Emlékszobor 11. rész

-Most mi elmegyünk Krasznádra, a szüleimhez: anyám vár minket. Megesszük a vacsorát, s én azután pihenek. Bár Katinka járt már előbb náluk, Lotti úgy mutatta be a kicsit szorongó, fiatal hölgyet, mintha akkor találkoztak volna először.-Gyere, anyám, fogadd a vendéget, az Isten küldte hozzánk, hogy emlékeztessen kisebbik lányodra, a szépséges húgomra, aki itt hagyott minket. Most itt áll előtted egy másik: gondoskodj róla! Sára nem tudott szólni. Csak nézte-nézte sokáig Katinka arcát, szemét, szőke göndör haját, és hullatta anyai könnyeit Közelebb húzódott a lányhoz, magához ölelte , s zokogva mondta: – Lányom helyett lányom! S az azt jelentette: Sárának volt lánya, Lottinak húga és Katinkának anyja, aki úgy szerette fogadott lányát, mint a sajátját. Szépnek látta, mint a lányát. Erősnek és kitartónak, ha el tudta viselni azt a nyomorúságot, amiben nevelkedett. A szegénységben is megtartotta magát erkölcsösnek, tisztának. Az ő Lottija pedig, gondoskodásuk, szeretetük ellenére, eladta, eladja a testét minden nap. Azért mi ragaszkodunk hozzá, várjuk haza, hogy minden nap lássuk, és segítsük, ha szüksége volna rá. Bíró bácsi akkor érkezett haza napi sétájából. Miután nyugdíjas lett, nemigen talált elfoglaltságot magának. Unatkozott, és még szótlanabb volt, mint azelőtt. Odahajolt Lottihoz, és egy apait hagyott a homlokán. Aztán olvasnivalót keresett magának, behúzódott az egyik szobába, hogy a másikban lánya kipihenhesse az éjszakai fáradalmait. Katinka kint maradt Sárával a konyhában. Rájuk esett a feladat, hogy készítsenek vacsorát, amelynek ünnepi jelleget szántak. Lotti kiment a boltba, és sültnek való hússal, egy-egy süteménnyel, s egy üdítővel érkezett vissza. A sültet megették együtt, amíg Lotti is otthon volt. A süteményt, s az üdítő t mindenki akkor fogyasztotta el, amikor kívánta. Lotti elindulás előtt még beszélgetett Katinkával A beszélgetés nehezen indult. Ragaszkodtak egymáshoz, de a könnyed, közvetlen hangulat még nem született meg. Hiányzott a környezet, mindkettőjüknek, ahol gyakorolhatták volna a társalgást. Olyan ismerőse, barátja nem volt neki, akinek elmondhatta volna a gondjait, örömét, bánatát. Az emberek idegenkedte kizárták maguk közül a foglalkozása miatt. Mikor a fodrászműhelyben látták, hogy Joli milyen közvetlen, szinte baráti hangon beszélt vele, s a fodrásza is ő volt, felhördültek. -Olyan közvetlen viszonyban van azzal az utcalánnyal? Kérdezték egymástól Csakhogy Joli asszony nem volt híve az előítéleteknek: korszerűen gondolkodó, művelt asszony volt. Egyetlen fiát is abban a szellemben nevelte Lotti gondolkodásában sok volt az ellentmondás. Katinkát barátjának szerette volna megnyerni, de azt nem mondta el neki, hogy rajong azért az emberért, aki őt felkarolta. Hogy felejthetetlen éjszakákat töltött vele. Vagy, hogy képes lett volna lezülleszteni: beszervezni Millihez a Házba. Hozzá hasonlítva, Katinka angyal volt! Gyermek lelkű, tiszta, a romlásnak helyet nem adó, őszinte, erős angyal! Lottit nem ítélte el. Ha mondott valamit, azt úgy tette, hogy Lottinak is megfeleljen. Azt akarta elérni, hogy fogadja el: nem egyformán gondolkodnak. Minden ember külön egyéniség. Csak egyszeri, és nem sokszorosítható! Lotti elfogadta, amit mondott, de ha megszólalt, mindig másról, másképpen beszélt, s mindig úgy, hogy nem tudta elkerülni az összevisszaságot. Bármiről beszélt, végül mindig odajutott, hogy Katinka barátságát nem akarja elveszíteni. Azt nehezen tudta volna elviselni. Gyakori kérdése az volt: meg tudják őrizni a formálódó barátságot, s mit tegyenek érte?-Legyünk mindig őszinték! – hallhatta az egyszerű igazságot. Tudta, hogy megvetik az emberek, és fájt neki, de változtatni nem tudott. Hiányolta az emberek szeretetét, de nem tett érte semmit. Katinkának állította: a rokonlelkiségük, a külsőjük hasonlósága jó alapja lehet a hosszan tartó, őszinte barátságnak. Katinka nem tudta elfogadni az ezekhez hasonló elveket! S azzal válaszolt, hogy, szerinte, amit érte tett, azzal már elkötelezte őt. Azt sem fogadta el, és így fogalmazott.-Az elkötelezettséged köszönöm! De mit ér, ha a szeretet hiányzik belőle. -A valós tények érzelmeket is szülhetnek, sőt szülnek is. Az esti beszélgetés, szórakozás azzal fejeződött be, hogy dúdolták a jól ismert slágert. „történhet bármi, mert mi jó barátok vagyunk. Az elégedettség mámorában örvendtek, boldogok voltak, hogy féltő barát állt a hátuk mögött

Szólj hozzá!