Reménytelen szerelem 1.

Összes megtekintés: 90 

( Első rész )

Szegedi Ádám 28 éves fiatal festő,kinek volt egy kezdetleges kiállítáa ami nem valami nagy sikerrel járt amit annak tudott be,hogy fiatal,több tapasztalra van szüksége és mindent meg fog tenni,hogy azt elérje.Ádám utban volt Párisba egy festő kiállításra ment,amiröl sokat várt.
A repülőtéren várakozott,úgy hallotta a gép meg lesz telve,még több mint egy félóra van az induláshoz.Az üllőhelyek egymással szemben ahol Ádám egy vital lányt látott könyvvel a kezébennéha a köny mögül leskelődött Ádám felé. Ádám próbálta kitalálni mit olvas a lány aztán rájőtt a könyv nem magyarúl írodott. “Onéguine” felette Puskin.Ádám kitalálta a könyvfranciául íródott Puskin Onyegin híres novellája. Aztán gondolta talán ez a lány nem magyar.
Hangos beszélő bejelentette járúljanak a bejárathoz a gép husz perc múlva indul. Ádám elfoglalta helyét az ablaknál mellette egy üres hely, ami nem volt üres sokáig, Ádám meglepődve láttaa fiatal lányt a francia könyvel aki csak nézett ő azt gondolta a jegye az ablak mellé szóll.
– Ádám :Beszél magyarul ?
– A lány : Igen miért kérdezi ?
– Ádám : Láttam a könyvet a kezében gondoltam nem magyar. Nézze ha szeretne az ablak mellé ülni én szivesen átadom.-A lány,köszönöm jó nekem ez a hely ha menekülni kell ez biztonságosabb azzal helyet foglaltÁdám engedje meg,hogy bemutatkozzam, nevem Ádám, Szegedi Ádám nyújtotta a kezét
– Az én nevem Júlia én mindíg a francia géppel megyek,most nem sikerült kapnom rá jegyet Ádám : Mi a külőmbség egy helyre mennek,nekem olyan mindegy különösen egy rövid út mint ez.
– Júlia és szeretek franciául beszéni,azért megyek Párizsba ott nekem van egy idős nagy bátyám ottél már régen,gyakorólhatom a francia nyelvet. Nem vagyok kiváncsiskodó de maga mivel foglalkozik ?
Festő vagyok egy kiállításra megyek,csak egy hétre jöttem. Tetszik a történet amit olvas ? Én régebben olvastam, Puskint.
– Júlia : Sajnálom szegény nőt ki halálosan beleszetett abba szívtelen emberbe,utálom őtet azért
mert magasabb rangban van,hatalmas birtoka van, lenéz egy alacsonyabb oztálybol valót. Gondoltam már az elejével,hogy ez egy reménytelen szerelem lesz. szeretem olvasni gyakorlom a francia nyelvet
– Ádám, nem szabad előre itélkezni mert amint hallom csak a történet kezdetén van,meg fog lepődni a hatamas változaton. Külömben a francia nyelven kívül mivel foglalkozik ha szabad kétdeznem ?
– Júlia : Nevetni fog,én a Szépművészeti akadémiára járok,egyenlőre rajzolok,nem rég pastel be kezdtem de a végcél a festészet.Soha nem gondoltam,hogy egyszer egy komoly festővel fogok
diskurálni. – Ádám : Hát ez igazán meglepett ( ,ahoy azt kimondta jelezték,hogy a gép tíz perc múlva leszáll ) Ádám azt szereném tudni várja magát valaki, ha nem,egy taxival mehetnénk be a városban.
– Júlia,jó ötlet de nekem utánna van egy jobb a Champs Elyzé mellett van a kedvenc presszóm Peppy nek hívják,meghívom egy jó kávéra.
Taxi megállt a presszó előtt, Ádám meglepődött,barátságos kis kávézó volt.
Ádám,szeretném meginni a pertut veled ha már ilyen jó barátságba kezdtünk,nem vagyok biztos,hogy te ihatsz szeszes italt ? Elmúltam húsz éves,amit nem mondanák el mindenkinek.
Koccintottak,Ádám egy kis csókot nyomott Júlia arcára mondván csak megakarom pecsételni a barátságunkat.Hosszan elbeszélgettek, közeledett az idő kitalálni mit fognak csinálni egy rövid hét alatt.
Júlia : nekem mennem kell mert gondolom aggódnak miattam még ez nem fordúlt elő.Elcserélték a mobil számaikat,abban egyeztek meg,hogy holnap a Luxemburg Park bejáratánál találkoznak.

Ádám izgatottam ment a kiállításra amiböl sokat tanult,a franciák egészen más szellemben ismertetik meg munkájukat a közönséggel. Találkozott több neves festővel
Már késő délután volt,a park őrök kezdték gyúktogatni a lámpákat.Ádám arra lett figyelmes Júlia messziről integet neki. Megölelték egymást, Ádám még nem volt ebben a parkban aminek a hire világszerte ismeretes Hugó Vikror könyveiben sokszor emlegetett.
Júlia : Erre kicsit feljebb van egy kis tó,menjünk oda nézni a kacsákat,terebélyes fa alatt kis pad ahová letelepedtek. Ádám nézte Juliát sokáig nem mondott semmit,…… tudod mikor megláttalak valami furcsa érzés vett
Erőt rajtam, nem kerestem új barátságot, ez ami történt magátol elém tárúlt,mert így kellett,hogy legyen. Neked különleges adottságaid vannak amiket nem lehet mindenkinél megtalálni. A járásod,mosolyod,
Beszéded mind összefoglalva a szépséged amit megfestek és lehet egy nap a Louvre ba lesz a helye a Mona Lisa helyett. Ezt Ádám nem komolyan gondolta de annyira el volt ragadtatva Júlia szépségével magához
Ölelte,csókolta,Júlia szemei fénylettek úgy érezte ez a szerelem amiröl ő mindég álmodott. Sokáig ölelkeztek Ádám kezei érezni akartak mindent ezen a csodálatos mester műven amit ő fog festeni, Júlia hagyott
Mindent gondolatai egészen más világban kalandoztak egy megváltón aki becsöppent az életében,lelkében,szivében, akit soha senki nem tud kitörőlni onnan.
Ádám hazakisérte Júliát és abban egyeztek meg,hogy másnap mennek a Louvre ba ahol Júliának a kedvenc festménye van mit minden alkalommal neki meg kell nézni.

Sokan voltak mint mindég,aki életében először látogat ide úgy érezheti magát mintha egy hatalmas katedrálison menne keresztül, minden festmény egy költészet valakinek az elgondolása amik fűződnek egy szeméyhez,történethez,politkai élethez,szerelemhez.
Végre odaértek,hatalmas festményhez a Franciák büszkesége,francia ember festette neve Eugén Delactoix hazafiságát festte a képre nem csak az ővét az egész Fracia népét.Annak a kornak ő volt a
Hírvivője a Fracia romanticizmusnak, mikor éledt a szabadság vágya a népben. A szabdság jelképe egy női alakban zászlóval kezében, hiányos öltözetben ami,egy új éra kezdete volt abban az időben.
Ádám nem győzte csodálni Júlia lelkesedését,amire többen felfigyeltek,nem értettek de láttak valamit abban a nőben mintha ő lett volna a festményben,valaki oda kiáltotta : Vive la France.
Sokat időztek, Ádám nak feljegyezve volt egy pár festmény amire külőn több időt szentelt.Arra lettek figyelmes,hogy nagyon eltelt az idő megéheztek, berértek a Peppi kávézóban ahol különleges francia specialitásokkal próbálkoztak. Utánna a Sajna alsó partján sétáltak ahol találtak egy padot fűzfa alatt aminek a lombja majdnem leért a vízig. Lassan esteledett,közel voltak az egyik hídhoz aminek lámpái mint
Csokorba kötött virág díszelegtek,romantikusabb nem lehetet.
-Ádám : ölelve Júliát: tudod,hogy szeretlek,valahogy ez olyan hirtelen jött nekem,minha egy másik vilába cseppentem volna,boldog vagyok,annyira belevésted magadat a szivemben,nem tudnám az életemet
elképzelni nélküled.Most már csak attol félek mikor hazamegyünk mint két nincsteken,hogy fogunk tudni existálni ketten vagy külön.
-Júlia : Édesem,nem tudom de érzem,hogy szeretsz,ami engen nagyon megnyugtat. Tudom,hogy gondjaink lesznek csak arra kérlek,hogy ne hozzad fel azt most, mert olyan boldog vagyok nem akarok semmi másra gondolni csak kettőnk re .

Folytatom

“Reménytelen szerelem 1.” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!