Nyugodt este volt, a csillagok ragyogtak az égen, de a távolban már az ég zengés hallatszott, az eső illatát is hozta a megerősödött szél. Ekkor riadtam fel, az alkoholt még erősen éreztem a szervezetemben… menned kell… menned kell… várnak…! Kiugrottam az ágyból, körbe néztem miközben a zsebeimbe kotorásztam, a kulcsaim iránt, ekkor vettem észre az ágyam mellet hever a földön, felkaptam.
Ebben a pillanatban az ablakok megremegtek, ahogy megdörrent az ég, szívem nagyot dobbant…menj….menj….érezem a kényszert. Kilépve az ajtón még a nagyitól sem köszöntem el, rohantam a ház előtt parkoló kocsimhoz, ahogy hallottam a zár felpattanását, egy hang mintha megpróbált volna lebeszélni róla, de nem hallgattam rá. Ekkor leszakadt az ég, az eső cseppek hangosan kopogtak a szélvédőn, tetőn, motorháztetőn. Slusszkulcsom bedugtam, önindítón volt az ujjam, még nagyobbat dörrenést hallottam, de ebben a pillanatban a motor is felbőgött, elindítottam kedvenc zeném, elnyomva a külső, belső hangokat, csikorgó kerekkel elindultam. Észre vettem, hogy az ablak torló lapátok szinte a zene ritmusára mozog, szemem elhomályosult, egy könnycsepptől. Élveztem ezt a fajta szabadságot, kiérve a külvárosba a gázpedálra léptem, hamar 4. fokozatba haladtam, igaz sebességem meghaladta a megengedtetett, valami visszatartott az 5. sebességtől, lassítottam visszaváltottam 3. fokozatba fordulat szám csökkent… fordulj vissza… fordulj vissza… zakatolt fejembe…
Mellettem ekkor húzott el egy másik jármű rám dudálva… ajkaim mosolyra húzódtak, szeméből könnyek törtek elő, önkéntelenül kicsúszott a számon köszönöm…
Miközben felnéztem az égre, visszaváltottam másodikba, de már nyomtam a gázt, a fordulat számláló elérte a határt 3. fokozatba kapcsoltam, majd negyedikbe. Szívem hevesebben kezdett verni, tenyerem izzadt már nyomtam le a kuplungot, és tettem volna ötödikbe, ekkor értem mellé… a motor felbögött olyan hangon amit soha nem tapasztaltam, majd egy erősebb rázkódást, uralmam elvesztettem a jármű felett, és becsapódtam az árokba, ami megfogta a kocsit, ekkor testem könnyűnek éreztem már, hallottam ahogy reccsenést mikor fejem találkozott az első szélvédővel, mikor kiemelkedtem az ülésből de még annyit tudtam tenni, karaim előre nyújtottam, hogy csökkentsem a becspodást valamennyire… ami azt hiszem sikerülhetett is… hirtelen fájdalmat éreztem mellkasomba, majd Ági hangját halottam és mellbe vágott, miért tetted… még egyszer mellbe vágott, szemeiből nagy könnycseppek folytak… ekkor hallottam meg a szirénát… egy angyal arc hajolt fölém, csilingelő hangján hátra szólt, nagyon gyenge pulzus… Ági ismét mellbe vágott, szinte már fájt… ekkor másik hang ismét, nem kell újra éleszteni, erősödik a pulzus, de láttátok, ilyet soha nem fogok kiejteni, de ha be van kötve, nem szedjük ki élve, láttátok?… Ágit már nem láttam sehol… ahogy tettek be a mentőbe, szinte aggódó hangon, elveszítjük… elveszítjük…
Ekkor fogta meg Ági a kezem… miért tetted?… de nem tudtam válaszolni, hang nem jött ki, nem jöhetett ki ajkaimon…
Elkezdtem szemem kinyitni, csak homályosan láttam eleinte, majd egy csinos, szőke hosszú hajú nő nézz a szemembe, visszatért… visszatért…! Hirtelen nem tudtam, hol is vagyok, hogy kerültem ide, halványan derengett valami, de biztosra nem mertem venni. Hiszen elég fura dolgokat tapasztaltam, hallottam, éreztem, de már akkor tudtam, erről nem beszélhetek senkinek sem. A sebeim gyorsan gyógyultak, de lelkem sem maradt a régi, mindamellett valami megváltozott bennem.
Ahogy teltek napjaim, azt vettem észre, kevesebb alvással is beérem, mint korábban, az sem okozott nagy gondot amikor 1 2 napig sem aludtam, persze 5 10 percekre beszenderedtem olykor olykor, nem sokat trademark vele, hisz ezelőtt is volt ilyen, mikor pénteken munka után disco, után meló, majd szombat este ismét disco.
Mikor távozhattam kórházból, olvastam zárójelentésemet: …agyrázkódása mellett sérült ez… sérült az,…de agykárosodás nincs… minden egyéb, megfelelő terápiás kezeléssel…! Nagyjából ennyire jutottam az orvosi nyelvezetből.
Nagymamám mindent megtett unokájáért, mint ahogy eddig is. Tudtam sosem fogom tudni meghálálni neki… soha…!
Nagyi tanácsára elkezdtem szakembereket felkeresni, de általában a 4. 5. kérdésnél eljutottunk a kedvenc kérdésemhez, …Miben tudok segíteni Endre…? Erre a válaszom az volt, ön semmiben nem tud nekem segíteni! …de miben segíthetek?
Ekkor már felálltam, de éreztem a hideg elindul a gerincemen, arcom kivörösödik, ezt ismertem hova vezet, csakhogy kaptam ez mellé egy bónuszt is, amivel ilyen helyzetekben aktiválja magát, szédülés és eszmélet vesztés… általában stresszes helyzetek, és meg nem értéskor jött elő. Ekkor jött Sanyi az ötletével, menjünk vízimentősnek, most indul tanfolyam. Nagymamám is úgy gondolta, lehet jót tesz, tenne. Azon kaptam magam Zánkán vagyok, ahol gyerekként…!
Napi programunk igen sűrű volt, szinte semmi időm nem maradt gondolataimra. Éjjelente lementem a Balaton partra, hallgatni a hullámokat, kifeküdtem hanyatt a partra, és csak néztem a csillagokat. Sanyi is észre vette, szinte nem is voltak rohamaim, mióta lent vagyunk. Nem azt mondom boldog voltam, azt sem hogy szomorú, …elfogadtam…! Elkezdtem már a többieket ugratni is, eleinte fura volt számukra is, mert eddig kimaradtam belőle, nem akartam részt venni benne. Arra is gondoltam, lehet, hogy újra sportolok, és ez miatt, javultam-e?
“Betét történetet a kezdetekhez” bejegyzéshez 3 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Köszönöm, hogy olvastátok, és igen jajj….. 🙂
Sajnos nem sok időm volt írni mostanában, de igény van rá így a következő feltöltésre megírom….Köszönöm
Izgatottan várom a folytatást, illetve a kezdeteket ezután a nem mindennapi történet után.
Üdv. Melinda
Jaj, Attila! …