11. Hármas szövetség
Az évszakhoz képest túl meleg az idő, mintha tavasz lenne. Tervei szerint Lőrinc ma egész nap otthon marad és az elmúlt gazdálkodási év eredményeinek elemzésével foglalkozik. Három hét múlva mind a négy cégnél várható a mérleg auditálók megjelenése. Éjszakánként két-három órát alszik, egyszerűen pörög az agya, leállíthatatlanul. A konyhában tele a mosogató szennyes edénnyel. Napok óta kizárólag házhoz rendelhető ételeket fogyaszt. Még cigarettát is a szomszéd bácsival hozat, nehogy elmenjen a sarki dohányboltba, s útközben elcsábuljon friss levegőt szívni, és elmenjen futni a szigetre.
Kikapcsolódásként elmosogat, mert elfogytak a hétköznap használatos edényei, a többi közül pedig nem akar egyet sem befogni. Mosogatás közben megpróbál nem a munkára koncentrálni. Hm. Nem jelentkezett Mónika, mondjuk, ez lehetetlen is lenne, mert nem adta meg neki a telefonszámát. Zsombor sem hívta, mi történt a nagy vacsorán. Ennyit a barátságról. Vagy hívta, csak nem hallotta a telefoncsörgést? Tényleg, hol van a mobilja? A céges ott lapul a számítógépe mellett, ám a magán készülékét eltette valahová. Megvan! A konyhaszekrénybe tette a kávés doboz mellé. Nicsak! Este kereste Zsombor. Sms-t küldött, hogy este felugranak Mónikával együtt.
Oké, tiszta tányér és evőeszköz már lesz, vacsorát és innivalót pedig rendel az interneten. Miért hozza el Zsombor Mónikát? Nem létezik, hogy összejöttek, hiszen barátja olyan meleg, mint egy izzó tűzhely! Lehet, hogy erről nem is tud a lány?
Nem, nem, nem! Nem szabad ezzel foglalkoznia, majd este kiderül, neki most a mérleg elemzés a dolga. Játék a számokkal. Nem is ez a nehéz oldala, hanem a cégnek konklúzióként összeállítandó végkövetkeztetés, az új gazdasági évre kitűzött üzleti terv megvalósításához szükséges anyagiak előteremtése. Ó, de a vírus miatt szinte lehetetlen reális üzleti tervet, s ennek következményeként gazdálkodási tervet készíteni. Mindkettő – legyenek azok bármennyire átgondoltak – jelen körülmények között az álmok és óhajok kategóriájába tartoznak. Legszívesebben veszteségminimalizálási tervet készítene, csakhogy ez nem az ő kompetenciája. Szolgáltatóként neki az a dolga, hogy megbízója instrukcióinak megfelelően dolgozzon, természetesen szigorúan a jogszabályi keretek között.
Ujjai virtustáncot járnak a számítógép klaviatúráján. Észre sem veszi az idő múlását. Délután fél hatkor tart egy cigaretta szünetet, és eszébe jut, hogy egy órán belül megérkeznek a meghívás nélküli vendégei. Belemar gyomrába az éhség. Pörgeti az interneten az ételszállítók weblapjait. Végül rendel négy különféle ételt, marad neki belőle egy adag másnapra is. A hűtőszekrény melletti tárolóban talál két üveg bort, az a vésztartalék, épp ideje felhasználni.
Nocsak! Szomjan már nem halnak, mert Zsombor egy karton francia pezsgőt hoz, édességre sem kell áhítozniuk, Mónika kezébe adja a süteményes dobozt, hogy tegye hidegre, mert dobostorta van benne.
Megérkezik az ételfutár, s a három fiatal tíz perc alatt jóízűen megvacsorázik a konyhában.
– Lőrinc, gyújtsatok rá Mónikával, utána jön a hegyi beszédem.
A házigazda kérdőn néz barátjára. Túl komolynak hallja a hangját. Nem véletlenül hozott egy karton pezsgőt. Nyilvánvalóan sok ital kell mondandójához, hogy el tudják viselni. Eltökéli, hogy nem engedi bántani Mónikát.
– Hozz, kérlek, pezsgős poharakat, mert kezdődik a nagy ivászat. Megünnepeljük a kinevezésemet, amelyhez a ti segítségetekre is szükségem volt. Mindkettőtöknek hálás köszönettel tartozom – kezdi mondandóját Zsombor.
Koccintanak, gratulálnak, s fellélegzik Mónika, remélhetőleg itt csak ünneplés lesz és ivászat, reménykedik mindaddig, míg Lőrincre nem néz, akinek arcán a megfeszült izmok előre jelzik, hogy a valódi bejelentés ezután következik. Márpedig Savószemű régóta ismeri barátját, ezért őt képtelen megtéveszteni.
Zsombor ismét pezsgőt tölt, ezúttal csak magának, egy szuszra megissza, majd lassan visszateszi poharát a dohányzó asztalra.
– Veszélyes, életre szóló játszmába kezdtem azzal, hogy a kinevezésem érdekében eltitkoltam másságomat, ezzel örökös inkognitót vállaltam, melynek megtartásához segítségeteket kérném. Mindent ezerszer is végiggondoltam. Az elfogadott társadalmi normák látszólagos betartása nélkül vége a karrieremnek, az egész jól felépített eddigi sikeres életemnek, és számkivetett leszek, akibe bárki bármikor különösebb ok nélkül beletörölheti a lábát, mert nem felelek meg a hagyományos családmodell kívánalmainak, mely szerint annak tagja a férfi és a nő, meg a gyermek. Szexuális irányultságom inkább génhiba, mintsem választott hajlam, s miután jelenleg nincsenek eszközök a megváltoztatására, kénytelen leszek együtt élni vele. Ajánlatot teszek mindkettőtöknek, amit érdemes átgondolnotok, ám a döntés a ti kezetekben van.
Most Lőrincen a sor, hogy teletöltse poharaikat, s igyanak, hátha az elfogyasztott pezsgő segít ellazulni, s könnyedén felfogni barátja súlyos mondandóját. Mert az lesz, ehhez kétség sem fér, ráadásul mindhármuk sorsában akár száznyolcvan fokos fordulatot is okozhat.
– Mónika, tudom, hogy szenvedsz jelenlegi helyzetedben, melyből egyedül sokára és nehéz küzdelmek árán tudnál kikerülni. Amennyiben vállalod egy látszat házasság kötöttségeit, úgy elveszlek feleségül, vállalom kisfiad tisztességes felnevelését, szinte luxus körülményeket tudok biztosítani számotokra. Egyetlen kikötésem, hogy legalább annyira diszkréten kezeld szexuális életedet, ahogyan én teszem. Minden másban igazi társad leszek. Egy főváros közeli településen veszek ingatlant, onnan járok be dolgozni, s ha későn végzek, a pesti lakásomban éjszakázok. És itt jössz a képbe, Lőrinc barátom. Kinéztem egy ikerházat, benne két négyszobás két éve épült önálló lakással. Szeretném, ha te lennél a szomszédunk. Munkádat bárhol végezheted, az ügyfelekhez pedig úgyis kocsival jársz. Nagy biztonságot jelentene számomra, ha Mónika és Márk közelében tudnálak, ha nem vagyok odahaza, probléma esetén legyen kihez fordulniuk. Nem érdekel, mennyi pénzed van. Megveszem tőled ezt a lakást, és ennek az áráért megkapod az ikerház felét. Mielőtt döntenétek, szombaton négyesben, Mónika kisfiával együtt, elmegyünk, megnézzük az ingatlant, amit a bankunk megbízásából egy felszámoló cég eladásra meghirdetett, a forgalmi értékének töredékéért. Én, mint az árverezést elrendelő bank alkalmazottja, nem pályázhatok rá, de ti, mint kívülállók, igen. Az anyagi részét vállalom.
Csend telepszik közéjük. Sűrű, tömör csend. Mónika torka kiszárad, szinte megfullad a hallottaktól. Lőrinc meredten bámulja üres pezsgőspoharát. Felpattan Zsombor, elővesz egy újabb üveg italt, felbontja. Alig pukkan a kihúzott dugó, mintha tudná, nem örömujjongáshoz szolgálják fel tartalmát.
– Jó hármas lennénk! – jegyzi meg Zsombor.
– Mikorra kell választ adnunk? – kérdez vissza a házigazda.
– Vasárnap délig.
– És ha nemet mondunk?
Hosszan lebeg a levegőben Mónika kérdése. Láthatóan a megkérdezettnek erre még nincs válasza.
12. Kirándulás
Napokig nem jelentkezik Imrus, melyből arra következtet Zsombor, hogy barátja jól érzi magát és a többi vizsgáztatóval együtt dorbézolnak valahol, aminek esélye nem kevés, tekintettel arra, hogy három végzős osztály szakács tanulóinak tudását kérik számon, az ország három különböző városában. Egyébként sem zavarják egymást telefonon, ha nincs különösebb fontos mondanivalójuk. Péntek éjjel egy órakor azonban telefoncsörgésre ébred.
– Szevasz, Zsombor! – köszönti kissé illuminált hangon Imruska. – Maradok még egy hetet, ne aggódj miattam.
Megszűnt a kapcsolat és hiába hívja vissza, a szám nem kapcsolható. Reggelig álmatlanul forgolódik ágyában, végül öt órakor felkel és átlapozza a vecsési ikerház ismertető anyagát, melyhez a végrehajtó cég főnöke a kedvéért mellékelte a teljes műszaki leírást és az értékbecslést is. Tulajdoni viszonyait tekintve osztatlan közös tulajdon, melyen belül megosztották a két külön lakás használatát. Ebből lehet egy kétlakásos társasházat csinálni, s azzal már egyértelművé válnak a tulajdoni viszonyok. Elég nagy a telek mérete, a két beállós garázs bővítésének sem lenne akadálya. Gazos a kert, mert két éve nem gondozza senki.
Tisztasági festés után szinte új ingatlannak tekinthető. Reméli, hogy Mónika és Lőrinc kapnak az alkalmon, elvégre rendkívül jutányos feltételekkel jutnak nagy értékű ingatlanhoz, melynek egyetlen szépséghibája az elhelyezkedése, miután a település utolsó ingatlanaként kissé távol esik a központtól. Bár, ennek előnye is van. Számára mindenképpen.
Imruska hazatéréséig kilenc napja marad, ez idő alatt kénytelen lesz elintézni összes függőben lévő dolgát és kiköltözni közös ingatlanukból, mely segíthet az elválásukban. A tervezett új életében nincs helye a múlt kötöttségeinek.
Ma eldől a sorsa, jobbra vagy balra, nem tudhatja, de abban bízik, hogy Mónika mindenképpen ki akar szabadulni szülei kötelékéből, Lőrinc pedig annyira szerelmes a fiatalasszonyba, hogy követi őt akár a világ végére is. Bármennyire jó barátok, érte nem hozna ekkora áldozatot, ám Mónikáért és a kis Márkért megteszi.
A Mérei házaspár azt sem tudja, mivel járjon a kedvében. Etetnék, itatnák, marasztalják, menjenek más alkalommal kirándulni, mert betört az országba a szibériai hideg, ami nem kedvez a szabadtéri tevékenységeknek. Márkot azonban nem zavarja a hideg:
– Mama, nézz ki az ablakon, süt a nap!
Mónika udvariasan, de kissé távolságtartóan viselkedik vele.
A kocsiban a kisfiú szóval tartja őket, mesél és kérdezget, nehogy unatkozzanak a felnőttek.
Lóránt Lőrinc meglepődik azon, hogy a kisfiú mellett a hátsó ülésen jelöli ki helyét a barátja. Ugyan mit kezdhet egy ötéves gyerekkel anélkül, hogy bármely gesztussal barátkozásra ösztökélné Márkot, ám a kisfiú azonnal felveszi vele a kontaktust.
– Te vagy Zsombor bácsi barátja? Anya már mesélt rólad. Azt mondta, a kollégája vagy. Szereted a keserű csokoládét? Hoztam, mindjárt kiveszem a zsebemből. Csak két kocka, de az egyik a tied lehet.
Kiveszi a sztaniolpapírból a csokoládét és kettétöri. Az egyik fele nagyobb, a másik kisebb. Hezitálás nélkül az utóbbit nyújtja Lőrincnek, aki megkóstolja és elneveti magát:
– Nagyon finom!
– Tudom. Majd megmondom anyának, vegyen neked is. A múltkor Zsombor bácsitól is ilyet kaptam. Ő is vehet két táblát.
Ami igaz, az igaz. Zsombor hallja a hátsó ülésen folyó beszélgetést. Hamarosan egy élelmiszer bolthoz érnek, megáll előtte és bemegy csokoládéért, egyébként is időszerű felhívni az ingatlanost, akinél a ház kulcsai vannak.
– Márk, hoztam neked csokoládét és Lőrinc bácsinak is, de ne egyétek meg, majd ebéd után.
– Ebédelünk is?
– Természetesen. Hoztam szendvicseket és üdítőt. Piknik lesz a kocsiban.
– Miknik? – kérdez vissza Márk és kikerekedett szemmel néz Mónikára. – Anya, mi az a miknik?
– Piknik, kisfiam! A természetben való falatozás.
– Anya, a kocsi nem a természet! Nincs benne növény!
– Igazad van! – böki oldalba Lőrinc és jól eső érzéssel tölti el, hogy egy értelmes kisfiúval töltheti idejét.
Már megérte eljönni, pedig semmi kedve sincs szerepet vállalni ennek a furcsa triónak a játékában. Csalódna Mónikában, ha vállalná a Zsombor szabta határok betartását és elkötelezné magát egy meleg férfi mellett.
Az ingatlanos nyitott ajtókkal és ablakokkal várja az érdeklődőket. Számára csak különlegesen kényes ügyfelek, akikre felhívja figyelmét a főnöke, s kéri, hogy legyen velük nagyon udvarias és szolgálatkész. Nem is érti, mire jó ez, hiszen munkaköri kötelessége jól bánni az érdeklődőkkel, mert belőlük lesznek a vevők, és általuk jut nem kevés jutalékéhoz. Megszokta, hogy a bemutatkozás és az ingatlan bemutatása során megfigyelje a reakciókat, melyből levonhatja a következtetéseket, miszerint mennyi időt érdemes rájuk fordítani. Apró megjegyzésekből kiderül, egyáltalán rendelkeznek-e annyi készpénzzel, amely önerőként szükségeltetik az ingatlan megvásárláshoz felveendő hitelhez. A készpénzes vevő ritka, mint a fehér holló, miután inkább felvesznek egy hosszú lejáratú kedvező kamatozású hitelt, mintsem megtakarításaikhoz, nota bene befektetéseikhez nyúljanak. Jelen esetben azonban kissé zavarba jön, mert nem tudja, hogy a trióban ki kicsoda. Az bizonyos, hogy a kisfiúnak egyik férfi sem az édesapja, mert mindkettőt bácsinak szólítja. Eleinte a magas, jóképű fiatalember kérdezgeti, később barátja, a vékony, értelmes szemű is csatlakozik hozzá. Az asszonyka kívülállóként nézelődik, mintha unná az egészet, és azt sem érti, miért hozták el magukkal a fiatalemberek.
Közel egy órát bolyonganak a két lakásban, melyek egymásnak tükörképei, és mint egymással-háttal álló emberek, másfelé néznek, más a benapozásuk, s ha a telek használatban megegyeznek, akár egy kis sövénnyel kettéválaszthatják a kertet is, ez esetben napokig nem is láthatnák egymást. Tapintatosan nem kérdezi, ki lenne a vevő, hanem egyszerűen mindhármukkal aláíratja az ingatlan megtekintő lapját, s ad nekik egy-egy névjegykártyát. Lelke mélyén úgy érzi, ők lesznek a vevők, ezért amint elbúcsúzik tőlük, rögvest hívja a főnökét, hogy referáljon a történtekről.
Zsombor bánja, hogy nem a lakásába hívta barátait, hanem szendvicsekkel készült, s morzsás lesz a kocsija, aztán mégis úgy látja ez az egyszerűbb megoldás, nem igazán kellene Imrusnak a szomszédoktól megtudnia, hogy megállapodásukkal ellentétben távollétében vendégeket fogadott. Hiába tudja, hamarosan elválnak útjaik, mégsem fair felrúgni a szabályokat.
Amint elhelyezkednek a kocsiban, Márk – nagy derültséget keltve – azonnal közli a felnőttekkel, hogy éhes. Ha nem reagálnak rá, akkor bizony előveszi a csokoládét és befalja. Az egészet. Majd inni kér. Sokat. Legalább két pohár üdítőt. De a kóla is jó lesz, ha nincs más.
– Gyere, Márk, légy szíves segíts nekem kivenni a csomagtartóból a szendvicseket és a kólákat.
Magukra maradván Lőrinc előre hajolva Mónika fülébe súgja:
– Beszélnünk kell, kettesben! Felhívhatlak este?
Megnyugtató bólintás a válasz.
13. A mérleg két serpenyője
Márknak be nem áll a szája, egyfolytában meséli a nagyszüleinek, mennyi élményt érte a kirándulás során.
– Megnéztünk egy óriási házat, és Zsombor bácsi vett nekem csokoládét, finom szendvicseket is hozott, melyekből megettem egyet, a legjobbat a sajtos – kolbászost, de abból csak egy volt, pedig Lőrinc bácsi is olyat evett volna, utána kólát ittunk, amit itthon nem szabad, pedig olyan finom pezsgős, utána titokban Lőrinc bácsi nekem adta az ő csokoládéját, mert nagyon rendes bácsi, de azt mondta, ne áruljam el Zsombor bácsinak, legyen az a mi közös titkuk.
Hálás lehetek kisfiamnak, amiért bőbeszédűségével lefoglalja szüleimet. Visszavonulok a tetőtéri kis lakásba, rendrakás címszó alatt, mely ténylegesen a szekrényekben lévő ruhaneműk áthajtogatását jelenti. Jár a kezem, közben a sors kínálta lehetőségen gondolkodom, milyen érvek kerülhetnek a mérleg egyik serpenyőjébe, melyek szólnak az elfogadás mellett, és melyek ellene.
Az első gondolatom kiszabadulni a szülői házból, szinte bármely kényelmetlenség felvállalásával, mielőtt végleges jelleggel torzulna személyiségem. A második, Márknak egész családra van szüksége, apára is, aki képes megtanítani mindazokra a fiús dolgokra, melyekre egy anya nem képes. A harmadik érv sem megvetendő: a biztos anyagi háttér, melyet belátom, egyedülállóként nem feltétlenül tudok biztosítani kisfiam számára, elég a jelenlegi koronavírus járványra gondolni, ami mindent felülír, s nem tehetek ellene semmit. Negyedik indokként ott a beígért szabadság, amely a házastársi kötelezettségekből legfeljebb a háziasszonyi munkákat és a reprezentációt jelenti, egyébként pedig szabadon azt tehetek, amit szeretnék, és nem hiszem, hogy ebben a későbbiekben korlátozna Zsombor, hiszen áttételesen tőlem is függ titkának megőrzése. Nézzük az ellene szóló kétségeimet, melyek minden előző érvet megkérdőjelezhetnek. Az első és talán a legfontosabb, mi a biztosíték arra, hogy Zsombor életében nem következik be olyan fordulat, amely okán felrúgja a közöttünk lévő megállapodást? A második, és talán a legfontosabb, hogy egy meleg férfi mennyiben tud kisfiam teljes értékű nevelőapja lenni? A harmadik, lesz-e erőm bennmaradni a névházasságban, ha egyszer rám talál a szerelem? A negyedik hordozza a legborzasztóbb lehetőséget, lesz-e erőm feleségként istápolni Zsombort, – ne legyen rá szükség – egy komolyabb betegség, esetleg sorscsapás esetén?
Mindkettőnket illetően, tudjuk-e kitartóan, zökkenőmentesen akár évtizedekig fenntartani családunk előtt a látszatot? Meddig lehet főszerepet játszani életünk filmjében, melynek a forgatókönyvét nem ismerjük? Lehet egy életen át maszkot hordani? Kihez fordulhatunk, ha megtorpanunk? Ó, ez nem kérdés, csak egy ilyen barát van a világon, mégpedig Savószemű. Vajon pártatlanul lesz segítségünkre problémáink megoldásában? Valószínűleg igen, egészen addig, míg egyedül él, de mi lesz, ha megnősül? Holnap délig döntenem kell. Ráadásul beleegyezésem esetén, a szüleimmel is meg kell beszélnem a házasságkötésemet. Az sem lesz egyszerű. Vajon mit szól ehhez Márk? Elvégre döntésem bizonyos szempontból az ő kis életében is alapvető változással jár.
Megfájdul a fejem. Ledőlök pihenni, talán a mozdulatlanságtól elmúlik a fejfájásom. Motoszkálásra ébredek, ám mielőtt kikecmeregnék álomtalan álmomból, megszűnik a zaj, s újra elalszom.
Ismét felriadok, rezeg a telefonom. Márk nincs az ágyában. Ezek szerint Mama náluk fektette le.
Felveszem Savószemű hívását és félig ébren hallgatom mondandóját. Lényegét tekintve mellettem áll, és garantálja, hogy Zsomborra az utolsó szóig betartatja ígéretét.
Felébredek. Kijózanodok. Úgy érzem magam, mint aki megnyerte a lottó ötöst és nem tud vele mit kezdeni.
