ugye családi hagyomány miatt lett, grandiózus terveit megvalósította, de elbukott, utána egyik helyről másikra menekült megélhetési okokból. Aztán egy biztos állást szerzett paráznasággal, merthogy az ő hite szerint a megcsalás az az. Természete szerint fösvény, beképzelt, nárcisztikus, eltapos bárkit, ha előre lépni akar, és akár egy beteget is, ha az leleplezi, és nem egy tiszta lelkű lelkészt lát benne, hanem valódi mivoltát.
Ez tehát közös történetünk, erősen hiszi, hogy eltaposott, így érzi, látja, tettei szerint még lehetne akár ez is a valóság. Csak hát mint minden ilyen ember, téved, eggyel nem számol, hogy én nem vagyok olyan, mint ő. A másik, hogy ha nem is karma szinten, de vissza köszönnek bűneink, ellenséges tetteink, nem is beszélve Istenről, aki ugye mindent lát. Itt elmosolyodom és elengedem Andrást, hiszen nekem is vannak hibáim. Nem kell haragudni, nem kell, hogy fájjon, szenvedést is el kell engedni, mindenkinek megvan a maga sorsa, szem
élyisége, és ki tudja, talán örökre semmivé válunk, vagy talán van Isten, és akkor mindnyájunknak van reménye a megenyhülésre! Nem haragszom rád, sőt a megbocsájtáson túl szeretlek is András!

“Segítő 6. A lelkész” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Rita !
    Jó,hogy írtad a nevét,én hasonló történetet ismerek személyesen
    kinek a neve Imre azon a környéken.
    Szeretettel olvastalak
    Tibor

Szólj hozzá!