Változások
Monika lassan felépült, bár időnként még fájt a hasa, de már nem vágyott annyira a fiúkkal rablósat vagy indiánosat játszani, sőt a foci sem annyira vonzotta. Esténként mosakodás után figyelte a testét. Kezdte magát hasonlítani a többi lányhoz az osztályában. Azok nem szoktak focizni. Csupa unalmas dolgokról szoktak beszélni tanulásról, babákról, ruhákról, újabban pedig a fiúkról is. Mónikát ezek a dolgok nem nagyon érdekelték, bár babája neki is volt sok, és szeretett is velük játszani. Általában felsorakoztatta őket a sezlonyon és tanította őket, versekre mondókákra. Persze ő mondta helyettük, így tanulta meg a saját leckéit. Most meglepve nézte, hogy betegsége alatt bizony nőtt, kicsik lettek rá a tavalyi cipői és a trikója mellei táján gyanúsan dudorodik.
Nem, ez nem lehet! Nem akarok nagylány lenni, a nagylányok mindenért felelősek. Mindig kikapok, amikor nagylánynak kell lennem, és nem sikerül vigyáznom a kisebbekre- morfondírozott magában.
Elhatározta, elmegy a könyvtárba és megnézi mit tehet, hogy késleltesse a folymatot, vagy egyenest megállítsa. Ki is vett néhány könyvet a kamaszkorról
– Mit olvasol?- kapta rajta néha a mama amint ezeket olvasta, de ő ügyesen másik könyvbe rejtette őket.
– Winetout olvasok, mama- vágta rá rendszerint.
A kamrába is gyakran bezárkózott, ott is talált érdekes könyveket. Katekizmus, olvasta az egyiken. Tetszett neki, amit abbban olvasott, a ceruzával írt bejegyzésből azt is megtudta, hogy ez az édeasapja hittankönyve volt. Ők nem tanultak hittant, azt tudta, hogy meg van keresztelve, de elsőáldozó nem volt. Elnézte a régi fényképeket, amin a mama gyermekei elsőáldozók voltak, A Jani, a Zita, édesapja és másik nagynénje, Ilon. Milyen szépek voltak ebben a ruhában gyertyával a kezükben, álmélkodott. Bár eddig a ruhák nem nagyon fogták meg, a képeknek érdekes hangulatuk volt.
Monika elhatározta, hogy megtanulja az alapvető imákat fejből. Így tanulta meg a Hiszegyet, a Miatyánkot és az Üdvözlégymáriát. A világon senkinek sem árulta volna el titkát, de szívében mélyen elrejtette az olvasottakat
.Máskülönben a fiúk is észrevették rajta a változást, de ők maguk is változtak, nekiálltak kulturisztikával foglalkozni és naphosszat tapogatták egymás izmait és fitogtatták muszklijaikat a tükör előtt.
Anita még mindig szívesen fésülgette, fonogatta Mónika haját. Ilyenkor ők is lányos csacsiságokról beszélgettek. Hajcsattokról, miegyebekről.
Monika olvasta, hogy azok a nők, akik sokat tornáznak, elférfiasodnak. Ki is próbálta, de kétségbeesetten látta, hogy míg a fiúknak az izmai nőnek, neki bizony cicijei lesznek. Néha valami mélabú lett úrrá rajta és valami furcsa sejtelem, hogy a következő nyár már nem a fiús kalandokról fog szólni, de még nem tudta mi vár rá.
Igen, igen, változunk. Kicsi lányból nagylány lesz, majd asszony, édesanya, nagymama és ha eljutunk odáig, akkor úgy érezzük, hogy nagyon gyorsan elszaladt az élet.
Szeretettel: Rita🌹