Segítő 7. Geri

Összes megtekintés: 92 

Gerit régebbről ismerem. Szimpatikusnak, okosnak, intelligensnek tartom. Facebook oldalát láttam, ott jelölte, hogy egy katolikus egyetemet végzett, és egy híres gimnáziumot is. Csendesnek, empatikusnak láttam. Ő is szimpatizál velem. A sors úgy hozta, hogy gondozóm lett, munkát vállalt annál a Kft. – nél, ahol segítő lett, szocmunkás, gondozó, gondolom, elfogadták végzettségét. Én 2016óta dolgoztam ugyanott, mint hivatalsegéd, kézbesítő, ő pár hete kezdte a munkát. Szóval örültem, hogy újra összefutok vele. Idén már nem adott főnökünk nekem hosszabítást, mert többféle betegségem van, és hát sokat voltam betegállományban. Két hetente jött lakásomra beszélgetni Geri. Elsőre egy órásat, utána csak félórásat tartott, majd egyre furábban kezdett viselkedni. Talán kezdett besokallni, merthogy egyre több lett a kliense, és munkája során naponta több helyre kell mennie. Főleg lelkileg kell motiválni klienseit, pozitív szemléletű beszélgetéssel, de más, kísérgetést orvoshoz, bevásárlást, egyebet is meg kell szerveznie. Tanácsokat adni, ügyeket intézni, ilyesmi. Úgyhogy tapasztaltam, hogy talán elege lett. Egyik nap feljött, szokásos mackó stílusban merthogy elhízott teste van, leült volna a konyhában, de mondtam, ne oda, hanem a szobában üljön le. Pimaszul kijelentette: “Oda ülök, ahova akarok, cserébe én is meghagyom a te szabadságodat. Zavaromban csak annyit mondtam kedvesen, de a konyhában csak egy szék van, itt meg kettő. Mintha ezt eddig nem tapasztalhatta volna, mivel mindig a szobában voltunk, mikor itt volt. Na, gondoltam, mindegy. Aztán mégsem ült le, hanem motyogott valamit, kifelé indult az előszoba felé, hogy most mégsem tud maradni, majd nekem háttal annyit mondott halkan, szeretlek, majd ajtót nyitottam, és távozott. Nem reagáltam erre a szeretlek-re. Viszont nagyon fájt, hogy nem maradt, és kihagytuk a beszélgetést aznap. Estére meg is írtam neki messengeren, hogy ezt velem nem lehet megtenni. Egy darabig megint aranyos lett, meghallgatott. Eljött azonban egy vizitem, melyre azt mondta, eljön, azaz elkísér. Epilepsziámmal kellett kontrollra mennem, reggel 9.45-kor ide is ért Geri. Fura módon kint várt az előszobában, hiába kértem, üljön le idebent. Mindegy, gondoltam. Indultunk, majd végig a kanyargós utcákon lefelé előttem ment öt méterrel, még csak nem is vett tudomást arról, hogy beszélek hozzá, kérdéseimre sem válaszolt. Olyan hülyének kezdtem magam érezni. A 17-es megállójában is messze állt tőlem. A villamoson észre vettem megint, hogy mackósan kóvályog, ezért egy üres helyhez irányítottam, hogy üljön oda. Magamban feltettem a kérdést, most ki is kísér kicsodát? Aztán átszálltunk a hetesre, ott is kóválygott, segítettem, hogy leüljön, majd letette a kezét a dupla ülésre, emiatt nem tudtam mellé leülni. Teljesen magába volt fordulva. A kórházig szintén előttem ment méterekkel. A klinika portása azt közölte, semmilyen kísérőt nem engedhet be, így Geri elköszönt, és távozott, nem várt meg odakint, haza már egyedül jöttem. Üresség érzetem lett Geri miatt. Másnap telefonáltam a gondozók koordinátorának, akit jól ismerek, rendes, helyes, kedves kis nő, és elmondtam, miket tapasztalok Gerin. Értem-mondta, kijelölök másik gondozót, csak kérem írja le ezeket email-ben is. Így aztán levélben is megírtam Geri furcsaságait. Aznap este Geri jelentkezett. Messengeren kurtán annyi írt: “Mit sikerült tegnap?” Na, gondoltam, itt a kapcsolatunk vége, nem válaszoltam azóta sem, egy hete ennek. Mindez fájdalmas, hiszen több volt Geri, mint gondozó, ismerősöm volt, mondhatni, barát. Veszteség után veszteség, folyton ezt ismétlem, de vajon meddig, és miért? De az Élet, a Felsőbb Akarat bölcs, és megszűr mindent, és mindenkit, aki nem való életembe, vagy hozzám. Így aztán ha lassan isde belenyugszom Geri elvesztésébe. Talán soha többé nem látom. Isten Veled, Geri!

“Segítő 7. Geri” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Érdekes történet volt. Ha tényleg szerelmes, akkor azért nem akart bemenni és tudja, hogy nem kezdhet ki a gondozottaival. Talán mégis érdemes lenne megbeszélni vele a dolgokat egy semleges helyen.

    Szeretettel: Rita🌸

Szólj hozzá!