A tolmácsfiú VI.

Összes megtekintés: 42 

6. jelenet
(Aragónia. Hatalmas karnevál, felvonulások, lovagi tornára készül mindenki. Apródok, nemesek, mészáros legények és polgárok sürgölődnek mindenfelé. A négy eddigi főszereplő előbukkan hátulról és a színpad közepére kerül. Nézelődnek.)

TAKSONY: Amint látom, ti sem meritek kifogásolni e hely szépségét. Nézzetek körbe! Van olyan mesés, mint Firenze, ámbár nem feszülnek úgy egymásnak az indulatok, mint ott vala. Remélem ezt megfelelőnek találod, testvér.

TIBERIUS: Légy még türelemmel! Megmondottam, az üres híreket, miket említettél e helyről, hús-vér szavakkal kell kitölteni, akár hajdan Ezékiel tette volt a csontvázakkal. Javasoltad, nézzünk szét. Kezdjük ezúttal az Úr házánál, hátha nem csalódunk ott.

JEROMOS: Bízzunk benne, hogy létezik valahol egy hely, ahol mindenki alázatos társai felé. Lám, itt van két apród, tudakoljuk meg tőlük az irányt. (két apród odaérkezik) Buenas tardes, señores! Amint láthatjátok, szegény vándorok, afféle zarándokok volnánk. Hosszú mérföldeket tettünk meg a világ másik végéről, és most el szeretnénk zarándokolni híres katedrálisotokba.

ELSŐ APRÓD: Ha mindössze ez a probléma, ezt könnyedén kiköszörülhetjük, csak kövessetek bennünket. A téren kimagaslik az épület, össze nem téveszthetitek semmivel. Mi is arra tartunk, ám sietnünk kell, különben urunk, Don Hernandez irdatlan dühbe gurul.

ISTVÁN: Á, már kezd előttem világossá válni e sok furcsaság. Mondd, pajtás, tán’ valami felvonulás zajlik tinálatok?

MÁSODIK APRÓD: Ugyan felvonulás, felvonulás! A kontinens legnagyobb lovagi tornája van készülőben! Hetek óta lázban ég az ország a csecsemőktől az aggastyánokig.

ISTVÁN: Varázslatos e sok zászló, pajzs, paripa és lovas előttem! Hát még a hajadonok a nézőseregben! Nekem is kedvem szottyant próbát tenni.

ELSŐ APRÓD: Sajnos ez a helyi nemesurak egyedüli kiváltságos joga. De siessünk, vagy még egyszer mondom, kerékbe töret a mi haragos urunk!
(Kisebb csoport jő, kiválik egy termetes LOVAG és kérdőn tekint az apródokra)

ELSŐ APRÓD: Alázatos elnézésedet kérjük, urunk, eme bajba jutott és kíváncsi személyeket igazítottuk útba.

LOVAG: (ráförmed) Hogy fordulhatott meg fejetekben ekkora pimaszság?! Belőlem, a leghatalmasabb birtokokkal, kastélyokkal, barmokkal, lovakkal rendelkező, messze legerősebb Don Hernandez grófból nem illik csúfot űzni! Ezért hordoztalak titeket a tenyeremen? Ezért etettelek, neveltelek titeket? Uno, dos, tres, hozzátok a páncélomat és a fegyvereimet, de hamarjában! (APRÓDOK el)

TAKSONY: (súgja a többieknek) Én a helyetekben nem gyújtanám fel a házigazdánk haragját! Elvégre ő az, aki megtűr bennünket, bár élet és halál ura errefelé.

TIBERIUS: Mit számít mindez, ha gyermekeket kénye-kedve szerint rángat és közben fennhangon hirdeti hősiességét? Legszívesebben elbújnék helyette is a föld legtitkosabb mélyébe, ó, hogy az ördögök nyúznák meg! Isten bocsássa meg szókimondó természetemet! Jeromos fiam, fordítsd csak ezt az uraságnak! (Jeromos megint tolmácsol)

LOVAG: Mit merészelsz, hogy így oktatsz engem, éppen te?! Magadat hívod Isten szolgájának? Megjátszátok a nagy jótevőt, miközben mindenbe beleütitek az orrotokat és kisemmiztek mindenkit! Tanítgassátok csak inkább barbár, keleti sakálkölykeiteket!

TIBERIUS: (gúnyosan) Ha egy nemes lovag számára az utolsó szerzetes, aki naphosszat dolgozik az ,,ora et labora” jelige alatt is előkelő intrikus és a parasztság kifosztója, akkor mit tesznek errefelé a híres donok, a tartományok és megyék legkiválóbb földesurai?

LOVAG: Megint visszakérdez, elképedek, ekkora sértést! Ezt még megtorolom a viadalok után!

TAKSONY: Menjünk innét, de rögvest! (LOVAG kivételével el)

LOVAG: Úgysem rejtőzködhettek sokáig tulajdon birtokaimon! Amerre szem ellát, itt minden az enyém! (el)

“A tolmácsfiú VI.” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!