SMsmSMsm 3.

folytatás, 3. rész

SMsmSMsm 3

Arról már beszéltem, hogy mi is az az SM = = Szklerózis Multiplex, ugye egy betegség, ami úgy szakad az ember nyakába, mint derült égből a mennykőcsapás.
Azt is megemlítettem, hogy az, amikor elindulsz és még semmi bajod és pár lépés után nincs amivel lépj, ha ez a SM épp a lábadon keresztül csap le rád
De arról nem beszéltem, hogy mi is az a SM mi is a Szklerózis Multiplex.
Azt írja a WebBeteg internetes oldal, a sclerosis multiplex (SM, átírással szklerózis multiplex), hogy egy krónikus, potenciálisan rokkantsághoz vezető betegség, amely a központi idegrendszert, azaz az agyat és a gerincvelőt érinti.
A betegség világszerte mintegy egymillió embert érint.
A földön a Népesedési Világnapon, 2020-ban, a Központi Statisztikai Hivatal ( KSH) szerint 7,8 milliárd = = 7.800.000.000 cca’, ember élt. És ebből mindösszesen 1 millió, = = 1.000.000 ember az, aki kimutathatóan ebben a betegségben szenved, és az 1 millióban benne van a gyerekem.
Benne van már 7 hónapja. Az okos, a szép és egyetlen fiamat, februárban ezzel a szörnyen csúnya nevű, betegséggel diagnosztizálták, aki késői gyerekként született a két nővére után, így ő lett a család elkényeztettet és imádott öcsije.

Nincs annál jobb és szebb érzés egy anyának, mikor azt jelenti be a fia, hogy hazajön.
Épp csak visszament oda, messzi, és már jön is haza. Mint mondja, a gyerek, egy kicsit lábadozni, mert nem akar kint gyengélkedni.
– Egészségesen se könnyű egyedül, de betegen meg egyenesen tragédia.
Én meg egyenesen ujjongtam a boldogságtól, hogy végre megint itthon lesz a gyerek. Sajnálatosan a COVID-19 Hollandiát is elérte és a fiam is. Mert biztos abba betegedett bele. Kedves barátom, Julius is épp ma jelentette be,, illetve írta meg nekem az esti cseth közben, hogy elkészült a Rózsafa alkotással, illetve az alkotás videójával. Igaz még nem teszi fel a YT-ra.
Én meg csak örvendeni tudok ennyi örömteli híreket hallva. Azt azonnal el is döntöttem, hogy a gyereknek orvos kell, mert anélkül, nem jut a gyógyszerekhez se. Az én öreg, 73 éves háziorvosom, nem is tettem a jelöltek közé.
Most is, mint oly sokszor szerencsém volt. A sors az egyik kedves ismerősömmel hozott össze, aki elmondotta, hogy megint orvosra szorult, ami nem is gond, de annyira erőszakos az orvosa. Hiába, tiltakozott, megint beküldte ultrahangra az SZTK-ba, pedig annyi most a dolga, alig tudd időt szakítani, erre is. Nekem meg épp ez jutott az eszembe és fel is hívtam az orvost, elmondva, hogy olyan betegnek keresek orvost, aki most jön haza Hollandiából és valami csontbaja lett a vírustól, vagy mitől. Az orvos el is vállalta elvileg, a fiam háziorvoskodását, megfelelő feltételek esetén. Tehát az orvos rendben is lett.

Tehát az orvos kihúzva.
Most jön az etetés.
Meg is néztem, hogy mi hiányzik a hűtőből, mert nekem, egyedül élő öregasszonynak, csak az van itthon, illetve azt tartok, amit meg is eszek záros határidőn belül. Ezzel is spórolok egy kicsit, hogy semmit se dobok ki, mindent megeszek. Persze, csak ha megfelel az eledel, bizonyos elvárásoknak. De olyan alap ételek, mint a margarin, a virsli, meg a tojás, a tej, a tejtermékek közül a kefir, azért nem szokott kifogyni a hűtőből.
Készételt nem szoktam tárolni, még a fagyasztóba se, mert rendszeresen hozzák az ebédem a közeli szociális otthonból, ami nem csak bőséges, de annak ellenére, hogy diétás, még ízletes is. Úgy néztem, hogy az ebéd, amíg itthon van a gyerek elég is lesz kettőnknek.
Ilyen változatosan én se tudnék főzni, meg ilyen olcsón. A főzési szenvedélyem majd szombat és vasárnap fogom kiélni.
Szinte egy szuszra mondtam el ezt Juliusnak, az esti net-talinkon, aki mellettem alig jutott szóhoz. Pedig csak azt akarta elmondani, hogy ha nem is nagy, de ez a kis eső is betett neki, és nem tudott a kertben dolgozgatni, pedig milyen szép az idő.
– A Rózsafa videóját, meglepetésnek szánjuk, Valentin-napra. Épp ezért nem tettem még fel a videót a yt-ra. De néked máris küldöm e-mailban.
– Persze nagyon örülök, hogy elkészült a Rózsafa, hisz elég sokat dolgoztál rajta, de mint mondottam nem aggódom, mert néked nagyon mennek ezek a népies szépségek. Azt ugye tudtad, hogy maga a Rózsafa nem is magyar, hanem lengyel népdal?
– Ma eléggé köhögtem. Holnap el is ugrok a patikába Neocitránért. Hétfőre meg már, reményeim szerint a gyerek is itthon lesz. – folytattam a csevegést.
– Igen, néked, mint allergiásnak, jobban kell vigyáznod az egészségedre, ilyen nedves időben. De, jó, hogy említed a hétfőt, akkor én is el akarok menni, de én a fodrászhoz. mert jól lenőtt a hajam.
– Jó is, hogy mondod – vettem át a szót Juliustól – én is rendezem a fodrászt is, még mielőtt hazaér a gyerek. De ezt le tudom rendezni a bevásárlással együtt.
– Igen, az, hogy a fejünk is rendben legyen, ugyan olyan fontos, mint az, hogy a lelkünk is. Minden kis apró részlet hozzá tartozik az életünk rendezettségéhez, legyen az a fodrász, vagy épp a rendszeres ebédelés.
– Ez így van, – szóltam – nekem is a fő étkezésnél kapok, amit kapok. Sose vettem a fáradságot, hogy megnézzem, az étlapot, igaz eddig még sosem csalódtam, a menza kaja miatt. Viszont a kiegészítéseket magam válogatom össze. Kis gyümölcs, kefir, és az elmaradhatatlan pirítós kenyér. De úgy őszintén, mennyi kalória is kell egy idősödő embernek, még ha egészséges is, és még ha írogat is. Persze Te másképpen vagy, mert még a kertedet is rendbe tartod és a feleséged kezét se engeded el.
– Ahogy mondod társacskám. Rendezettség kívül-belül, – mondotta Julius.
Én máris írtam, hogy elköszönök mára. Igaz, már megint átbeszéltük a fél éjszakát.
– Kedves Barátom! El is köszönök mára, most nézem, hogy tegnap is egész sokáig dolgoztál.
Jó éjt Néked. Remélem holnap még jobb hírekkel is szolgálhatok…
HURRÁ! Hamarosan itthon lesz a gyerek!

Ma korábban kezdtük a beszélgetést Juliusszal, mivel ő is várta haza a gyereket. Szinte születésétől ismeri, és mikor a férjem meghalt, akkor ők, a Kossuth-brigád fogadta örökbe a fiam, mert a férjem, náluk dolgozott és épp miattam költözött át Orosházára. Még üdvözlő táviratot is kaptunk a brigádtól, mikor megszületett a gyerek. Persze amikor ránk tört a rendszerváltás, akkor megszakadt a brigáddal is a kapcsolatunk, így Juliusszal is, hisz ők se kerülhették el a üzem feldarabolását és kiárusítását. Julius, az üzem és a brigád szélnek eresztése után is minden születésnapra, mikulásra küldött egy-egy kis ajándékot a „keresztfiának”, mint írta. A fiam, meg gyöngybetűkkel írt levélben meg is köszönte. Mikor meg nyugdíjasok lettünk, Julius megszervezte a magunk külön bejáratú, kultúr-csapatunkat.
Julius komponált, mint zeneszerző, én írtam, prózákat, verseket, Ibi, Julius lánya, meg regényt írt.
Most meg, így majd 80 felé haladva, Juliusszal szinte naponta beszélgettünk a neten és dolgoztunk, hol egy szép zenedarabon, hol az írásaim rendezésén.

– Ma is szép napunk volt, igaz sokáig aludtunk, de legalább kipihenten keltünk
Aztán délután a kertben dolgoztam. Neked, hogy telt a napod?
Én elmondtam Júliusnak, hogy még felmentem a városba, mert nem volt itthon fogkefe. Ez most fontos, mert ha igaz, akkor 16 óra körül indul a repülő és hozza haza a gyereket. Mint mondotta, annyira fáj a háta, meg mindene, hogy nem mer hazavezetni.
Persze az autó itthon is hiányozni fog, de hosszú az a 16 órás út hazáig. De valamit valamiért, mert kell neki az orvosi ellátás, és azt már kint a Hollandoknál nem kaphatja meg, csak ha fizet. Ma is jöhetne, de a reptérre be se engedik, ha nincs 24 óránál nem régebbi negatív vírusteszt. Most minden ekörül a teszt körül forog.
Én is azt gondolom, hogy semmi se számít, csak legyen itthon. Igazából kezdtem volna aggódni, de azt mondja a gyerek, hogy semmiség, csak épp a háta fáj. Én meg örülök, mert jön egy pár szép nap. Itthon meggyógyul a fincsi húslevesemtől.
És most várom, hogy meghaljam az autó nyikorgását, mi hozza haza a gyerekem.
Azzal nem is foglalkoztam, hogy kijárási tilalom van minden nap 20 órától. Az autó hazajön és éjjel már az ágyában fog pihenni a kis szemem fénye. Rég éreztem ennyire izgatottnak magam. Ebben a pillanatban megszólalt a kapucsengő.
Én rohantam ki, kaput nyitni. És ott áll Zsolt, a fiam gyerekkori barátja és az ölében, a karjaiban a fiam.
– Erzsi néni, ne ijedjen meg. Beviszem a barátom, lefektetjük és elmondom, amit tudok…és már rohanok is, el ne kapjanak a zsaruk.
Önkéntelenül, de félre álltam. Valamiért a kutya se ugatott, tán érezte a feszültséget. Zsolt, bevitte a fiam, az ágyamhoz, ami a nappaliba volt beállítva és lefektette.
A fiam mosolygott és intett nekem, és mikor odaléptem, átölelt, és elkezdett sírni…
folyt. következik: