Emlékszobor 1. rész

Reggeli takarítás közben, Bori hirtelen elszédült.
Bele kapaszkodott a közeli szék karjába, hogy el ne essen, és tudjon leülni, hogy pihenjen.
Azt már tapasztalta régebben, hogy hamarabb elfárad, mint korábban.
Gondolkodott. Neki addig ahhoz hasonló beteg-tünetei nem voltak, mint a férjének: Maróti Lászlónak, akit a helyi kórházban kezeltek súlyos tüdő bántalmakkal. Hosszú, nehéz időt élt át a sárga házban. A kezelés befejeztével, a kezelőorvos aprólékosan elmondta neki, hogy a minden napi életben, mire kell odafigyelni?
-Óvakodjon a hidegtől, ne fáradjon nagyon el, hideg vizet ne igyék, s főleg nehéz munkát ne vállaljon, ne végezzen! Próbáljon valami könnyű munkahelyet találni! Előző munkahelyére, az Acélművekhez nem mehetett vissza, mert olyan munkával terhelték volna, amit az orvos nem ajánlott. Barátai, munkatársai sajnálták, hogy elmegy, mert a vállalat legjobb szakemberei közé tartozott.
Eredményes, termelékeny, színvonalas munkájáért a Kiváló Dolgozó címmel tüntették ki. Az rendben is lett volna.. Csak László nem tudta , mihez kezdjen, hogy folytassa?
Összeültek Borival, hogy megbeszéljék a nem várt helyzetet
A gondolkodó asszony mondta a magáét.
-Szerintem, az volna a legjobb megoldás, ha nyitnánk egy akármilyen magánüzletet.
-Ez egy nagyszerű ötlet, Bori! Csak döntsük el, mi legyen a szakma?
A választás a férfi-fodrászatra esett, nem tudni, miért?
Mert mindenki azt fújja: pénztelen a borbélymunka!
-De tiszta és könnyű – igazolta magát, az eljövendő fodrász
A kis végül megnyitották.
A népes nagyvárosban: Égerormányban megvolt rá az igény .

Szólj hozzá!