A tolmácsfiú VIII.

Összes megtekintés: 58 

8. jelenet
(Újra a lovagi torna helyszíne. Ugyanolyan nyüzsgés és ünneplés mindenhol, a négy főhős találkozik megint az apródokkal. Közben balra küzdőtér. Két lovag csap össze kardokkal.)

ISTVÁN: Gyönyörködöm e nemes harcosok erejében, amivel a magamé egyelőre még nem érhet fel. De várjunk… A lovag ismerősként sejlik fel a sisak alatt!

ELSŐ APRÓD: Ő az, urunk, ki most a döntőt vívja. Szurkolunk, hogy győztesen kerüljön ki, vagy jajj nekünk!

TIBERIUS: Erről beszélek. Rómában egymásnak uszították a foglyokat, vadállatok elé vetettek keresztényeket, s a helyzet máig változatlan. A nézősereg körbeállja mindezt. Fejek hullanak, emberek égnek el gyalázatos módon a publikum tetszésére.

TAKSONY: Csak azok az eretnekek és rablók, akik rászolgáltak a halálra, s ezt magad is jól tudod.

TIBERIUS: Szomorú, hogy nem tudod sajnálni őszintén felebarátaidat, Taksonyom, vagy ha igen, végső soron csak önmagadért, hogy a Mennyekbe juss.

TAKSONY: És ez így van rendjén.

JEROMOS: Odanézzetek! (közben ünneplik a győztes LOVAGOT) Hát miért is bámészkodunk itt? Talán magunktól ugrunk bele a Halál torkába? Meneküljünk, amíg nem szabadul ki a rivalgó tömegből!

ISTVÁN: De ó, már elkéstünk, íme közeledik a dicső lovag! Kegyelem, irgalom!

LOVAG: (meglátja TIBERIUS-t és otthagyva az ujjongókat hozzálép) Ígértem valamit a torna előtt, amit be is váltok nyomban. Oly csorba esett családunk nevén, amelyet csak oro o sangre, arany vagy vér moshat le. Válasszatok hitványak, melyik a kedvesebb nektek?

TIBERIUS: Nem fogunk fizetni, sem arannyal, sem szabadságunkkal, sem bármi mással, bajvívásból pedig főleg elég volt mára. Egy lovagnak becsületet és együttérzést kellene hirdetni, nem istentelen brutalitást. Ez ütközik valamennyi hiteles kódex szabályzatával: kijelentem ezt az Úr és a mindenható nép színe előtt. (ezalatt a tömeg elhallgat és rájuk figyel)

LOVAG: Köpök az uradra! Megmondtam: fizess, vagy pusztulj! Ha egyik sincs ínyedre, még megalázkodhatsz előttem, az összegyűltek szeme láttára. Ez utolsó ajánlatom.

TAKSONY: Fontold meg, Tiberius! Egy meghajlás, és mindannyian szerencsésen megmenekülünk a kegyes úr akaratából.

TIBERIUS:Nem fogok nálamnál is bűnösebb ember lábánál térdre borulni, és bocsánatért esedezni. Hagyj hát minket elvonulni!

LOVAG: Szóval nem? (leszúrja

TIBERIUS-t kardjával, aki összerogy) Nagylelkűen kínáltam fel minden lehetőséget, de te, te öntelt szentfazék, visszautasítottál! Megérdemled hát a sorsod, hogy most kutyák martaléka légy! (elviharzik, a tömeg rémüldözik, majd elcsitul és újra a tornára figyel)

TIBERIUS: (haldokolva) Jeromos…! Jöjj ide hozzám…

JEROMOS: (hozzá rohan) Szent atyám! Nem, ez nem lehet! Isten nem veheti el éppen a te életedet!

TIBERIUS: Nyugodj meg fiam! (hörög) Isten nem akadályozhat meg minden gonoszságot és cselszövést, de a túlvilágon mindenki igazságot és bocsánatot nyer. Taksony, esküdj meg, hogy vigyázol erre a fiúra!

TAKSONY: Előtte te ígértél nekem meg valamit, s az még most is él.

JEROMOS: Mi lesz velünk nélküled?

TIBERIUS: Éles az eszed, Jeromos. Mindent elmondtam, amit csak tudnod kell. (hörög) Éreztem előre mindent, ezért beszéltem veled úgy a templomban… Menjetek innen… Ó, kegyelmes… (meghal)

JEROMOS: A kegyetlen végzet, hogy még élete utolsó beszédét sem fejezhette be! (sírva ráborul)

TAKSONY: Temessük el békességben, mást nem tehetünk. Megmondtam neki, hogy ne menjen szembe a nagyvilággal, de ostoba és vak volt, nem hallgatott rám. Visszamehetnénk hazánkba, de már az is csak büntetést hozna fejünkre. Ezt a pondrót pedig hagyjuk itt elenyészni, elvégre ő és dohos pergamenjei beszélték tele szegény halott barátunk fejét!

ISTVÁN: Az én feltevésem viszont az, hogy vigyük magunkkal. Még jó szolgálatot fog nekünk tenni, s az az igazi úr, aki szolgát is bír maga mellett.

JEROMOS: Atyám mellől nem mozdulok tapodtat sem többé!

TAKSONY: Neked ebbe nincsen beleszólásod! Helyénvaló gondolat, István úrfi, nemes lélekhez méltó. Egyetértek. Vegyük hát az irányt Britanniába! Ott állítólag megvetik az ilyen alsóbbrendűeket, s az erkölcsi rend, a törvény még szilárdan uralkodik, a sziget így szinte a virágzó tettek hazája. (közrefogják JEROMOST és vonszolják)

JEROMOS: (ellenszegülve vonaglik) Méghogy a virágzó tettek hazája? Hol a fejlődés? Hol van az erkölcs ebben a világban? Hol van az igazság? Hol vagy, ó, atyám, szeretett Tiberius? (mind el)

Szólj hozzá!