Megfelelés 8/7. rész

17. Ízlés kérdése

Hiába vitatkozik Lőrinc a húgával, hogy igenis tisztán adta át a lakást Zsombornak, a lány ragaszkodik ahhoz, hogy megnézze, mert saját szemével akarja látni, egyébként is nála van a lakás másik kulcsa, azt is adják oda a barátjának. Szerencsére nincs ott Zsombor. A lány alaposan körülnéz és tényleg tisztaság és rend uralkodik a lakásban. Bedobják a postaládába a kulcsot és mennek bútort vásárolni. Útközben vitatkoznak, klasszikus, hagyományos bútorokat keressenek, vagy abszolút modernt, végül abban állapodnak meg, hogy az lesz a nyerő, amelyik árban a legkedvezőbb.
Nekik sem kell két óránál hosszabb idő a bútorok megrendeléséhez, ám az azok kiszállítását csak 48 órán belül vállalják, azzal, hogy érkezésük előtt egy órával telefonértesítést kapnak.
– Tudod, bátyus, nem is nagy baj, addig szépen beszerezzük a háztartási eszközöket, a porszívótól a tányérokig mindent, és kitakarítok, hogy tiszta helyre kerüljenek a bútorok. Oké, lesz ott vircsaft, ahol Apáék szerelgetnek, de utána mégiscsak könnyebb lesz a takarítás. Hová tetted a számítógépeket, meg az irataidat?
– Átvittem az egyik cégem raktárába.
– Okosan tetted. Hol alszunk az éjjel? A lakásodat már átadtad, az új meg üres.
– Kivettem két kétágyas szobát három éjszakára egy panzióban, a repülőtér közelében.
– Rendben, bátyus! Hanem mesélj nekem arról, miért költözöl ki a fővárosból, amikor ideköt a munkád? Csak nem egy kislány van a háttérben? Vagy annyira szeretsz hosszan autózni, hogy nem elégszel meg a fővároson belüli forgalmi dugók miatti araszolással?
Legszívesebben minden kínját elmondaná a húgának, csakhogy Zsófi képtelen magában tartani a titkokat. Jobb lesz, ha eltereli másfelé a beszélgetést és elkezd érdeklődni az ismerősök felől. Zúdul is rá az információ, pletyka és szóbeszéd, abszolút vegyesen, csak az bennük a közös, hogy egyik sem érdekli.
Felhívja az édesapja, hogy vigyenek vacsorát az otthonról kapott ellátmányból, mert estig szerelgetnek, hármasban, Mónika édesapjával. Muszáj útba ejteni a panziót, kipakolni a hűtőszekrényüket, mert ha jól számolja, legalább nyolcan fognak falatozni az ételekből. Nem baj, legalább finomat esznek, főleg Mónika, aki azt sem tudja, milyen az igazi falusi rántott csirke.
– Mit motyogsz, bátyus? Ki az a Mónika?
– Zsombor barátom felesége. Tegnap volt az esküvőjük és ők laknak az ikerház másik lakásában.
– Jaj de jó! – lelkesedik Zsófi – legalább a szomszédokat már ismered!
Az biztos, teszi hozzá magában Lőrinc, talán jobban is, mintsem kellene.
– Lőrinc, elhozhattuk volna a mikrót, így hidegen esszük az ételeket. Mit szólna Anya, ha látná?
– Nyugi, hugi, nem látja. Egyébként vettem az öregeknek egy üveg konyakot, szerintem már megitták, s nem reklamálnak a hideg étel miatt.
Gyémántként csillog az öregurak szeme, részint a sikerélménytől, miszerint az emeleten már a harmadik szoba berendezését szerelik, részint pedig az elfogyasztott italok hatására, elvégre a konyakot le kellett öblíteni egy pohár sörrel is. Még Mérei papa sem maradt ki az ivászatból, mert megígérteti Mónikával, hogy hazafelé ő vezet. Az eszébe sem jut, hogy esetleg a lánya az újdonsült férjével szeretné tölteni az éjszakát. Hiába, még nem vésődött bele memóriájába, hogy egyetlen gyermeke ismét férjhez ment.
Lőrinc fél szemmel húgát figyeli, aki nagy egyetértésben Mónikával társalog, majd együtt folytatják a takarítást a berendezett szobákban. Zsombor csak téblábol, legszívesebben máshol lenne, de hogy pontosan hol, azt láthatóan maga sem tudja. Meglehet, most kezdi felfogni, milyen csávába került, mi több, belerángatta a barátját és annak szerelmét. Az általa elképzelt trió nem működik, sohasem működött, mert abszolút életképtelen ötlet, amibe Lőrincnek nem kellett volna beleszállnia, sőt, Mónikát is lebeszélhette volna.
Megnézi a két berendezett szobát. Tökéletes összhangban vannak a színek, a kárpit, a szőnyeg, a falikép, a díszpárna. Nem az ő ízlése. Valóban szuper modern, mintha egy katalógust látna, csakhogy lélektelen, jellegtelen. Olyan, mint Zsombor, a jóképű, izmos fiatalember, akinek látszólagos férfiassága meghódítja a lányok zömét, akik nem akarnak a külső mögé nézni, pedig ott láthatnák, hogy az egész egy silány tartalmú tákolmány, mert melegségénél csak végtelen törtetése és becsvágya nagyobb, melyek érdekében bármit képes feláldozni, ami pénzzel megvehető, mert akkora lelke sincs, ami legalább egy halvány árnyékot vethetne, ellenben róla lehetne mintázni a huszonegyedik századra jellemző egoizmus és karrierizmus reprezentatív példányát.
Megkeseredik Lőrinc szája íze. Hogyan lehettek ennyi ideig barátok?
– Mondd csak, kisfiam, mikor hozzák a te bútoraidat? Mérei barátom segít nekünk az összeszerelésben.
Repes Lőrinc szíve. Jó jel, hogy apáik megkedvelték egymást.
– Azt ígérték, 48 órán belül, de előtte majd telefonon értesítenek.
– Jól van, gyerekem. Addig elmókolunk ebben a lakásban. Hárman szépen haladunk. Majd a lányok meg gondoskodnak az ellátásunkról.
Feltéve, ha Zsombornak nem lesz ellene kifogása, teszi hozzá magában Savószemű, aki magán érzi Mónika tekintetét.
Hangosan csörög Zsombor telefonja. Felveszi és kimegy a házból. Öt perc múlva visszatér:
– Elnézést kérek, el kell mennem, egy újságíró akar velem találkozni. Mónika, szívem, maradjon nálad a kulcs, holnap reggel itt találkozunk.
Sebtében elköszön a társaságtól és elviharzik. Az ifjú asszony zavarát rejtendő, javasolja, hogy tartsanak étkezési szünetet. Beleegyeznek, mert kissé fáradtak.
Zsófi szerét ejti, hogy odasúgja bátyjának:
– Hol itt a szerelem?!

18. A karrier csúcsán

Az ötvenes évei közepén járó köpcös, kopaszodó, szabadúszó újságíró megörült a felkérésnek, miszerint az egyik neves gazdasági lapnak készítsen riportot a Magyar Polgári Bank frissen kinevezett általános vezérigazgató helyettesével, aki 38 éves korára Közép-Európa legfiatalabb banki felső vezetője lett. Izgalmas feladat, miután a megbízó kérése, hogy a szakmai kérdéseken túl a magánéletéről is kérdezheti a fiatalembert, mert azzal együtt lesz kerek a történet. Az utóbbi két évtizedben kizárólag gazdasági témájú cikkeket kértek tőle, melyeket alapképzettsége okán, közgazdászként, magas színvonalon megírt, akár a mikro, akár makrogazdaság folyamatait kellett elemeznie. Megszokta, hogy alaposan utána néz a felhasználandó adatoknak, gondosan kiválasztva azokhoz a megfelelő viszonyítási alapokat, mert csak valós értékekből lehet, illetve érdemes bármely következtetést levonni. Végre egy húsvér emberrel beszélgethet a kicsinyke szerkesztőségi irodájában, mert a vírushelyzet miatt, nem mert találkozásukhoz más helyszínt javasolni Fricsay Zsombornak, akinek határozott hangja az előzetes telefonbeszélgetésük során azonnal kiváltotta szimpátiáját.
Teljes egészében felveszi kétórás beszélgetésüket, még a kávézás idejére sem kapcsolja le a magnót, ily módon az is tisztán hallatszik, amikor a kávécsészéhez ér a kiskanál. Az elhangzottak alapján tipikus mai ambíciózus értelmiségi fiatalember képe rajzolódik ki előtte, aki tudja, honnan hová akar eljutni és kemény munkával el is éri célkitűzéseit, még annak árán is, hogy magánéletét háttérbe helyezi arra az időre, míg karrierjében csúcs közelbe nem ér. Kinevezését követően azonnal családot alapít, feleségül veszi szerelmét, az elvált fiatalasszonyt, akinek előző házasságából született kisfiának mielőbbi adoptálását tervezi, miután azt szeretné, ha további családbővítés során a gyerekek között az eltérő vezetéknév ne okozhasson semmiféle feszültséget. Pontosan fogalmaz Fricsay úr, mind a magánéleti, mind a szakmai témákban, melyre az újságíró arra következtet, hogy riportalanya alaposan felkészült, és csak annyit mond el, amennyit a kérdezővel feltétlenül tudatni szükséges. Tipikus bankár mentalitás! A riportot követően az újságíró hazasiet, hogy még aznap este megírja a cikket, melyet éjfélig átküldhet a főszerkesztőnek és akár másnap már nyomdába is kerülhet. Nem kérdezte meg Zsombort, hogy előzetesen szeretné-e átolvasni a cikket, azért megszokásból átküldi neki, amint elkészül vele.
Elégedett magával Zsombor. Büszke lehet rá főnöke, amiért nyilatkozatával minden elvárásának megfelelt. Különösen büszke a családbővítés miatt Márk adoptálásának kilátásba helyezésére. Ez új információ lesz felesége számára is, de úgyis beleegyezik, hiszen a házasságkötésnél kérés nélkül felvette a vezetéknevét, bár megtartotta a leánykorit is, talán éppen azért, mert ez a divatos megoldás. Minden esetre majd nővérének is elküldi az újságcikket, rajta keresztül értesülnek szülei is a jelenlegi helyzetéről, és biztosra veszi, hogy a Fricsay família büszkén fogja mutogatni ismerősök körében fiuk sikeréről írott újságcikket.
Most szépen hazamegy, folytatja a csomagolást, s reggel, mielőtt elmegy Vecsésre, egy fuvarral átszállítja holmijai egyik felét az új lakásába, a másikat pedig a vecsési családi házukba. Lőrinc abszolút rendben, kiürítve és tisztán adta át lakását, melynek bútorait egyelőre nem kívánja lecserélni, mert arra jelenleg nincs sem ideje, sem szabad kapacitása.
Nemrég összefutott egy egyetemi társukkal, aki kilátásba helyezte, hogy nyárra szerveznek a régi csapattal egy nagy közös vízitúrát és számítanak rájuk, mert hallották, hogy Lőrinccel együtt szoktak nyaralni. Nem tudja, honnan származhatnak az információk, rákérdezni pedig nem akart. Megígérte, hogy elmennek, ha idejük engedi, bár az egyetemei évek iránti nosztalgiázáshoz kevés kedvet érez, ám milyen jól hangzana szerényen megjegyezni, hol tart a karrierjében.
Az út mellett az esti sötétséget szakaszosan megtörik a sárgás fényű lámpák. Zsombor megáll a kapubeálló előtt, megnyomja a távnyitó dombját. Nyílik a kapu. Meglepődve látja a nappaliból kiszűrődő fényt. Először arra gondol, hogy betörő jár a házban. Begurul kocsijával a garázs elé, majd leállítja a motort. Nyitva a ház bejárati ajtaja. Óvatosan lenyomja a kilincset és belép. Hiszen hazajött Imruska! Dudorászva ténykedik a konyhapultnál. Felnéz, s meglátja a kővé dermedt Zsombort, ledobja kezéből a kést és szalad barátjához:
– Szervusz, édesem! – ugrik nyakába – Annyira hiányoztál, hogy otthagytam csapot, papot és hazajöttem. Gondoltam, megleplek, s mire hazajössz a munkából, készítek egy finom vacsorát. Borjú bécsi lesz, tepsis krumplival, káposztasalátával, ahogyan szereted! Képzeld – tereli Zsombort a nappaliba – nem buktattunk meg senkit, ezért a cukrászoktól kaptunk egy-egy grillázs tortát. Nézd, milyen szépet választottam neked! Hattyú mama két gyermekével. Hm, legalább olyan finom, mint amilyen tetszetős! Folytatom a főzést, öltözz át és mesélj, mi történt a távollétemben. Láttam a gardróbban, hogy összecsomagoltad az öltönyeid felét. Ne vidd addig a tisztítóba, míg össze nem szedem az enyéimet is! A kedvenc sárga zakómra ráfröccsent a spenót! Nem mutat jól sárgán a zöld! Csak azért nem buktattam meg a spenót készítőjét, nehogy azt higgye, bosszúból teszem! Tudod, nem vagyok olyan! Megünnepeljük a hazaérkezésemet? Kérlek, tölts egy kupica konyakot! Mi lett a kinevezéseddel? Megkaptad? Jaj, de jó! Akkor két kupicával iszunk! Látom, pezsgőnk is van a hűtőben. Rendes vagy, hogy hoztál nekem.
A szóáradat közepette Zsombor leveti kabátját, beakasztja a helyére, a mobilját az étkező asztalra teszi, és elmegy átöltözni. Nehéz lenne eldönteni, hogy Imruska keze vagy szája jár gyorsabban. Ezen máskor jót nevet magában, most azonban megborzong. Zavarja Imruska jelenléte, sőt, kimondottan idegesíti, hogyan bírt ki mellette hét évet? Éppen ideje új vizekre eveznie, hiszen a következő hetekben az új beosztása és családja kerül a középpontba. A szombati vacsoránál az öreg halványan utalt egy külhoni magyar bankkal történő fúzióra, ami évekkel ezelőtt felmerült, majd a feledés homályába veszett. Csak nem őt akarja kiküldeni az előkészítő munkák felügyeletére? Megbénítja a gondolat, ezért egyengette főnöke az útját. Hallotta pár évvel ezelőtt a nyugdíjas búcsúztatóján a becsípett ünnepelt, Komócsin úr anekdotáit, miszerint a rizikós feladatokat a fiatal vezetőkre bízzák, akik kudarc esetén következmény nélkül meneszthetők, miközben a ravasz rókáknak számító öreg vezetők presztízs veszteség nélkül a helyükön maradhatnak.
– Elméláztál, édesem? Menj kezet mosni, tálalom a vacsorát.
Zsombor tologatja tányérján az ételt. Egyetlen falatot sem képes lenyelni, csak fogatja a szájában.
– Mi baj, szívem? Nem ízlik?
– Kérlek, Imrus, hagyj békén! – kiáltja és felpattan az asztaltól.
Átmegy a nappali túlsó sarkában álló íróasztalhoz és bekapcsolja a laptopját. Böngészni kezdi az angol nyelvű pénzügyi oldalakat. Hamarosan rábukkan egy londoni elemző cikkére, mely e fúzió lehetőségét latolgatja. Bejött a sejtése! Lázasan kutat tovább újabb információk után. Meg sem hallja, hogy e-mail érkezését jelzi az étkezőasztalon felejtett telefonja. Imruska szó nélkül megnézi a levél tartalmát és megnyitja a mellékletét. Elsápad, majd elvörösödik. Az újságíró megküldte cikkének másolatát.
– Hogy hívják a feleséged, drágám? – kérdi halk, ámde feszült hangon Zsombortól, aki automatikusan rávágja a választ.
– Mónika!
Amint kimondja, azonnal rájön, mekkorát hibázott. Felpattan a székről Zsombor, hogy Imruskával szembe nézve mentse a menthetőt, de nem tud megszólalni, mert ott áll előtte vérben forgó szemmel élete párja, kezében a nagy szeletelőkéssel, amivel hirtelen felindulásból teljes erejét beleadva nyakon szúrja, véletlenül átvágva a nyaki verőerét.

Szólj hozzá!