A tolmácsfiú II.

Összes megtekintés: 102 

2. jelenet
(Hálószoba. Néhány tanonc alszik és horkol, ISTVÁN és JEROMOS egymás melletti ágyakon fekszenek. TIBERIUS osonva belép és hozzájuk megy.)

TIBERIUS: (súgva, sietősen ébresztgeti a fiúkat) István, Jeromos, azonnal ébredjetek! Sebtében csomagoljatok, s hozzatok néhány könyvet a Nagyteremből! Gyerünk, gyerünk! Az Isten áldjon meg benneteket!

JEROMOS: Miféle sürgős esemény miatt kelteget kakas módjára, atyám? Úgy emlékszem, megtiltották, hogy ébren töltsem az éjszakát. Tüstént visszafekszem. (oldalra fordul)

TIBERIUS: Ne legyetek léhák! Elegendő legyen annyi, hogy hosszú időre el kell utaznunk távoli országokba, ám nem holmi naplopásból. (fiúk csomagolni kezdenek) Annál inkább – kényszerűségből… Rendben, helyes, de kissé csöndesebben és fürgébben hékás! Pál és Taksony barát már várnak ránk!

ISTVÁN: Olyan hirtelen történt minden, azt sem értem miért minket választottak eme kiváló feladatra. Azt hiszem készen vagyunk, indulhatunk!

TIBERIUS: Ez esetben kövessetek, kint beszélek a többiekkel. (el)

ISTVÁN: (Jeromoshoz) Mit bámulsz, mint egy szamár? Ámbár azok között is nevelkedtél, mire számíthattam volna… Célunk százszorta fontosabb, mint azt érdemelnénk. (emelkedetten) Talán térítőútra hívnak, valóságos misszióra! Beutazhatjuk hát egész Európát! (el, Jeromos utána)

(Sötét folyosó. Néhány fáklyafény világít csak, PÁL és TAKSONY várakozik, TIBERIUS egyszer csak megérkezik.)

TAKSONY: (tárt karokkal) Végre, csakhogy összegyűlt az egész kompánia! Jó ideje ácsorgunk ez ajtónál, az imént pedig felbukkant egy kertész, az ég tudja mit óhajt éjnek idején. Őrködő barátunk oly izgága, hogy majdnem lelepleztek.

PÁL: Ez valóságos sértés! Elvégre ki várhatná el egy vigyázótól, hogy úgy védje a kolostort, akár egy sárkány a barlangját!

TIBERIUS: Ami történt, megtörtént, szerencsére túljutottunk ezen akadályon is. Viszont az idő hatalmas úr, s nekünk gondolnunk kell arra is, mennyi ideig tart átevezni a Balatont, még ha itt is a legrövidebb a táv. Minden felszerelés megvan?

PÁL: A csónakon a parton hagytuk biztonságban, a víz el nem sodorhatja.

TAKSONY: Valamennyi apró tárgyamat, bár ezek többnyire kódexek, ebbe a zsákba tettem. (mutatja a zsákot) Ám még mindig rettegek, társaink hiányolni fognak, s kutatást szerveznek utánunk. Ne adja az Úr, még a király fülébe is eljut mindez.

TIBERIUS: Ettől ne tarts testvér, már rég idegen földön leszünk addigra, csak bírd el azt a zsákot! (elkezdenek a többiek is belepakolni)

TAKSONY: (bólint) Úgy legyen, ahogy mondod. Katasztrófa közeleg, s hogy itt érjen, nem kívánom.

TIBERIUS: Ámen, azt hiszem, e lágy szél jelzi utunk kezdetét! Lám, jön a fiatalság. (lihegve jön
ISTVÁN és JEROMOS)

TAKSONY: Ne szaporítsuk a szót, s a szónoklat helyett inkább induljunk!

PÁL: Kövessen mindenki, mutatom az irányt, ahol a hajó kikötve áll! (Pállal az élen mind el)

“A tolmácsfiú II.” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!