A Szent István kápolna rejtélye 4.fejezet

4.fejezet

– egy aprócska hiba, és a fenséges kilátás –

Ricsi folyamatosan beszélt.
Bánkúti el nem tudta képzelni, hogy mikor vesz levegőt ez az ember. Minden fáról, bokorról eszébe jutott egy történet a szomszédjáról, rokonokról, vagy éppen az ügyfelekről, akiket szállított. Főnöke, Lehelvári Gábor a Balaton felvidéki Műemlékvédelem igazgatója megannyi kiemelt pozíciójú kliens fuvarozásával bízta meg időről időre.
–A Szegedy Róza ház felújításakor is járt itt egy pacák. Mármint, tudja, olyan tudományosan képzett, „doktor Művészettörténet”, egy Indiana Jones. Esküszöm, még kalapja is volt.
–És ostora?
–Tessék?
–Á, semmi semmi, folytassa.
–Szóval hoztam vittem itt a környéken, de fura alak volt, nem sokat beszélt.
Bánkúti felkacagott.
–Már meg ne sértődjön, Ricsi, de ezen nem csodálkozom.
–Komolyan? Pedig nekem szavam se hallani. – Mindketten felnevettek.
–Szerintem inkább Josh Gates volt, nem?
–És az ki?
–Látom, nem néz ismeretterjesztő műsorokat.
–Netflixen fenn van?
–Nem hinném – Bánkúti felkacagott. – Egyébként a jövőben engem is majd ilyen „Mr Archeológiaként” fog emlegetni az anekdotáiban?
–Hát ez csak természetes.
Bánkúti mosolygott. Szimpatikus volt neki a fiatal srác őszinteségével, egyszerűségével, lazaságával. Kipillantott az ablakon, hosszasan figyelte, ahogy elsuhan a balatoni táj az út mentén.
Jobbra a tó csillogó kék vonala a zöldellő nyárfák és bokrok mögött, bal oldalon a badacsonyi dombvidék szőlőültetvények sorai, melyek közé mesebeli házikók ékelődtek, a Pátzai borbirtok modern hófehér épülete, vagy a Villa Sandhal bazaltkövekből épült családi pincészete. Álmodozását Ricsi hangja szakította félbe.
–No és mit kutat itt a Balatonnál? Találtak valamit, múmiát, dinoszaurusz maradványokat? Esetleg valami kincset, ékszereket, aranytárgyakat?
–Jól hangzik. De jelenleg nem zajlik ásatás a térségben. Ami régészeti lelet fellelhető volt, azt többnyire már feltárta a Nemzeti Múzeum archeológiai csapata. A római korból származó minták, Probus császár néhány használati tárgyának maradványai már ki vannak állítva. Én most a Szent István kápolnát vizsgálom majd. Ismeri?
–Hát, láttam már. Ez számít?
–Kezdetnek nem rossz. – Bánkúti doktor szívből felnevetett.
–No, meg is érkeztünk közben.
A Prius bekanyarodott a Kisfaludy utcába, kicsit kaptatott a hegyvidéki emelkedőkön, és beparkolt a Bodochun pincészet vendégháza elé.
–Na, jöjjön professzor úr, Brigitta már biztos várja a recepciónál.
Ricsi kipattant az autóból, és kiemelte a doki utazótáskáját a hátsó ülésről. Bánkúti doktor felsétált a szőlőlugasokkal övezett járdán a bejáratig, talpa alatt csikorgott a murvával felszórt út. Belépett a kis vendégfogadó ajtaján, és egy kicsit megállt, hogy élvezze a klimatizált helyiség hűvösségét. A recepcióhoz lépett, bemutatkozott, és jelezte, hogy Lehelvári Gábor szobát foglalt neki három éjszakára. A hölgy belekukkantott a számítógépbe, és egy kissé lesápadt.
–Bocsásson meg Bánkúti dr, de sajnos nem találom a foglalást. Biztos vagyok benne, hogy valami hiba csúszott a rendszerbe, de keresem a problémát.
Áh, a hiba. Hibának óhatatlanul lennie kell, nem világ a világ anélkül. Ricsi oldalba lökte Bánkútit és egy rosszalló grimaszt vágott, miközben a recepciós hölgyre mutogatott. Bánkúti nem foglalkozott Ricsivel, az inkább bosszantotta, hogy fennakadás van, miközben szerette volna már letenni a holmiját, felfrissíteni magát, evett is volna valamit, érezte, hogy korog a gyomra.
–Sehol sem találom, igazán, én tényleg… – szegény lány azt se tudta hova legyen kínjában. Szabadkozott, kezeit tördelte, karóráját igazgatta idegességében.
–Hát ez elképesztő, nem doki? – méltatlankodott Ricsi – most mondja meg, nem agyrém? Szerintem tegyen panaszt. Hívja fel Lehelvári urat, hát ne hagyja magát, micsoda inkonveniens szitu.
Bánkúti lassan odafordította a fejét. Szinte hangosan felnevetett. Hát ki gondolta volna, hogy ilyen idegen szakkifejezéseket ismer ez a fiú. Bánkúti gyanította, hogy hallotta valahol ezt a szót, megtetszett neki, és alkalmazta, ha odaillett, ha nem.
–Semmi baj, hölgyem. Felhívom Gábort, és megbeszélem vele.
Bánkúti elővette a mobilját, és telefonált. Lehelvári Gábor értetlenül állt a dolog előtt, váltig állította, hogy ő lefoglalta a szállást a Bodochunban, de szabadkozott, hogy nem hivatalos formátumban tette mindezt, és sejtése szerint valahol elkallódott a foglalás. Bánkúti nevetett ugyan, és viccesen próbálta lereagálni a helyzetet, de azért magában méltatlankodott, és megállapította, hogy nem tett túl jó benyomást rá a műemlékvédelem regionális vezetője.
–Máris intézkedem, tudok egy remek megoldást, amivel tökéletesen elégedett lesz. Kezeskedem érte – erősködött Lehelvári a telefonban.
–Hát, kedves Gábor, a szállásfoglalást is ugyanígy garantálta pár hete, szóval lássuk meg, hol hajtom nyugovóra a fejem ma este.
–Igaz, igaz, bocsásson meg professzor úr, most már nem lesz gond, remek szálloda lesz ez, közelebb a kápolnához. Adja csak oda Ricsit legyen szíves, és meg is beszélem vele.
Bánkúti elköszönt, és átadta a telefont a sofőrnek, aki hümmögött, rikkantott néhány „ váó”-t, meg ejha- t, aztán letette.
–No, professzor úr jöjjön, akár gyalog is átsétálhatnánk, ide megyünk a szomszédba. Suhanjunk. Csodás helyet talált magának a főnök, jól járt ezzel a kis malőrrel, majd meglátja. A Maison Bagatell gyönyörű kis szálloda, egy badacsonyi gyöngyszem. Imádni fogja.
Bánkúti csak reménykedni mert ebben. Azon az egyetemes kérdésen nem filozofált jelenleg, hogy vannak e véletlenek, vagy milyen más emberi tényezők befolyásolhatják e az események láncolatát.
A Toyota Prius akár egy lopakodó úgy gurult le a lejtős úton, csak a kerekei alatt felverődő kavicsok csikorgását lehetett hallani aztán beállt a szálloda elé.
Bánkúti doktor ahogy kiszállt az autóból már látta hogy kedvére való hely lesz, Ricsi nem túlzott amikor az egekig magasztalta a szállodát.
Provance-i stílust képviselő, bazaltkövekkel kirakott épület volt, mediterrán hangulatú terrakotta színű cseréppel a tetején, hófehér zsalugáterekkel árnyékolható boltíves teraszajtókkal, ahonnan a Balatonra lehetett látni, a panoráma mesés volt.
Rattan fotelek, virágzó leanderek sokasága, kovácsoltvas lábú asztalok a magas árnyat adó gyertyánok alatt. Ha letekintett a domboldalon, szőlőtőkék sorait látta elterülni a lába alatt, a kilátást a Balaton türkizkékje zárta, a távolban vitorlákkal, és a fonyódi dombok vonulataival. Bánkúti doktor állt csak egy pillanatig, mindenről elfeledkezve, nem emlékezett, hogy miért is jött, hányadika van, milyen évet írunk, és hogy tíz perccel ezelőtt korgott a gyomra az éhségtől.
Megszűnt az idő, a tér, csak ez a gyönyörűséges látvány volt, mely elé tárult, amelyben megmerítkezett, és úgy érezte képes lenne így ebben a pillanatban sóbálvánnyá merevedni, csak hogy élvezhesse ezt az élményt még egy jó darabig.