Emlék szobor 3.

Összes megtekintés: 44 

Egyik szabadabb, levegősebb napján Maróti megkérdezte a fiát. a fiát. Kombinátról van szó)megkérdezte a fiától.
-Mondd, Kálmán, nem volna kedved egy városi sétához?
-Dehogynem! Az ilyen lehetőséget a fiatalnak ki kell használni, mert nem gyakran fordul elő.
-A várost szereted?
– Miért ne szeretném?
Nyitott szemmel árok én is, mint mások, és csodálom a parkokat, a templomokat, a hagyományokat őrző régi épületeket, és köztük – nem utolsó sorban –
a múzeumot.
-Észrevetted, hogy nálunk még nem tapasztalt lendülettel folynak az építkezések?
-A ritmus óriási, de éppen annyira marad alatta a minőség! Egyik társamnál jártam, aki egy ilyen ma
épült panelházban lakik, és hullik fejükre a plafon.
-Sajnálatos, de az a valóság, amit te mondasz. az, amit te mondasz.
– Én Zarándon jártam, ahol nemrégen adtak át egy vállalatot elsietve, befejezetlen állapotban, a (Vegyészeti Kombinátról van szó.).
Egy ideig keresték a felelőst, aztán elaludt minden, mint ahogy már többször azelőtt.
– Ugye fiam, hasznos ez a séta?
– Számomra igen! Amit a városról tudok, azt veled szereztem.
Örvendek! Így elmehetek haza. Te pedig várd meg Zoltánt, és beszélgessetek!
Az idősebb barátot a történelemtudományok érdekelték.
Múzeumlátogatás alkalmával ismerkedtek meg, és lelkileg is közeledtek egymáshoz.
A lehetséges barátság kialakulóban volt. Szívesen elbeszélgettek a magyar történelem tragikus pontjairól.
Beszélgetéseiket Maróti többször végig hallgatta,
s a végén ő sem tudta k ki kinek a barátja?
A továbbiakban őszinte,, mély baráti kapcsolat alakult közöttük
Azokon az alkalmakon Kálmán többet volt együtt
a barátjával, mint a szüleivel összesen. Gyakrabban találkoztak, többet voltak együtt. s kihasználták az időt.
Zoltánnak rokonszenves volt a fiatal barát. Értékelte a tudását, magasfokú értelmességé, a nem minden napi tehetségét.
Marótit elmarasztalta, amiért megakadályozza egy kiváló tehetség kibontakozását.
Kálmánnak javasolta: ne engedjen az apja akaratának! Azok után jutott Kálmán igazán nehéz helyzetbe.
Gondolkodott. Törte a fejét, hogy legyen tovább?
-Mit tegyek – kérdezte magától? Apám, vagy a karrierem? Ki végzi el azt a kutatást, amit én már megterveztem magamnak?
Apámnak a pénz kell, akkor hagyja rám a szellemi munkát!
Szorít az idő!
Ha apám semmiképpen nem enged, ugródeszka lehet
a technikum, amit ő kinézett magának.
A döntés az ő kezében van. Az esti beszélgetésen eldől minden.
-Az én jövőmet- kezdte Kálmán – a ti álláspontotok határozza meg. Én hiába törekszek: úgy lesz, ahogy ti akarjátok.
Bori hirtelen megszólalt.
-Kálmán, talán azért nem gondolod, hogy mi rosszat akarunk neked
-Arra még nem gondoltam! De ha mégsem úgy alakul, ahogy én elképzeltem, még nem tudom, hogy lesz?
Azt mindképpen mérlegelni kell: kinek mi a jó, és mi a rossz
Mert ugyebár netek k rossz, ha elmegyek, viszont nekem az a jó! De, igazán nagyon rossz, ha az egyetemet nem végezhetem el!
Ha apám annyira ragaszkodik a pénze z, én figyelembe veszem, és megelégszem a technikummal. De, hogy ömleni fog a pénz, azt nem hiszem.
A sorsdöntő beszélgetés után telefonált Zoltánnak, és elmondta neki, hogy mi az eredmény.
– A főnököm leszel két rövid esztendőig.
Ebben a pillanatban az az elképzelésem, hogy utána levelező tagozaton megszerzem az egyetem mérnöki oklevelét.
-Látod, barátom? Ez az, aminek én leginkább örülök, hogy az álmaidról nem mondasz le. Tudom, hogy amihez te egyszer hozzáfogsz, azt be is fejezed.

Maróti belefáradt a küzdelembe. Letöltötte a műszakot, és meghozott egy olyan döntést, amelynek megvalósításában maga s, em bízott.
Kezdte értékelni a fia törekvését Megpróbálta elérni, hogy a fia úgy néz zen rá, mint azelőtt
-Nem volt nehéz dolga. Kálmán csendes, szófogadó fiú volt. Meghallgatta, amit apja mondott, és nagyobb részt el is fogadta. Jellemzőit az anyjától örökölte, aki hallgatag, kevés beszédű, de mélyen gondolkodó asszony. volt. Tudta, hogy a fia bárhol megállja a helyét, azért más jövőt álmodott neki, nem azt, amit az édesapja rákényszerít. Másik nap korábban nyitotta a műhelyt, mint máskor. Bejelentkezett hozzá egy vendég, akire nem számított. Elutasítani nem akarta, mert állandó, visszatérő vendége volt. Megaztán olyan helyen dolgozott, hogy segíteni tudott a fodrásznak: szerezni valahova egy pihenőjegyet. Elkészült a frizura, amelyre a vendég igen érzékeny volt. A kkor azért találkoztak korábban, hogy megbeszéljék: hogyan juthat hozzá ahhoz az üdülőjegyhez? A megyei szakszervezeti bizottság titkárnőjét kellett keresnie. Igen korán odatalált, a titkárnő még egyedül tett-vett az irodában. -Jó reggelt kívánok! Ön volna a titkárnő?-Igen, én! A szakszervezet – Maróti László vagyok, feltételezem, hogy a név nem ismeretlen, és tudja, miért keresem?
-A neve után most már ismerős. A jegy megvan, de csak egy személynek! Azért úgy gondoltuk: egyszer beszélje meg a feleségével, hogy nélküle elmehet? Aztán jöhet a jegyért.
-Nem mintha tartanék a nejem negatív válaszától, de egy ilyen helyzetben szükséges a közös megegyezés.
Úgy gondoltuk mi is.
-Finom lélek az én Borim! Ha én mondanám le, akkor ő biztatna.
.- Menj csak, menj, szükséged van a pihenésre, s még inkább a kezelésre!
-Nem mintha tartanék a nejem negatív válaszától, nejem negatív válaszától, de egy ilyen helyzetben szükség van a közös megegyezésre-Úgy gondoltuk mi is.-Akkor holnap délelőtt eljövök a jegyért. –
Tetszik nekem a határozottsága, még inkább a magabiztossága. Hamarosan kiderül: van valami alapja a határozottságának? Otthon, a feleségével, egészen más hangon beszélt, másképpen viselkedett, mint ahogy a titkárnővel.
Odament Borihoz, megsimogatta, és csókot hagyott a homlokán. A felesége hirtelen nem tudta hová tegye a gesztust?
Felszolgálta az ebédet. A férje úgy evett, mintha éheztették volna odáig.
Mihelyt befejezték, kezdtek tárgyalni.-Asszonykám, fáradtnak érzem magam. Kapóra jött ma, hogy a szakszervezet felajánlott egy ingyenes üdülőjegyet Azért egyet, mert csak annyi volt. Most csak tőled függ: elmehetek összeszedni magam?
-Azért lettél ilyen mézes-mázos, mert tudtad, hogy dúrvasággal nem éred el a célod?
-Ebédelhetünk?
Váltott szót Maróti, Úgy látta jobbnak, ha nem folytatják az ő dolgát.-De miért kérded? Sokszor érkeztél a műhelyből úgy, hogy nem volt készen az ebéd?
-Nem sérteni akartalak, asszonykám! Talán csak azt, hogy üljünk le, és legyünk túl a konyhaidőn!
Borit kezdte bosszantani a férje erőltetett finomkodása: nemigen állt jól neki. S megkérdezte.
-Mióta vagy ilyen illedelmes, figyelmes ember és férj? Azt a Marótit nem ismerem.
-Ezek szerint kettő van belőle. Hátha ezt az újat könnyebben elviseled? De akkor ez a szemrehányás nem nekem szól, hanem annak a másiknak.
Humorérzéked mindig volt, és lesz! Látom, most is kihasználod. Azt az egyet jegyezd meg: nem óhajtom, és nem is fogom megvonni tőled a lehetőséget, hogy gondozd, ápoltasd magad, és vigyázz az egészségedre!
-Különben ez a kioktatás jó előkészítés volt az indulás előtt. Talán figyelmeztetni fog, ha félre akarok lépni. Holnap még bemegyek a műhelybe.
-Ha dolgod van, csak menj!
-Össze kell szednem a szétszórt eszközeimet, mindent, rendben hagyok, ne lássák, hogy ilyen-olyan szétszórt ember vagyok. Legalább a környezetemben, a külső világban legyen rend, ha már a belső énemről ezt nem állíthatom.
-László, te nem vagy annyira gyenge ember, hogy ne tudnál parancsolni magadnak. A tetteidet elköveted, és azután a lelkifurdalás miatt szenvedsz. Az elkövetkező napokban lesz időd, hogy elgondolkozz ezen!
Kálmán megígérte az apjának, hogy segít becsomagolni. Három kézre kevés jutott, hamar túlestek rajta.
Maróti úgy gondolta, még javíthat a helyzetén a felesége szemében.

Szólj hozzá!