Többet ér minden szónál 11/2

Összes megtekintés: 22 

Irina fintorogva a hasát markolászta.
– Nem kellett volna lekésni a reggelit.
– Igazán? – Aliya szemei megvillantak. – És ez kinek a hibája?
– Ha nem állsz le tollászkodni, odaértünk volna.
– Ha nem lennél ennyire gyerekes, akkor nem csak odaértünk volna, de a mosodába se kellene mennünk.
Vika a két lány között állt és csak forgatta a fejét a kibontakozó szóváltásban.
A Elemek Termének kör alakban futó falába vájt keskeny, magas ablakokon beszűrődött a felkelő nap fénye. A fejük fölött magasodó kupola közepén lévő kör alakú résen keresztül látszódott az ég kékje és a rajta kúszó felhők. Kilenc másik lánnyal együtt várakoztak a délelőtti előadás megkezdésére.
– Tragikus – vetette oda Irina. Megfordult és felnézett a villámoktól szabdalt sötét ég alatt hullámzó és sziklákon megtörő tengert ábrázoló hatalmas freskóra. – Annyira érettnek meg tökéletesnek képzeled magadat, hogy szinte könyörögsz, hogy kekeckedjek veled. Innentől meg nem teljesen az én hibám.
– Meg ne próbáld megmagyarázni – förmedt rá a magas lány. Az arca megint kipirosodott. – Kiszúrtál mindenkivel. Az egész egyedül a te hibád és nem fogsz kibújni alóla valami nevetséges magyarázattal.
– Oké, igen, az én hibám. Örülsz? Nagy dolog. – Irina sértődötten összefonta a karjait. – Mi lenne, ha leszállnál a felhők közül és nem csak azt hajtogatnád miért csak neked van jogod dühösnek lenni? Kezd unalmas lenni.
– És mi lenne, ha te meg végre nem csak magadra gondolnál, amikor valamit csinálsz? És igenis jogom van dühösnek lenni, ahogyan Vikának is.
– Őt mégsem hallom megállás nélkül rinyálni. Neked is meg kellene tanulnod nem panaszkodni minden apróság miatt.
Aliya elhallgatott, az ajkai keskeny vonallá préselődtek. Vika megérintette a magas lány karját.
– Aliya, nem olyan nagy dolog ez – küldte Vika telepatikusan mindkét lánynak. – Irina nem akart minket is belekeverni, a rektorasszony döntött így.
– Látod, Vika is velem ért egyet – vágta rá Irina.
– Nem ért veled egyet, csak kedves akar lenni – mondta Aliya. – Ne védjed, Vika. Nem érdemli meg. A rektorasszony is azért döntött így, mert talán ezzel Irina végre megtanulja, hogy a tettei másokra is hatnak és talán elkezd gondolkodni.
Irina széttárta a karjait.
– De én gondolkodtam. Csak magamat akartam bajba keverni. A rektor volt igazságtalan. Miért rám vagy mérges? Legyél rá mérges.
– Ne játsszad az áldozatot!
– Megint nem bírsz velük, Aliya? – Egy szalmaszőke, szeplős lány lépdelt feléjük kárörvendő mosollyal az arcán. – Fel nem tudom fogni, hogyan vagy képes elviselni őket.
– Na, megjött Virador másik gyöngyszeme – forgatta a szemét undorral Irina.
Aliya és a szeplős lány egymásra meredtek; azonnal érezhető volt közöttük a feszültség.
– És neked ehhez mi közöd van, Meira?
Meira de Dorkian telt ajkai széles mosolyra húzódtak. Vika tekintete megakadt a lány szája széleinél formálódó csinos barázdákon és a kissé dundi orrát borító sötét pettyeken.
– Azon kívül, hogy kimondhatatlanul irritáló hallgatni? Semmi – mondta gúnyosan Meira. – Azt csinálsz, amit akarsz. Csak nem értem, egy hozzád hasonló miért pazarolja az idejét tehetségtelen senkikre még akadémiai végzősként is. Tényleg ennyire szereted őket pátyolgatni?
Aliya csípőre tette a kezeit, előrehajolt és Meira gesztenyebarna szemeibe nézett. Lehalkított hangon folytatja.
– Mindketten tudjuk, az a bajod, hogy csoportelső vagyok és ez borzalmasan fáj neked már évek óta. Az elején még vicces volt, de most már nagyon szánalmas.
Meira mosolya változatlan maradt, de a tekintete megkeményedett.
– Igen, lehet, hogy most éppen te vagy a jobb – jelentette ki Meira. – És őszintén meglepne, ha ez attól lenne, mert egy féleszűvel, aki beszélni sem tud, és egy dühös törpével veszed körül magad.
Vika akaratlanul összébb húzta magát és lesütötte a szemeit.
– Csinálok majd belőled fogatlan törpét – mordult fel Irina. Fenyegetően toppantott, de a szeplős lány rá sem hederített.
– Még talán rektori kitüntetést is kaptál volna – folytatta Meira. – De te inkább úgy döntöttél mosónőnek állsz. És ez az, Aliya, ami igazán szánalmas.
Meira de Dorkian összefonta a karjait és elégedetten mosolygott. Aliya nem szólt semmit. Vika felpillantott a magas lányra, az arca teljesen kifejezéstelen volt.
– Semmi? Gondoltam. – Meira csalódottan megcsóválta a fejét. – Lehetsz te a jobb, de semmit nem számít az egész, ha az egész létezésed egy nagy csalódás. Legalább mosónőkre mindig szükség van.
Még utoljára vetett egy lekezelő pillantást mindhármójukra, majd sarkon fordult és elsétált.
– Viradorban mindenki ilyen dühítően arrogáns? – szólalt meg Irina. – Mert ha igen, nem akarok oda menni.
Aliya csendben maradt, csak bámult a fényes márványpadlót. Vika megérintette a karját.
– Minden rendben? – Aliya a lányra mosolygott. Kinyújtott a kezét, és egy pillanatra megérintette Vika arcát. A lány visszamosolygott; a bőre kellemesen bizsergett az érintés nyomán.
– Meira tényleg nem bírja megállni, hogy ne jöjjön ide minden nap csak azért, hogy közölje velünk mennyire szánalmasak vagyunk, mi? – Irina a két lány felé fordult. – Meg hogy udvaroljon egy kicsit Aliyának. De rátapintott a lényegre. Azt még értem, hogy vele miért nem bandázol. De miért vagy együtt velünk?
– Vika kellemes társaság – közölte Aliya. – Te meg csak valamiért mindenhová követsz.
Irina felhúzta az orrát.
– Csak hogy tudd, hercegnő, én nem téged követlek, hanem Vikát. Meg attól még bandázhatnál Meirával. – Gúnyosan elvigyorodott. – Évek óta sóvárog a figyelmed után. Azért illegeti magát neked így. Összeillenétek.
– Nem fogom táplálni senki egóját – jelentette ki a magas lány.
– Helyette táplálod a sajátodat – szúrta oda Irina.
Aliya az apró lányra villantotta a szemeit. Vika már készült egy újabb végeláthatatlan vita kitörésére. Erre azonban nem került sor.
Az Elemek Termének falairól közeledő léptek visszhangoztak. A helyiséget úgy alakították ki, hogy mindig hallani lehetett, ha valaki közeledett. Az összes lány gyorsan félkör alakba rendeződött a terem közepén, hogy fogadják az oktatójukat.
A csúcsos bejáraton két nő lépett be. Az egyikük Gallena Telarissa rektor volt. A másik egy hófehér hajú, magas, vékony tünde nő volt. Felhasított szoknyája alól minden lépésnél kivillant hosszú combja. Bő, mélyen dekoltált ruhája csupaszon hagyta vékony karjait, amiken különös tetoválások cikáztak egészen a nyakáig.
Vika szemei elkerekedtek. Csak történeteket hallott, de soha nem látott még élőben sötét tündét. Nem is gondolta, hogy látni fog, különösen nem Loc Gossiában. Irinával összeakadt a tekintetük; az apró lány izgatottnak tűnt. Aliya szokásos fegyelmezettségén is láthatóan úrrá lett a meglepettség.
– Be szeretném mutatni nektek Merlara Almar du Sindorel magisztert Ard Dokarból – szólt fennhangon Gallena Telarissa.
A sötét tünde finoman meghajolt, fehér haja előre libbent. Ezüstös szemeivel végignézett az összegyűlteken, sápadt ajkai finoman mosolyogtak.
A lányok között sutyorgás támadt, ami a rektor szigorú pillantására azonnal elhalt.
– Akik most itt vagytok – folytatta a rektor – mindannyian közel álltok az abszolutórium megszerzéséhez és ahhoz, hogy igazi mágusnőkké váljatok. A Loc Gossiában kapott tudásotok azonban közel sem lesz elegendő ezeken a falakon kívül. Sohasem lesz elegendő, mert annyi dolog van odakint, amire nem lehet mind felkészülni. Egy mágusnő élete örök tanulás, megragadni minden lehetőséget, hogy fejlessze magát. A magiszterasszony azért látogatott el hozzánk, hogy egy ilyen lehetőséget adjon nektek. Készségesen vállalta, hogy olyan tanokba ad betekintést, amelyekkel, ha csak egy kicsit is, de tovább tágíthatjátok a tudásotokat. De ez a kicsi lehet a különbség a jó és a kiváló között. Ez a kicsi lehet az, ami elválasztja a sikert a bukástól. – Gallena szünetet tartott. Végighordozta a tekintetét a tanoncokon, majd a sötét tündéhez fordult. – Át is adom akkor a helyet.
– Köszönöm, rektorasszony – bólintott a sötét tünde változatlan mosollyal.
A rektor egy utolsó szigorú pillantást vetett a lányokra, majd távozott. Merlara Almar csendben fürkészte a tanoncok arcát ezüstös szemeivel.
– Tudom, hogy azt gondoljátok démonokkal való üzletelésre vagy holt lelkek megidézésre foglak megtanítani titeket – szólt, miután a rektor lépéseinek visszhangjai teljesen elhaltak. Hangja dallamosan csengett, akár a csilingelő harangocskák. – Telarissa rektorasszony azonban egy sokkal komolyabb kéréssel fordult hozzám. És én örömmel vállaltam a feladatot.
A sötét tünde besétált a tanoncok alkotta félkörbe, vékony karjait összefonta, mellei kissé megemelkedtek a felsőjét alkotó vékony szövet alatt.
– Mindannyian ismeritek a négy őselem síkját – folytatta Merlara Almar. Sétálni kezdett és egyenként megnézte magának mindegyik lányt. – Eddigi tanulmányaitok során főként ezekből nyertétek az energiákat, amiket formáztatok. Bizonyára tudjátok, hogy számtalan más sík is létezik ezeken kívül, olyanok, amikben sokkal nagyobb hatalom lakozik és sokkal nagyobb veszélyek. Eddig okkal nem használtátok ezeket, de én megtanítom nektek, hogyan nyíljatok meg ezek előtt a síkok előtt, hogyan idomítsátok meg az onnan nyert energiákat, és hogyan formázzátok őket akaratotok szerint.
Irina izgatottan markolt bele Vika karjában, alig bírt nyugton maradni. Vika se hitte el, hogy egy sötét tündétől fog mágiát tanulni. Mindenhol démonimádó boszorkányoknak írták le őket és most mégis itt van egy az akadémián, hogy őket tanítsa.
– Figyelmeztetnem kell azonban mindannyiótokat az ezekben az energiákban rejlő veszélyekre – magyarázta a sötét tünde mágusnő. – Oka van annak, hogy eddig nem foglalkoztatok velük. És megvan az oka, amiért később sem fogtok rendszeresen vagy soha hozzájuk nyúlni.
– Almar magiszterasszony – Meira jelentkezett.
– Tessék?
– Mi értelme olyasmit megtanulni, amit utána soha nem fogunk használni?
Merlara Almar sápadt ajkai egy kicsit szélesebb mosolyra húzódtak, hosszú lábaival lassan lépdelt a lány felé.
– Nos, ez egy remek kérdés. Mit gondoltok mi a válasz?
Aliya keze lendült a magasba.
– Ahogyan a rektor asszony mondta: egy kicsivel többet fogunk tudni. Ha ismerjük ezeket a síkokat, az energiákat, ha találkozunk velük vagy a hatásaikkal, felismerjük őket és tudjuk, hogyan kezeljük őket.
– Egy korrekt válasz – bólintott egyetértően a magiszter.
Meira rosszindulat pillantást vetett a termen keresztül Aliyára.
– Korrekt válasz – ismételte Merlara Almar -, ami kielégítő is lehetne, de három sokkal fontosabb dolgot fogtok tanulni. Három olyan dolgot, amit gyakran elhanyagolnak, pedig kiemelten fontos minden mágus és mágusnő számára. – A csípőjére támasztotta a kezeit. – Önismeretet, önuralmat, és ami a legfontosabb, felelősségtudatot.

Szólj hozzá!