Volt köztük/ötödik, befejező rész

Összes megtekintés: 50 

Szilvi hiába várta a hívást, pedig Zoli tudja, hogy a férje nincs otthon. Mégis mit képzel, legalább annyit tenne, hogy megmagyarázza, miért nem tudnak találkozni, de nem, még erre se képes. Az asszony elment a munkahelye elé meglesni, hogy vajon oda bement-e. Igen, tehát nincs semmi baja, nem beteg, el se utazott, akkor meg mire vár és miért nem telefonál? Ez utóbbi csak néhány perc. Ráadásul törölni is tudja a hívást, ha attól tart, hogy Liza megnézi azt.

Elege van, nem hagyja annyiban. Találkozót kér tőle és megmondja, hogy ő is gyereket vár. Majd akkor megtudja Zoli, hogy kénytelen felelősséget vállalni, hogy nem egy senki volt ő a kényelmes életében, hanem egy olyan nő, akit anyává tett.

A telefont Liza vette fel.
– Szia, Szilvi. Hallgatlak.
– Szia, Liza, igazából Zoltánnal szerettem volna beszélni, mert át kell adnom egy üzenetet számára Sándortól.
– Nyugodtan megmondhatod nekem is. Zoli azért adta át a telefonját, hogy beszéljek veled.
– Ő adta át? Ez érdekes. Nem mer beszélni velem? Mi baja van, nem tudod?
– Szerintem csak fáradt, már indul is tusolni és bebújik az ágyba, mostanában hajtós napjai voltak, de, ha nem mered rám bízni az üzenetet, akkor utána viszem a telefont, beszéljétek meg egymással.
– Zoli szinte hörgött a telefonba. Megmondtam, hogy ne keress! Láttam, hogy követtél. Felejtsük el egymást, nekem nincs szükségem zaklatóra. Ne hívj többet!

Ezt a pofátlant! Látja, hogy én hívom és odaadja a mobilt Lizának, mondván, hogy beszéljen velem. Na, holnap nemcsak a munkahelye elé megyek, hanem egyenesen be, ha nem áll velem szóba. Majd ott elmesélem, hogy milyen mintaférj. Teljesen hülyének néz, mégis mit képzel magáról.

Zoli másnap se vette fel a telefont, pedig a munkahelyén volt. Szilvi szólt a portán, hogy Horváth Zoltánhoz jött, sürgős és fontos családi ügyben. A rendész felszólt telefonon, majd közölte Szilvivel, hogy Horváth úr tárgyal, most nem tudja fogadni, de feltétlenül megkeresi még a nap folyamán.

Ezúttal Zoli a lakásukhoz jött. Látszott rajta, hogy majd felrobban a dühtől és az idegességtől.
– Figyelj Szilvi, ha már ide rángattál, akkor ülj le és hallgass meg engem. Nem tartottad be a megállapodást. Úgy viselkedsz, mint aki nem normális. Nem egy bakfis vagy – bár attól se tűrném el – hanem egy házasságban élő asszony. Mégis mit vártál ettől a kalandtól?
– Azt, hogy nem kaland leszek a számodra, hanem szerelem.
– Nekem van szerelmem, részemről ez csupán szex volt semmi más, ráadásul azt is megbántam.
– Akkor miért voltál velem a panzióban?
– Azért mert annyira akartad, de nem állt szándékomban folytatni. Gondoltam, hogy erre majd rájössz magadtól is, ha nem hívlak, de te annyira erőszakos vagy, hogy képes voltál leskelődni, és zaklatni otthon és a munkahelyemen is. Nekem erre nincs szükségem. Igazából erre a kalandra se volt. Nem ezt érdemelte Liza. Belementem, mert nem volt ellenemre. Legyezgette a férfiúi hiúságom, hogy ennyire szeretnél velem lenni, hiszen csak a vak nem látta, hogy néztél rám. Könnyelmű voltam és meggondolatlan.
– Nem, nem úszod meg ennyivel! Tudd meg, hogy gyereket várok tőled.
– Ha gyereket vársz, akkor nem tőlem.
– Hogy lehetsz ebben ilyen biztos?
– Úgy, hogy nálam kevés az életképes spermium, Liza is csak az inszeminációs eljárást követően tudott teherbe esni. Több mint két évig próbálkoztunk, és csak azt követően mentünk el kivizsgálása. Ott kiderült, hogy úgymond bennem van a hiba.
– Akkor Lizának nem is tőled lesz gyereke?
– De igen, ez egy speciális eljárás, amihez én adtam az „anyagot”, ami megfelelő előkészítés után került befecskendezésre egy katéteren keresztül a méhébe. Már nem ez volt az első kísérlet, de ez utóbbi végre eredménnyel járt. Már csak ezért is aljas dolog volt tőlem, hogy megcsaltam a feleségem, aki mindent megtett annak érdekében, hogy gyerekünk lehessen. Most már mindent tudsz és azt is, hogy vége. Szégyellem, hogy egyáltalán ez megtörténhetett közöttünk.
– Az egészből nem hiszek el egyetlen egy szót sem.
– A te dolgod, hogy hiszed-e vagy nem. Igazából magyarázkodnom se kellett volna.
– Megmondom Lizának, hogy megcsaltad.
– Már tudja, de nyugodtan megmondhatod te is.
– Menj, nem akarlak soha többé látni!
– Megyek, és biztosíthatlak arról, hogy ha rajtam múlik, akkor így lesz, mert én se vagyok rád kíváncsi.

Miután Zoltán elment, Szilvi teljesen összeomlott. Minden hitelét elveszítette, semmi tartása nem maradt. Szánalmas volt az egész viselkedése, a nyomulása, az erőszakossága, a „majd én megmutatom” magatartása. Kifordult önmagából. Nem is értette, hogyan jutott idáig, hiszen ez soha életében nem volt jellemző rá. Nem akaszkodott senkire, soha nem csalta meg a férjét, most mégis olyan iszonyú mély szakadékba jutott, amiből nincs számára kiút.

Leült és írt egy búcsúlevelet a férjének, amiben mindenről beszámolt. Bevette az összes gyógyszerét és lefeküdt az ágyba. Három nap múlva, mire Sándor hazaér, már úgy se tud rajta segíteni senki.

A konferencia egy nappal előbb fejeződött be. Igaz másnap még lett volna egy városnézési program, majd búcsúvacsora, de Sándor úgy döntött, hogy hazamegy. Mostanában nagyon furcsán viselkedett Szilvi, valami nincs rendben közöttük, bár az asszony igyekszik titkolni, de látja rajta. Feszült, ideges, nyugtalan.

A virág mellé vesz egy üveg jó minőségű pezsgőt és egy kellemes vacsora mellett majd megbeszélik, hogy mi bántja a feleségét, mi okozta a változást nála.

Jókor érkezett, még életben volt Szilvi, akihez gyorsan kihívta a mentőket. Elolvasta a levelet, amiből megtudott mindent, most már kérdése se maradt. Összecsomagolta a ruháit és elment.

“Volt köztük/ötödik, befejező rész” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Éva!

    Köszönöm az olvasást és a véleményed is. Igen. Ha abból indulunk ki, hogy az emberek logikusan gondolkodnak és viselkednek, akkor nagyon nagy csalódásnak tesszük ki magunkat, merthogy sajnos nem így van. A szerelem – bár szeretik szépnek lefesteni – gyötrelem is tud lenni, gyilkossághoz és öngyilkossághoz is vezethet. Igen, kockáztatta a gyermek életét, akiről azt gondolta, hogy a szerelmétől fogant. Hány és hány ezer, sőt millió gyermeket gyilkolnak meg magzati állapotában, a helyett, hogy a védekezést választanák. Ez logikus? Nyilvánvaló, hogy nem. A szexualitás is tud egyfajta drogként hatni, nem egy nő még bántalmazást is eltűr a partneréről ennek érdekében. Vagyis, a több évtizedes tapasztalatom az, hogy nem gondolkodnak logikusan az emberek úgy nagy általánosságban sem, de ha szerelmesek, akkor végképp nem. Olyan a szerelmes ember, mint akinek elment az esze, nem látja a nyilvánvaló dolgokat sem, vagy rózsaszín köd lebeg a szeme előtt, vagy gyászlepel, mindennek lehet mondani, csak tárgyilagosnak nem. Szerintem a másik házaspár nem válik el, akkor sem, ha netán adódik még kaland a férfi életében, mert ésszel vannak egymás mellett és szeretet is összeköti őket. Nekem több olyan ismerősöm is van, aki tudatosan házasodott – ez nem feltétlenül érdek házasság, csak ésszerű döntés volt részükről – és a házasságuk megmaradt mindvégig. A szeretet sokkal erősebb kötelék, mint a szerelem. A szerelem tűz, ami képes felégetni mindent maga körül, a szeretet biztonságos meleg, ami soha nem ártalmas. Zoli tanult ebből az esetből, nem valószínű, hogy újra belemegy egy ilyen helyzetbe, különösen, hogy mindketten vágynak családra.

    Szeretettel: Rita🌹

  2. Kedves Rita!
    Egyszerre olvastam el az írásodat, és csak ide ehhez a fejezethez írok egy-két szót. Szilvinek valóban a józan esze is elment a szerelemtől, ha beszedte a gyógyszereket, pedig tudta, hogy babát vár. Így már egy másik életért is felelős, nem csupán a sajátját akarta eldobni. Ezt nem tudom elfogadni, szerintem az anyaságnak erősebbnek kell lenni, mint a sértett szerelmi hiúságnak. Bár az is igaz, hogy a terhességnél a nők sokszor labilis idegrendszerűvé válnak. Valóban életszagú volt ez a történet. Azon gondolkodtam, hogy a másik házaspár egy teljesen másféle felállásban él. “Ha nem tudom nem fáj” logikával él ott a feleség, bár szerintem egy ilyen házasság bármikor meginoghat, ha egy olyan nő csöppen a férj életébe, aki esetleg el is csavarja a fejét, nem csupán kaland lesz. Mindenesetre feladtad a labdát, elgondolkodtató a történet. Tetszett. Szeretettel: Éva

  3. Kedves Rita!

    Végig olvastam életszerü történetedet,. A szerelem sokszor vak, van aki képes elveszíteni realitás érzékét, nem tudja elviselni az elutasítást, hogy nem lesz az övé a szerelme, nem törődik azzal, hogy vétlen emberek életét keserítik meg.
    Szeretettel, Magdi🌷

  4. Kedves Gyöngyi!

    Köszönöm a kitartó olvasást és a hozzászólásod is. A szerelem képes elvenni az ember eszét és van, akiét olyannyira, hogy szinte bele is zavarodik. Mondjuk leginkább a férfiakra jellemző, hogy nem tudják elviselni, ha elhagyják őket – nem egy ilyen nagy “szerelem” gyilkossággal végződik, de azért a nők is képesek elhagyni a realitás talaját.

    Szeretettel: Rita🌹

  5. Kedves Rita, elolvastam ismét az összes részt. Akár igaz is lehetne, annyira életszerű. Sokan félrelépnek, de felnőtt ember módján tudják kezelni ezt a dolgot. Sajnos Szilvi annyira ragaszkodott Zolihoz, hogy a végén már nem is szerelem, hanem a bosszúállás irányította, mert a férfi már nem akarta folytatni ezt a kapcsolatot. Majd a gyomormosás meg a pszichiáteri kezelés után talán belátja a hibáját.
    Sándornak sem lesz könnyű mindezt feldolgozni.
    🌷🌹🥀🌻🌼🌸🌺 Fgy

Szólj hozzá!