Az utolsó igazi gyerekkori nyár 19.rész

Összes megtekintés: 184 

Változások

Monika lassan felépült, bár időnként még fájt a hasa, de már nem vágyott annyira a fiúkkal rablósat vagy indiánosat játszani, sőt a foci sem annyira vonzotta. Esténként mosakodás után figyelte a testét. Kezdte magát hasonlítani a többi lányhoz az osztályában. Azok nem szoktak focizni. Csupa unalmas dolgokról szoktak beszélni tanulásról, babákról, ruhákról, újabban pedig a fiúkról is. Mónikát ezek a dolgok nem nagyon érdekelték, bár babája neki is volt sok, és szeretett is velük játszani. Általában felsorakoztatta őket a sezlonyon és tanította őket, versekre mondókákra. Persze ő mondta helyettük, így tanulta meg a saját leckéit. Most meglepve nézte, hogy betegsége alatt bizony nőtt, kicsik lettek rá a tavalyi cipői és a trikója mellei táján gyanúsan dudorodik.
Nem, ez nem lehet! Nem akarok nagylány lenni, a nagylányok mindenért felelősek. Mindig kikapok, amikor nagylánynak kell lennem, és nem sikerül vigyáznom a kisebbekre- morfondírozott magában.
Elhatározta, elmegy a könyvtárba és megnézi mit tehet, hogy késleltesse a folymatot, vagy egyenest megállítsa. Ki is vett néhány könyvet a kamaszkorról
– Mit olvasol?- kapta rajta néha a mama amint ezeket olvasta, de ő ügyesen másik könyvbe rejtette őket.
– Winetout olvasok, mama- vágta rá rendszerint.
A kamrába is gyakran bezárkózott, ott is talált érdekes könyveket. Katekizmus, olvasta az egyiken. Tetszett neki, amit abbban olvasott, a ceruzával írt bejegyzésből azt is megtudta, hogy ez az édeasapja hittankönyve volt. Ők nem tanultak hittant, azt tudta, hogy meg van keresztelve, de elsőáldozó nem volt. Elnézte a régi fényképeket, amin a mama gyermekei elsőáldozók voltak, A Jani, a Zita, édesapja és másik nagynénje, Ilon. Milyen szépek voltak ebben a ruhában gyertyával a kezükben, álmélkodott. Bár eddig a ruhák nem nagyon fogták meg, a képeknek érdekes hangulatuk volt.
Monika elhatározta, hogy megtanulja az alapvető imákat fejből. Így tanulta meg a Hiszegyet, a Miatyánkot és az Üdvözlégymáriát. A világon senkinek sem árulta volna el titkát, de szívében mélyen elrejtette az olvasottakat
.Máskülönben a fiúk is észrevették rajta a változást, de ők maguk is változtak, nekiálltak kulturisztikával foglalkozni és naphosszat tapogatták egymás izmait és fitogtatták muszklijaikat a tükör előtt.
Anita még mindig szívesen fésülgette, fonogatta Mónika haját. Ilyenkor ők is lányos csacsiságokról beszélgettek. Hajcsattokról, miegyebekről.
Monika olvasta, hogy azok a nők, akik sokat tornáznak, elférfiasodnak. Ki is próbálta, de kétségbeesetten látta, hogy míg a fiúknak az izmai nőnek, neki bizony cicijei lesznek. Néha valami mélabú lett úrrá rajta és valami furcsa sejtelem, hogy a következő nyár már nem a fiús kalandokról fog szólni, de még nem tudta mi vár rá.

“Az utolsó igazi gyerekkori nyár 19.rész” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Igen, igen, változunk. Kicsi lányból nagylány lesz, majd asszony, édesanya, nagymama és ha eljutunk odáig, akkor úgy érezzük, hogy nagyon gyorsan elszaladt az élet.

    Szeretettel: Rita🌹

Szólj hozzá!