A tolmácsfiú

Összes megtekintés: 24 

Szereplők:
JEROMOS, tehetséges jobbágyfiú
TIBERIUS atya, ennek tanítója
TAKSONY barát, ugyancsak szerzetes
ISTVÁN, nemesi sarj, novícius
DAUGON, cornwalli kelta ifjú
PÁL TESTVÉR
KÖNYVTÁROS
KOLDUS
LOVAG
PÜSPÖK
KAPITÁNY
FRANCIA és NÉMET HÖLGY, meg egy GRÓF
BÍRÓ
CÉHES MESTER
HARAMIA
PROFESSZOR
egyéb úr – és szolganépek, polgárok, katonák, apródok, lovagok, hajósok és nomádok

Játszódik Tihanyban, az Úr 1267. esztendejében.

1. jelenet
(JEROMOS ül az asztalnál és egy kódexet olvas. Körülötte félhomály, csak egy gyertya pislákol az asztalon. Egy üres vászondarabra jegyzetel lúdtollal, láthatóan elmélyül tanulmányaiban. Kis idő múlva TIBERIUS lassan jön.)

TIBERIUS: (Jeromos vállára teszi a kezét) Fiam, mára eléggé csiszoltad már elmédet, talán fényesebb, mint a damaszkuszi penge maga.

JEROMOS: Kis türelmet kérnék még, atyám. Egy különösen érdekes olvasmányt lapozgatok a germán nyelvekről, nem szeretném a világért sem félbeszakítani most.

TIBERIUS: Megértem. (hümmög és elmosolyodik) Hiszen én is nyitott valék a világ dolgaira egykoron. Becsülöm szorgalmad és kitartásod, ám ha mindez az alvás rovására történik, kétségtelenül fáradt leszel holnap, ne adja Isten még Jónás páter is elnáspángol, ha figyelmetlen leszel az óráján.

JEROMOS: Szüleim minden vagyonukat feláldozták, hogy taníthassanak, csak egy-két jószáguk maradt a háznál, ez minden vagyonuk. Ezért a bűntudat démona tépi lelkemet kissé, és a legkevesebb, amit viszonzásul tehetek értük, hogy hódolok a tanulás és műveltség szentségeinek.

TIBERIUS: Néha túlontúl komolyan veszed kötelességeidet, miközben hanyagolod a pihenésre fordított időt. Még a legnevesebb művészek, tudósok is engednek ez hatalomnak, és feltöltődnek, amíg Luna magasan az égen jár. A szülői elvárásokat már így is bőségesen teljesítéd. Odahaza kétségkívül büszkék lehetnek rád.

JEROMOS: (kissé felháborodik) Én akkor sem hiszem, hogy szükség van a szűkös idő effajta vesztegetésére. Nekem feladatom van ezen a helyen. Már egészen kicsi koromtól ez éltet, ez mozgolódik és érlelődik bennem.

TIBERIUS: Dolgod van, de nem itt, és nem most, hanem holnap a stúdiumon. Eridj a fekhelyedre, mert az Úr bocsássa meg, de nem szeretnék dühbe gurulni! (csend, egy ideig nézik egymást) A reggeli imádságnál találkozunk.

JEROMOS: (magának) Legyen hát, aminek lennie kell. (sóhajt, majd kimegy)

TIBERIUS: (magának) Hiába, a tanulásban leli minden örömét e gyerek. Még ha megtudná, mi történt az anyjával… Elvitte valamely gyilkos kór, oly fiatalon… Szegény nem szenvedett sokat, Isten nyugosztalja. (kopogtatnak) Szabad! (TAKSONY és PÁL belép a küszöbön) Á, te vagy az, Taksony! Dicsőség a magasságosnak, hogy végre megérkeztél, ha már ilyen késői órában is.

TAKSONY: Csak az tetézné az én jó hangulatomat is, ha megtudnám, mi az oka, hogy minden áron ide hívattál.

PÁL: Ez nekem is rejtélyes, nem szoktál éjnek idején felverni senkit. Biztosan valami komoly dologról lesz szó.

TIBERIUS: Megvallom néked őszintén, amin úgy sincs mit szépítni: hamarosan eltávozik Béla király. Ereje fogytán, fiát pedig már most könnyűszerrel befolyásolja az udvar népe, mondják. Félő, hogy urunk halála után háború, vagy még rosszabb, interregnum vár reánk. Idegen sarjak kerülnek a trónra, s a pogányok nyilai is bármikor visszatérhetnek. Egyikük sem támogatná az eklézsiát, szintúgy mellőznék ifjú tehetségeinket. Döntést kellett hoznom az ügyben, és véleményetekre van szükségem.

TAKSONY: Ha minden szavad később beigazolódik, mindannyiunk számára egy út lehetséges, minthogy a bűnösök is egyféle módon térhetnek meg csupán, ha Krisztusra találnak. Megígérem, bármi lészen is az, teljességgel elfogadom, és segítséget nyújtok.

PÁL: Én is mindent megteszek, ami csak erőmből kitelik.

TIBERIUS: Halljátok hát, mit javaslok. El kell hagynunk ez országot mihamarabb, mielőtt még ármánykodás keserítené meg. Noha még nem határoztam, hol lenne a legalkalmasabb, most azonnal szedelőzködnünk kellene. A főapát nem díjazná terveinket.

TAKSONY: Akkor valahogy ki fogjuk ötölni a szökést. Kockázatos lenne bevonni minden utcagyereket.

TIBERIUS: Én már kettőt választottam. Egyikük a nemesi családból származó Szegfű nembeli István, aki egyébként is pártfogoltad.

TAKSONY: Eddig rendben van. És a másik?

TIBERIUS:A másik jelöltem Jeromos, egyszerű parasztcsaládból ugyan, de már most kilenc nyelven ért legalább, elméje éles, rögtön felelet ad mindenre. Mestere a tudományoknak, éjt nappallá téve könyvei mellett virraszt, kiváló tolmácsunk lesz az úton, bármerre is megyünk.

TAKSONY: Tiszta lélekkel, hittel állok melléd, azonban tudnod kell, nem vélem helyesnek, hogy egy jobbágykölyköt is gyámolítani akarsz.

PÁL: Miféle kivetnivalód van ellene?

TAKSONY: Az ilyenek tanulnak, amíg kedvük tartja, majd, ha úgy érzik, ők a megtestesül lángelme, elhagyják a skólát és az Anyaszentegyház keblét, majd züllésben, utcasarkok porában fetrengve, vérbe fagyva végzik. Emellett csöppet sem tisztelettudóak, hanem együgyűek és makacsok. Csak az időnket pazaroljuk rájuk.

TIBERIUS: Talán már számtalan alkalommal próbáltalak meggyőzni meddőn, mégis állítom, nyugodt szívvel vihetjük Jeromost idegenhonba. Ritka az, mikor a többiekkel látni, emellett céltudatos és alázatos, Inkább eldobja a mókát és a szórakozást a tanulás oltárán. Ez részben nagy erény.

TAKSONY: Na jó, Tiberius, legyen akaratod szerint. Csak tudnod kell, hogy ez a másik kizárólag a te felelősségedre lészen. Ha valami bajt kever, vagy történik veled valami, nem veszem védelmembe.

TIBERIUS: Hálásan köszönöm jóváhagyásodat, testvér.

PÁL: Legjobbnak ígérkezik egyébként, ha az éj leple alatt vonultok el a parton.

TAKSONY: És mi lesz veled, Pál testvér?

PÁL: Engem ideköt a szent szolgálat és a hazaszeretet. Nekem itt kell beteljesítenem a végzetem. Ám megértelek titeket, és támogatlak is mindenben.

TAKSONY: Na és mi lesz az éjszakára beosztott őrökkel?

PÁL: Nyugodj meg, majd én leszek az ügyeletes, így szabadon távozhattok. Bólintásom lesz a jel, ha indulhattok. A parton pedig csónak vár rátok, és amennyiben Fortuna elkísér titeket, mire a hajnal hasad, elosonhattok a falusiak között.

TAKSONY: Rendben, Tiberius, elkísérlek ösvényeden, de jegyezd meg, nem az okulás vagy a kíváncsiság az ok, hanem hosszú időre visszanyúló barátságunk. (mind el)

Szólj hozzá!