Emlékfoszlányok 3.

Összes megtekintés: 58 

Anyukám a tengerparttól 500 méterre lakott az un. üdülő övezetben egy MKB házban (Önkormányzati lakások) lakott. 1993-ban amikor tesóm kivitte a mamát papa halála után, itt kapott lakrészt. Az épület hat lakásnak adott helyet.(80 négyzetméter, Kapott mellé anyagi támogatást a várostól, fiától, hogy berendezze, s emellett ha benyújtja a nyugdíjas papírját, akkor havi rendszerességgel anyagi támogatásban is részesül. Indulásként 600 ezer forintnyi koronát kapott. Ahogy itthon az összeg emelkedett, vele arányosan az itteni csökkent. Nem csoda, hogy első családi kiutazásunkat ő térítette.).
A padláson hat nagyméretű farekeszes tároló helyet képeztek. valamint az alagsorban volt a mosókonyha. Cirka harminc négyzetméters. Volt falicsap, egy betontalapzaton nyugvó óriási mosógép, s mellette egy másik gép, a centrifuga egy azon beton dobogóra szerelve. A régi mángorló, ami a rácsos ablak elé volt állítva, megakadt a szemem. Így élőben még nem láttam ilyet, csak fényképen, vagy dokumentumfilmben. Mellette volt a szárító helység. 8×8 lépésnyi. Két méter magasságban voltak a vastag műanyag kötelek kifeszítve, falba rögzítve. Ajtaja felett meleget fúvó monstrum készülék. Időre lehetett beállítani. Cirka egy órán belül megtette a dolgát. A kijáratnál WC fülke is volt, hogy ha a természet netán meg akarna viccelni, ne keljen a lépcsőkön rohanni, mint egy kerge egér. A szárító fülkével szemben volt az elektromos helység. Ide bejáratos volt a nyolc házat felügyelő gondnok. Október elején beindította a kazánt. Ide szerelték fel az elektromos kapcsolószekrény is. Mamánál sosem volt 20 foknál melegebb még akkor sem, amikor a mínuszok a szemöldökömet szoborrá varázsolta. A lejárati lépcső jobb oldalán szintén farekeszek sorakoztak. A végén ajtó volt az udvarra, tűzeset idejére.
A Motel előtt állt meg hat gázzal üzemelő autóbusz járat. Innen lehetett beutazni a belvárosba. Minden év végén telefonkönyvet hozott a postás. Ebben volt a buszok menetideje és a város tértépe. Az 1999-es helyrajzot itthon rögvest foliáztam, s néha nosztalgiából előveszem, hogy megkeressem öcskös gimijét, az áruházakat, zenés-táncos helyeiket, a színházat, könyvtárat, ahová mama jött össze a kinti magyar „csajokkal”. A Gusztáv Adolf tértől nem messze betértünk egy üzletbe, mert a kirakatban bőráruk nyújtogatták ránk gonosz nyelveiket.
Magyarosan, borsós volt az áruk. Hangosan csodálkoztunk a szépségeken és a számok emelkedésén, amikor az eladó, egy pocakos fekete hajú ötvenes megszólított minket. – Csak nem magyarok tetszenek lenni? Két másodperc alatt úgy kellett állainkat megkeresni a fényes kövezeten. Még szerencse, hogy nem cseréltük el, s nem anyámét tettem a felső állkapcám alá. Kiderült, hogy húsz éve jött ki roma családjával és vegyeskereskedéssel kezdte az ipart. Ezt a boltot három éve nyitotta rokonaival. Istenesen elbeszélgettünk. Belőlünk lecsapolta az otthoni híreket. Itt is van magyar újság, de amit személyesen rögzíthet kíváncsi agya, az egészen más. Ettől függetlenül, nem vásároltunk, mert amivel kijöttem, azzal még egy pingpong ütőt sem tudok venni a sportboltba. S akkor még ajándékra is spórolni kell, hogy örömet szerezhessem itt maradt családomnak. A közelben levő tabak és ajándék boltban Taba Pista bácsi részére vettem egy Kubai szivart, mielőtt elpuskáznám a kevéske pénzemet. Még lányomnak is vettünk női kelmét sógornőm ajánlásával.
A már említett Motel baloldalán levő kis utcában van egy iroda komplexum. Itt ténykedett az Üdvhadsereg helyi kirendeltsége. Ide lehetet behozni mindazon tárgyakat, ruhákat, kisebb bútorokat, pénzadományokat, amivel másoknak örömet szerezhetünk. Elsőként a táskákat, kesztyűket szemléltük, majd a fél és egész kabátokat.
A nagy visszagondolásban megfeledkeztem egy dologról. Mármint a nyolc házat körbevevő falemezes kerítésekről, amelyek nyolcvan centis csúcsos lemezekből állt tíz centis hézagokkal. Minden teleknek volt belső udvara az utca felé. Némelyik a 10 négyszögölt is elérte. A házak arculata különböző volt, némelyike modernebb. Ott magánlakások is szembenéztek a nappal. Mama udvarában, közel a kertkapuhoz, – ami riglizni lehetett, – állt egy fémből álló, díszes, zöld és piros színnel cicomázott fémszekrény. Két méterre a gyeptől. Akár egy csicsás postaláda, de más funkcióval. Négy rejtett ajtaja volt és az alacsony kúpos tető alatt kerek nyíláson lélegzett a tartalma. Ide kellet bedobálni a papírt, a műanyagokat (természetesen kimosott állapotában), háztartási fémhulladékokat, s a negyedikben azon kis tárgyakat ejtegettük, amit meguntunk, eltörött, csorbult, s nem jó már semmire. Ilyen a törött tényér, ami kiugrott a kezünkből törölgetés közben. A megunt tárgyainkon kívül sok egyéb tárgy vesz minket közre, amit időnként lecserélünk, mert szebbet, vagy modernebbet szeretnénk, vagy azért, mert el fogunk költözni nemsokára a város másik kerületébe. E városban az, hogy „lomtalanítás”, mint szó és fogalom nem létezik. A bútorzatot kocsival kell a tulajnak elszállítani a Városgazdálkodási Osztály által kijelölt helyre. Itt tartózkodásom évei alatt egy összegyűrt cigarettapapírt sem láttam, csak sok-sok virágot, s kertészeti csodákat.
Még a párhuzamosan menő sávok is virággal vannak elválasztva, hogy az ellentétesen közlekedő jármű át ne kotródjon, mert neki sietős. Itt nem láttam dilis autósokat. A hosszú évek alatt ablakomból csupán egy koccanást láttam, s hallottam, de az is elenyésző kárral. Itt még az üzletekben is kivárják a sort a pénztárnál, s ha unja magát, akkor leemel egy újságot, olvas, majd kifizetve ezt is hazaviszi. Van mit tanulnunk. És nem utolsó sorban láthattam az északi fényt. A város ezen része után nem adok több ismeretanyagot Kedves Olvasóim felé, mert ezt is meg lehet unni, mint a Simon Templar filmeket.

Most érkeztünk el ahhoz a részhez, ami miatt a gép elé ültem. Mármint anyám végett. Annyira hiányzik, hogy nincs erre szó. Ekkor még velünk volt, s akkor is amikor 2010-ben öcskös repülőre tette, mert itt akart apám mellet égni a Fiumei úton. Egyet mindenképpen megtanultam tőlük. A szeretetet, hűséget, hazámat szeretni, bizakodni az emberekben és hinni Isten jótéteményeiben. Ateistaként haláluk előtt biztos, hogy rá is gondoltak, mint ahogy én is 12 éve fenntartás nélkül olvasom, s elfogadom a Biblia sorait, és szeretve gondolok rájuk és a Teremtőre. Az alábbi sorokat épp ezért tűztem is. Vagy elfogadjátok gondolataimat, vagy nem. Szabad a választás. Nem úgy, mint a vakcinák tekintetében.
Egykoron a Vének Tanácsa kiválasztott maguk közül egy embert, akire rá lehet bízni a Föld létét. Tapasztalásaikat, tudásukat átadták részére és kapott egy lombikot. Ebben volt az örök élet elixirje. Feladata az leend, hogy a külső légtérből felénk száguldó meteorokat irányváltoztatásra késztesse. A földi lények bárdolatlanságát értelemmé formálja és ügyelje tetteinket. Ha valakit baj ér, nem szabad beavatkoznod, csupán a körülményeket kell olyanná tenni, hogy saját maga keresse a megoldást, ám rád hivatkozzon, hogy jobbá lett léte. Hagyd, hogy tiszteljen, szeressem templomokat építsen neked és freskókkal hódoljon. Istennek nevezzen és imádkozzon akkor is hozzád amikor öröm éri. (Ha gyermeke születik, munkahelyén előléptetik, egy balesetet épp, hogy megúszott, a betegség családját elkerülte, nem várt anyagi javadalmazásban részesül, – amit nem várt, – de áhítozott utána. Segítséged észrevétlen legyen, de ő neked tulajdonítsa sorsának ezen alakulását. Ha imádni akar, és melletted akar lenni testben halála után, hagyd, hogy templomaik alsó részében táblákkal emlékezzen róluk családjuk, s biztosíts helyet az épület falában sírhelyként. Meglásd, sosem fogsz unatkozni, mert a halandók állandóan sokasodnak és olyat tesznek időnként, amitől a hajad égnek fog állni. Oda se neki! Te hozzájuk képest cirka egymilliódnyival nagyobb vagy). Emberhez hasonlóan fogsz élni. Minden eltelt ezredév után bele kell kortyolnod az elixirbe, hogy örök életű legyél. Nem táplálkozol, folyadékot sem veszel magadhoz, de hajnal kettő és négy óra között kipihenheted fáradalmaidat. Neked ez olyan lesz, mint nekik egy játék. A világűr egy terepasztal, amelyben a bolygók szereplők. A te kezed által lesz itt élet, fény, és éjszaka, amikor sok milliárdnyi kis csillag szeme ügyel a játékod szereplőire. Amikor a halandó elfárad, s lelke hozzád száll a mennybe, biztosíts neki helyet, s örök boldogságot. Aki gonoszként viselkedett, s kibüfögte lelkét, zárd el a Föld legmélyebb bugyrába. Ott égjen el a magmában. Amikor a halandókra rájön a frász, mert egy kúpos hegy elkezdi kilökni irdatlan mélyről a tűzcsóvát, – az azért van, mert a Földanyának is elege volt ezekből, – s kiveti őket. Nyelje el végleg a tenger és homok terítse be. A víz ugyan fel fog forrni időlegesen, de csak a part közelében. A rezgések által hullámok képződnek. A mélységi vonulatok irányt változtatnak, s idővel ki fog hűlni, s ismét sima lesz felülete. Te csak arra ügyelj, hogy ezek a kis buták nehogy ezen kúpok közelébe építkezzenek. Így is sújtja őket időnként földrengés. Folyók lépnek ki medrükből, hurrikánok sodorják el mindazt, amit kicsiny kezükkel és eszükkel maguk boldogulására kitaláltak, szépség iránti kedvtelésre megépítettek, s Múzeumokban megőriztek. Sokan vesznek el e csatában, s a könny arat ilyenkor. Életük csupa fájdalom és küzdelem. Ráadásul megvénülnek, testük felmondja a szolgálatot, s mindent itt hagy, amiért annyi évet elpazarolt, mert semmit sem vihet magával.
Hallhatod, hogy mennyi minden marad rád. Az unalom kifejezést csupán a halandó ismeri. Te csak figyelj, ügyelj, s gyűjtsd be a szeretetet. Kezedbe tudod venni a bolygókat, a Napot akár arrébb is tudnád tenni, ha úgy szottyan kedved. De ne tedd! Ha a Föld és a Nap valamelyest letérne helyéről, oda a földi lét. Az embereken kívül a növények, állatok is kihalnának, s az a sok víz elborítaná felszínét. Ez világvégét idézne elő. Vigyázz arra, amit megalkottunk!

2021.02.08.

“Emlékfoszlányok 3.” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Kedves Ervin! Rendben van, hogy emlékfoszlányok, de attól még illő lenne rendezni és nem össze-vissza belekapni, elkalandozni minden felé. A stílus maga az ember.
    No, nézd mekkora baki van itt: “Magyarosan, borsós volt az áruk.” Sajnos nem az egyetlen. Szerintem tudsz te sokkal igényesebb munkát is kiadni a kezedből. Minden esetre végigolvastam. Egy-két gondolat azért velem maradt.

Szólj hozzá!