A tolmácsfiú IV.

Összes megtekintés: 58 

4. jelenet
(Könyvtár. Mindenütt asztalok, hatalmas polcok, gyertyák, térképek, távcsövek és egyéb tudós eszközök. Egy GYERMEK könyveket pakol, a betoppanó négy főszereplő ámulva néz körül.)

JEROMOS: (lelkesen) Nem káprázatos ez a rengeteg felhalmozott kincs! És csak minket vár, hogy felfedezzük.

TAKSONY: Naiv vagy, fiam, ezek itt csak polcok, papírok, és ez a ronda szobor.

JEROMOS: Vajon kit ábrázolhat?

TAKSONY: Nem lényegtelen ez a mi szempontunkból, amikor állást, vagy hasonlót keresünk?! Templom és kolostor nélkül kell boldogulnia valamiképp négyünknek, nincs időnk effajta bohóságokra.

TIBERIUS: Ez az, rátapintottál a fontosabbik témánkra. Két kis útitársunk hamarosan nem csak úgy szorgoskodik és gyűjt pénzt, mint ez itt (a pakoló fiúra mutat), hanem elméjét is csiszolhatja mindeközben. Ők a jövő írói, költői, politikusai, ráadásul éppen itt, olasz földön. Keressük is meg a könyvtárost. Á, itt is van.

KÖNYVTÁROS (megérkezik, majd odamegy a rakodó fiúhoz és egy pálcával ütni kezdi) Mihaszna kis patkány! Piszkos csibész! Ezeket az eredeti krónikákat háromszáz esztendeje írták, nem lehet csak úgy leejteni őket! Honnan tudhatnád, te gazember, kotródj is innen! (GYERMEK el)

ISTVÁN: Ilyesféle munkához nem fűlik a fogam…

TIBERIUS: Mondják, errefelé minden dolgozó gyermeket így bántalmaznak.?

KÖNYVTÁROS: Ó, ugyan, tisztelendő urak! Csak a pórnép részesül különös elbánásban, az Önök gyermekeiről bizton állíthatom, hogy hozzájuk sem érnénk, mintha aprócska lexikonok volnának. Egyébként is, ez a senkiházi rászolgált a büntetése, majd’ szétestek az egyik régiségünk lapjai. Ez teljességgel megengedhetetlen. (JEROMOS innentől gesztikulál, mint egy tolmács)

TAKSONY: Értékelem e nevelési szisztémát, ráadásul köztünk is van egy ily alantas bajkeverő, aki most valahára csinálhatna valami hasznosabbat is. A másik természetesen a segítők egyik legjobbika leend. Így mindenki megkapja jussát. Azt már egy igazságos, felsőbb hatalom úgyis kiszabta, ki, hová tartozik, és mi a feladata az egyénnek ebben a kurta életben.

TIBERIUS. Ez lenne igazságos? Köszönjük szépen, de e barbár világból nem kívánunk többet. István, Jeromos, jöjjetek!

TAKSONY: Hallgass, testvér, még elrontod a szerencsénket! Emlékeim szerint tegnap éppen ti vágyakoztatok úgy a könyvtár után!

KÖNYVTÁROS: Dehát kérem, mi ez a perpatvar…

TIBERIUS: Maga itt nem kérhet semmit, legfeljebb bocsánatot attól a meggyötört fiúcskától, akit megütött az imént! A minap még nem hittem volna, hogy ilyen lesz itt, az úgynevezett civilizált világban a vendégszeretet!

TAKSONY: Rendben, Tiberius, el innen, de következő felvetésemre okvetlenül áldomást fogsz adni! Mindent megteszek érted és ezért a nyomorult parasztért, és ez a viszonzás… Hallatlan! (mind a négyen el)

KÖNYVTÁROS: (magának) Nahát, igazat beszélt az én milánói kereskedő barátom, amikor mondta, hogy milyen fura nép ez a magyar…

“A tolmácsfiú IV.” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!