Reménytelen szerelem ! (utolsó rész )

Összes megtekintés: 44 

Ádám és Júlia fájó szívvel hagyták el Parizst. Szerencsésen hazaérve úgy búcsúztak el,hogy két nap múlván találkoznak megbeszélni a jövőbeli teendőket.Júlia szüleinél lakott ahol mindent megkapott,tanfolyamokra járt amiket kevés költséggel elitézett.Szülei nagyon kivácsiak lettek volna Ádámra akit Júlia az egekig magasztalt,Júlia várni akart gondolta lesz arra még sok idő. Esténként órákig álmatlanul feküdt az ágyán keresve minden lehetőséget kettőjük részére.
Ádám nak aglegény lakása kényelmét szolgálta, kicsi, neki megfelelt. Gondolta ha Júlia elfogadná szűkösen de megférnének amíg találnának jobb lehetőséget.Vágya volt egy művész studióra amit a jelen helyzetében csak álom maradt.Ádám fenntartott egy kezdő festő iskolát amit az állam oktatási alapon tartott, havonta fizetést kapott. Ami nem sok volt, de megélt belőle.
Ádám festő iskolájába volt husz tanuló közöttül több fiatal nő akik szemmel tartották Ádámot és némelyik mint model ajánlkozott.nem volt problémája a nőkkel egyik jött a másik után, olyan mint Júlia nem volt az életében, akiben annyira beleszeretett mindent képes lenne faladni érte.
Júlia a telefonon ádámot kérdezte hol akarsz velem találkozni ? ,Ádám : Jobb lenne ha elmennék érted,mert ezt a helyet ahol lakom nehéz lenne meg találnod. Fél úton találkoztak.

-Ádám : ne legyél meglepődve a lakás ahol lakom,agglegénynek a helye női kezek nem láthatók,Júlia mosolygott már alig várta,hogy oda érjenek,Ádám kinyitotta az ajtót abban a pillanatban felkapta Júliát bevitte
a szobába ott letette megölelte csókólta.-Júlia : Most ezt miért tetted ? Azért mert azt akarom,hogy velem maradj egész életemben. Júliának egy kis könny szökött ki a szeméböl, mintha érezne valamit.
Csengett a telefon Ádám valakivel beszélt,Júliának volt alkalma jól kötülnézni a szobában amit ő úgy látott hogy itt valaki más is lakott.Nőknek különleges,kifinomúlt érzékeik vannak,amiket néha fájón tapasztalnak.Telt az idő,már jó késő délután volt, Ádám mondja gyere velem szemközt az utcába van egy kis étkező eszünk valamit-.
Júlia meglepődött az étlapon különleges dolgok voltak amiket ő még nem látott. Ádámot ismerték ahol többnyire női kiszolgálók voltak és nagyon kedvesek.Pár pohár bor után egészen jó hangulatba kerültek.
Hazafelé ölelkeztek csókolgatták egymást. Ágy szélén úlve Ádám lassan kezdte leszedni Julia ruháját aki nem tiltakozott tudta ,hogy szerelmüknek ez a csúcs pontja. Júlia még szűz volt,Ádámot meglepte a mai
világban ritkaszámba megy. Mohón szeretkeztek, Júliának minden új volt és szivében nagyon boldog volt.Ádám minden szavával,mozdulatával mutatta,hogy Júlia neki a szerelmi vágya.
Telt az idő,Júlia még mindég nem tudta,hogy fog alakulni a helyzet kettőjük között,Ádám ajánlata az összeköltözésre abban a kis lukban ahol ki tudja már hány nő szeretkezhetett és ő nam akarja magát közéjük sorólni. Várta az idő múlását nem adta fel a reményt, Ádám az első szerelme, akit senki nem tud kitötőlni az ő szivéből.Egy nap Ádám meglepte Júliát egy festménnyel,mondta,hogy emlékezetböl festette,Júlia gondolta,jó memóriája lehet,vagy talán igazán szeret ? A festmény egy szomorú nőt ábrázolt, mintha valami árnyék borúlt volna a képre.
-Júlia : Miért festettél engemet így ? Kedvesem néha mikor nem veszed észre nézlek és így látlak. Júlia – Igazad van,néha így érzek mint ez a festmény. Ádám nem szólt erre semmit a tárgy abba maradt.
Júlia gondolta ezt nem fogja annyiba hagyni,neki tudni kell mi van vagy lesz közöttük. Vallatni fogja ezt az embert,meg kell.hogy mondja milyen lábon állnak, ha nem ,ő ezt nem fogja sokáig húzni.
-Júlia ,: Ádám szeretnék egy kicsit társalogni veled a kettőnk helyzetéről. Tudom neked voltak számtalan női ismerőseid,vagy talán vannak is,az én tapasztalatlanságomat nem lehet hozzájuk hasonlítani,gondolom
nem voltál megelégedve velem mikor szeretkeztünk,nekem az volt az első alkalmam amit meg kell,hogy értsél. Hogy nem akarok oda költözni hozzád azt is megértheted. Továbbá szeretném tudni mit gondolsz,
mi az elhatátozásod kettőnk helyzetéről,talán már gondolkodtál rajta. Ha igazán szeretsz mint ahogyan mindíg mondod, és ha eltudnád kötelezni magadat egy házasságra akkor sokkal könnyebb lenne a helyzetünk az én szüleim is segítenének rajtunk,hosszú csend……….. Júlia nem tudta mit gondoljon míg Ádám végre megszólalt :
Kedvesem sok minden hoztál fel nehéz mindenre válaszolni.Én nem a szűzességedbe szerettem, az ártatlanságodba. Mikor megismertelek egy angyalt láttam benned amit a türemetlenséged elhomályosított.
Meg kell értsed nekem nincs kire támaszkodni,küszködöm az életemmel, idő kell,hogy a kettőnk helyzete kialakuljon. Nem tudom elképzelni magamat egy házasságba, habár szeretném ha meglenne a lehetőség hozzá. Azzal megölelte Júliát sokszor csókólta, igérte hogy idővel minden jó lessz és eljön az idő mikor egybekelnek és a boldogság sugározza be életüket.
Júlia úgy könyvelte el ezt a beszédet mint valami közepes megoldást a kettőjük helyzetére.Lassam megismerte Ádám bohém,soviniszta életét ami nem egyezik az ő elképzelésével. Arra gondolt milyen furcsák az
Emberek,a férfi elbájól egy nőt, mindent igér addig amíg megkapja amit akar,az a végcél. Júlia már nem volt igazán boldog s arra a festményre gondolt.

Többször olvasta „Manon Lescaut” vágyott egy olyan emberre mint Chevalier aki önzetlenül életét is feláldozta volna a nőért akit haláléosan szeretett.
Júlia meglepetésnek szánta,egy nap elment a festő iskolába ahol ő volt meglepve látván fiatal nő meztelenül pózólt a tanulóknak. Ádám benutatta őt mint jövőbeli tehetséget egy szóval sem említette,hogy ez a
Szépség az én szerelmem., amiböl Júlia mindent megértett. Szomorú lett, úgy érezte magát,mint egy megsebesült vad,
ami vonszólja magát biztos helyre életét megmentve.

Júlia kapott két jegyet a Margit szigeti szabadtérti előadásra ahol,Verdi „Aida” című operáját adták ami hasonlóan reménytelen szerelemmel végződött. Gondolta ez jó alkalom lesz elbúcsúzni Ádámtol.
Az opera megható volt különösen a zen mikor a győzelmi felvonulást játszották aminek a zenéje sokáig megmaradt Júlia emlékezetébe. Szomorú volta a vége, előadás után taxiba ültek Júlia kérte,hogy szakítsanak
egy kis időt,talán egy kávézóba szeretne beszélgetni..
Miután helyet foglaltak,szerencsére alig voltak a kávézóba. Júlia egy kicsit ideges volt,nem tudta ,hogy kezdje, nem volt harag benne csak szánalom egy ember iránt akinek az ambíciója nem a lelki értékekben van,
aki feltud magasztalni valakit az égig,csak azért,hogy megkaphatja.
-Júlia : Nézd Ádám,eljött az idő amin sokat gondolkodtam és arra az elhatározásra jutottam, a mi szerelmünket, ami boldoggá tett engemet elfújta a szél, amiböl soha nem lesz semmi érdemleges kibontakozás.
Sajnálom hogy így történt amit nem én terveztem,sokáig csak reménykedtem. Mindennek eljön a vége.Nem felejtlek el soha,szomorú történet maradt meg az életemben. Nem várok magyarázatot mert már mindent elmondtál amikből következtetni lehet, azzal Júlia felált,könny szökött a szemében megölelte Ádámot és kiment a kávézóból. Taxi állt éppen meg Júlia beült, Ádám hosszan nézett utánna. Akkor kapott
Észhez valami történt amire ő nem gondolt.
Júlia a repülő ablakábol nézett le,arra a gyönyörű városra,ahol fiatal életét töltötte. Tudta,hogy vakmerő válalkozásba kezd,honvágya lesz,szülei,barátjai iránt, de életemet nem ők formálják én magam, a hibát amit elkövettem én bűnhődöm meg, és megmutatom,hogy valaki lesz belőlem, mert az akaratom most nagyobb mint valaha. Elhatározta Párizsba fog maradni sokáig talán évekig, ott fogja tanulmányait folytatni, egy új életet kezdeni.

Ágoston Tibor

“Reménytelen szerelem ! (utolsó rész )” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!