Csöpi 2. rész

Csöpi
(részlet)

2. rész
A kíméletlen időjárás, a kemény éjszakai lehűlések, majd a nappali forróság, nem volt ismert a szerződés megkötéskor. Megérkezését követően írta: „Négy napon keresztül vonatoztunk, mire kiértünk. Nappal 50 fokra is felszalad a hőmérő higanyszála, éjszaka meg megfagy a víz a lavórban.” A pénz viszont tényleg jó volt. Itthoni 1700 forintos fizetéséhez képest ott 12. 900 forint volt az illetménye, amelyhez még jött havi 6-800 dollár bérpótlék. Igen, de amikor elment, életvidám, jóképű, mindig tettre kész fiatalember, figyelmes, szerető férj volt. Tengíz előtt, heti négy, ötször is szeretkeztek. Most, az itthon töltött két hét szabadsága alatt, háromszor. De azok is csak próbálkozások, nem igazi együttlétek voltak. Amikor visszautazásakor kikísérte az állomásra, még tartotta magát, de ahogy a vonat elment, napokig környékezte a kétség és a sírás. Tudta, érezte, Péternek is és a házasságuknak is vége. A pénzek továbbra is változatlanul jöttek, de levél csak havonta, másfél havonta egy. Az is semmitmondó. Ismerős hang zavarta meg gondolatait. Kisandított a kendő alól. Kolléganője, Éva érkezett vőlegényével, Ignácz Pistával. Nem örült igazán az ismerősöknek inkább szeretett volna magában maradni gondolataival, de ha már így alakult levette arcáról a kendőt és mosolyt erőltetve magára, rájuk köszönt.
– Szevasztok, milyen kicsi a világ, hogy folyton ismerősbe botlik az ember.
– Nicsak, Csöpikém, szevasz, derült fel Éva arca, aki viszont őszintén megörült munkatársnőjének. Közelebb húzták plédjüket Csöpi gyékényéhez és letelepedtek. Pista csókolom-mal köszönt, ő csupán látásból ismerte Csöpit.
– Csak nem fogunk magázódni, támadt rá a fiúra tréfásan Csöpi. Ha el akarod venni a barátnőmet, akkor muszáj tegeződnünk. Szerbusz, én Várnagyné vagyok, de hívj csak Csöpinek, nyújtotta a kezét.
– Szerbusz, fogott vele kezet a fiú, Ignácz István vagyok, és tényleg el akarom venni a barátnődet. Mondta komolyan.
– Én meg hozzámegyek bújt hozzá Éva. Kicsomagoltak, elhelyezkedtek.
– Nagyon meleg van fújtatott Pista, pedig még csak fél tíz, mi lesz itt délutánra. Azt hiszem, úszom egyet, ti nem jöttök? A lányok nem akartak, így egyedül indult a medencéhez.
– Vigyázz, szólt utána Csöpi, nemrég töltötték fel, még biztos nagyon hideg. Pista látta a kiíráson, hogy a víz 16 fokos, de gyakorlatban nem tudta, hogy az mit is jelent, úgyhogy nagy lendülettel becsobbant a kristálytiszta vízbe.
– Húúú fújtatott prüszkölve, levegő után kapkodva, ahogy felszínre került, Tüdejét és egész testét szinte összepréselte a hideg víztömeg. Nagy karcsapásokkal igyekezett kifelé. Szinte reszketett, ahogy a lányokhoz ért.
– Ilyen hideg van, mutatott vacogva egy két-három centis távolságot a mutató és hüvelyk ujja között.
A lányok nevettek, ő pedig lefeküdt a plédjére, várva, hogy a nap felmelegítse. Később Komlós Bandi csatlakozott hozzájuk egy ismeretlen fiúval. A fiú rögtön megérkezésük után szintén a medencét vette célba és egész ottlétük alatt nem is igen került elő. Az idő múlásával egyre többen jöttek. Dél körül már annyian voltak, hogy szinte nem volt távolság a különböző családok, társaságok között. A medencék is folyton tele voltak. Se úszni, se napozni, ellazulni meg végképp nem lehetett a felnőttek hangoskodásától és a szakadatlan gyermekzsivajtól. Valamennyien úgy döntöttek, elég volt, hazamennek. Elválás előtt, szombat lévén, Bandi meghívta a társaságot este nyolcra a Rózsakertbe. Pistáék örömmel fogadták a meghívást, Csöpi viszont szabódott. Egyedül van, nincs is kedve, meg nem is tudja.
– Eljössz és kész, noszogatta Éva. Nem ülhetsz folyton otthon, mert a férjed a világ túloldalán vállalt munkát. Egész besavanyodsz. Fél nyolcra ott leszek érted.
– Ne, foglalkozz csak a vőlegényeddel, majd eldöntöm, és ha úgy döntök, hogy megyek egyedül is odatalálok. Ezzel elváltak. Bandi hazakísérte Tibort. Útközben elmagyarázta, hogy juthat majd el a Rózsakertbe.
– Párszáz méterre van Juli néni lakásától, meglepődsz majd mennyire közel, magyarázta. Tibor figyelmesen hallgatta, de egyáltalán nem aggódott. Ő mindenhová eltalál, ahová akar, de ezt nem mondta Bandinak. Julinéniék előtt elköszöntek egymástól. Jóval nyolc előtt elkészült. Juli néni is útbaigazította a Rózsakertet illetően. Elmagyarázta hol merre forduljon, magában meg örült, hogy Tibor ilyen gyorsan társaságra lelt. Valóban, gyorsan rátalált a keresett helyre. Alig múlt fél nyolc mikor odaért. Mivel korainak találta az időt, nem ment be, inkább sétált egyet a környező tágas téren. Pont nyolc volt mikor belépett a Rózsakert bejáratán. A kerthelyiség buja bokraitól, sövényétől alig látszottak az asztalok. Még mielőtt megláthatta volna a társaságot, Bandi hangját ismerte fel az egyik fagyalsövény mögül. Arra vette az irányt és rövidesen meg is látta őket.
– Mégis idetalált a fiatalúr tréfálkozott fennhangon Pista, ahogy meglátta a közeledő Tibort. Éva, Pista, Bandi és egy általa ismeretlen huszonöt év körüli csinos hölgy ülték körül az asztalt.
– Te aztán pontos vagy nézett órájára Bandi. Gyere, had mutassam be a menyasszonyomat, mutatott az ismeretlen csinos hölgyre. Tibor nem volt hozzászokva az idősebb társaságokhoz így nem tudta eldönteni, hogy köszönjön. Magázza-e vagy tegezze a hölgyet.
– Szerbusz, Gusztos Irén vagyok nyújtotta a kezét Bandi menyasszonya, leszerelve ezzel Tibor tépelődését a tegezés, avagy magázásról.
– Kovács Tibor, szerbusz, fogott vele kezet.
– Mi férfiak, hangsúlyozta Pista a férfiak szót, sört iszunk korsót, a hölgyek megy likőrt.
– Te mit kérsz?
– Magam is sört kérek, jó hideget tette még hozzá.
– Mákod van öregem, itt csak hideg sört kapni, nevetgélt Pista.
Bandi Irénről nem beszélt a strandról hazafelé menet Tibornak, Éváról elmondta, hogy huszonnégy éves, a Megyei Tanácsnál dolgozik Csöpivel együtt, aki már huszonhat és a férje, aki építész, már majd egy éve Kazahsztánban dolgozik. Pista, aki Éva vőlegénye, szintén huszonhat éves, és a kesztyűgyárnál anyagbeszerző. Meghozták Tibor sörét.
– Tudjátok miért hangsúlyoztam, hogy korsót, évelődött Pista és választ sem várva, belekezdett. Két cimbora találkozik a kocsmában. Kérsz egy pohár sört, kérdi az egyik a másiktól. Nem, köszönöm, nem szeretem keverni. Miért kérdi az előző, eddig mit ittál? Korsóval válaszol a cimbora. Azután nem törődve ki érti, ki nem, jót kacagott a tréfán.
– Bandi mesélte, hogy itt töltöd a szünidő egy részét fordult Irén figyelmesen Tiborhoz. Sikerült-e már megismerkedned a várossal, hogy tetszik?
– A várost már megismerte válaszolt helyette Pista, de a hölgyeket még nem sikerült, hiszen már több mint egy napja Pécsen van és még mindig facér.
– Ehhez nekem több idő kell, hiszen még körül sem tudtam néni, válaszolt Tibor Irénnek.
– Mihez kell több idő, a városhoz, vagy a nőkhöz, élcelődött Pista.
– Ha nem hagyod békén Tibort, elmesélem, hogy neked mennyi idő kellett hozzám, vette át a szót Éva, Pistára nézve.
– Tudom-tudom, mindig én húzom a rövidebbet juhászodott meg Pista és békítő puszit nyomott Éva arcára.
– Hahó, állt fel Éva integetve és el is indult a bejárat felé, ahol a sövények takarásában Csöpit látták meg tétován nézelődni. Aztán, ahogy meglátta Évát, elindult feléjük. Nagyon dekoratív jelenség volt. Kék alapon világos pöttyökkel hintett, valamivel térd alatt végződő loknis szoknya, világos, merészen kivágott fölső, lábán fekete körömcipő. Magas homlokú szép arcát, pedig valami furcsa, copfban végződő frizura ékesítette.
– Szép jó estét, szevasztok, köszönt mosolyogva, de a szeme, mintha bánatot rejtett volna, nem mosolygott.
– Csöpikém, áll fel Bandi, a délelőtti nagy jövés menésben elmulasztottam neked bemutatni itt nyaraló barátomat, Kovács Tibort. Tibor is felállt és egy pillanatig sem hezitált a tegeződésen.
Csöpi kezet nyújtva, jó estét köszönéssel, mosolyogva nézett Tiborra.
– Kezét csókolom, hajtotta meg a fejét Tibor.
A pincér érkezésére Csöpi fél konyakot rendelt. Aztán az időjárásról, munkáról, hétköznapi dolgokról folyt a szó. Tibor nem igen beszélt csak hallgatta a többieket, és titokban a hölgyeket figyelte. Valamennyien csinosak, kívánatosak voltak, de leginkább Csöpi. Halk kimért szavaival, titokzatosságával lenyűgözte a fiút. Mire besötétedett, a hőség is alábbhagyott. A kerthelyiség buja növényzete által elnyelt világítás, különös fénybe burkolta az asztalaikat körülülő vendégek arcát. Egyszer csak Irén azzal állt elő, hogy úgy táncolna.
– Menjünk egy táncos helyre indítványozta.
Egy ideig csak ízlelgették a gondolatot, aztán Bandi a Virágcsokrot ajánlotta, mondván ott kellemes a zene, és jól ismeri a főpincért. Az ajánlatot mindenki elfogadta. Bandi rendezte a számlát, aztán felkerekedtek. Meglepően nagy helyiség volt a Virágcsokor belső terme. A terem elején dobogó, a zenekar részére, előtte egy üres tér, ahol néhány pár táncolt, majd asztalok egymásutánja három vagy négy sorban. A bejáratnál ácsorogva, tekintetükkel üres asztalt kerestek, de a terem zsúfolásig megtelt. Minden asztal foglalt volt. Bandi utánaeredt az egyik pincérnek, aki tele tálcával egyensúlyozott az asztalok között. Miután az egyik asztalnál megszabadult a tálca tartalmától Bandi hosszasan tárgyalt vele, de az többször körülnézve, csak a vállát vonogatta. A zenekar befejezte a számot és szünetet tartott. A táncoló párok visszamentek az asztalukhoz. Bandi is visszatért hozzájuk a pincérrel, aki gépiesen ismételgette, nagyon sajnálja, de nem tud segíteni, minden talpalatnyi hely foglalt. Egy másik pincér jött kifelé üres poharakkal megrakodva. Tizenkettes fizet mondta fennhangon a Bandival társalgó pincérnek. Látod, vidult fel az, mondtam, hogy várjatok egy kicsit. Aztán elviharzott. Egy háromtagú társaság ment el. A pincér pedig integetett feléjük a terem sarkából, hogy jöjjenek. A felszabadult asztal a leghátsó sarokban volt. Egy asztal négy székkel. Ők meg hatan voltak. A pincér az állát dörzsölte töprengve aztán egy rögtön, mormolással elviharzott. Üljünk le szólt bizonytalanul Pista. Előbb a hölgyek foglaltak helyet, aztán Pista is. Bandi és Tibor állva maradtak. Közben előkerült a másik pincér. Mit szabad hoznom nézett rájuk. A hölgyek, Éva és Irén megy likőrt, Csöpi konyakot kért. Nekünk pedig három sört rendelkezett Bandi. Igenis mormolta gépiesen a pincér aztán megakadt a szeme Tiboron.
– Nem vagy Te még fiatal ehhez, nézett rá fürkészőn. Hány éves vagy?

Szólj hozzá!