Emlékszobor 17. rész

A fiú sokáig hallgatott. -Szótlan, mint az anyja. Védelmezte László a fiát. -Azt nem osztom teljes mértékben! Tiltakozott Katinka.-Miután átmentem a konyhába, hosszasan elbeszélgettünk.-A nők egymás között beszédesek lesznek, s az alól nem kivétel mama sem. – Ugye, ti is úgy vélitek, Kálmán?

Azzal megadta ismét a szót, a fiának, aki elfogadta Előbb sört töltött a szülei poharába, aztán bort Katinkának és magának.

A szónokok ünnepi hangján beszélt.-Itt ül mellettem az a nő, akit nemsokára feleségül veszek. Kezdte igencsak komolyan.

Úgy tapasztaltam, hogy ő még jobban várja az eseményt, mint én. Azért vagyunk itt, hogy nektek is tudomásotokra hozzuk, és ti is elmondjátok a véleményeteket. Szünetet tartottak. Különösen Laci nem gondolta, hogy a bemutatkozásra olyan gyorsan következett az esküvő. Nem készültek népes vendégfogadásra. Nem volt nagy rokonság: ismerős is kevés. Katinka mellett ott volt Péter, ahogyan ő akarta..

Néhányan megkapták a meghívót. Lotti nem ígérkezett, betegségre hivatkozva. Katinka nem kételkedett benne. Joli asszonyt meghívta, de abban nem volt biztos, hogy Levente elmegy vele.

A meglepetés bekövetkezett. Jolán asszony a fiával együtt érkezett.

Katinka személyesen fogadta őket, s megjegyezte. -Levente, örülök, hogy itt vagy! És ő kézcsókkal válaszolt. Elemér, Kálmán munkatársa, és barátja magára vállalta a vőfély szerepét, a feleségével, Anikóval, a szép és csinos szövőnővel.

Legrangosabb, legkedvesebb vendég a gyár igazgatója volt. Feleségével együtt jelent meg, hogy megtisztelje a gyár egyik legjobb dolgozóját, és vele legyen életének egyetlen, megismételhetetlen eseményén.

Na, ők voltak a lakodalmi sereg. Ők kísérték az ifjúpárt az oltár elé.

Eszter tiszteletes fogadta őket, aki kedves, közvetlen lelkésznő volt. Alacsony és szép arcú nő. Beszédei mindig kapcsolódtak a valósághoz. Meleg, szép szavakat küldött Katinkának, érintve erős hitét, szeretetét az emberek iránt, s kérte az Atya áldását a fiatalok és a szülők életére.

A vendégekkel együtt ment el a vendéglőbe, ahol az esküvői díszebéd következett. Mindenki megtalálta a helyét. Elemért az igazgató mellé ültették. Ha esetleg az igazgató úrnak kedve volna beszélgetni, ahhoz ő a legmegfelelőbb partner.

Két órakor fogadták őket. A zenekar a Nászindulót játszotta. Meghatódottságát Katinka azzal vezette le, hogy tenyerében szorongatta vőlegénye kezét, aki azzal válaszolt, hogy erősebben szorított vissza. . Elhelyezkedtek, és az előkészített poharakat összekoccintva, köszöntötték az ifjúpárt, és örökké tartó boldogságot kívántak nekik. Ebéd alatt a zenekar magyar hallgatókat játszott. Ebéd után meg olyanok következtek, amelyek táncra hívták a vendégeket Eljárták a menyasszonytáncot. Utána Katinka visszahúzódott, és levetette magáról a menyasszonyi ruhát. A finom, vörös selyem estélyiben szebb volt, mint a fehér ruhás angyalkák! Kálmánnal együtt odamentek a vendégekhez egy kis beszélgetésre.

Meghallgatták az igazgató köszöntőjét, aki nyújtotta a kezét, átölelte Kálmán vállát, és köszöntötte.- Sok ilyen boldog órát kívánok, kedves Kálmán!

Elemér, a násznagy a fiatal házasok tapasztalatairól beszélt: azzal szórakoztatta a többieket.

Anikó, Elemér felesége, azzal egészítette ki, amiért ők keseregtek: a gólya semmiképpen nem akart rászállni a házukra, pedig nagyon szerettek volna gyereket! Azután még találkoztak. Anikó kiváló barát v olt, s Kálmán jól megértette magát Elemérrel. -Igazán örvendünk, hogy egymásra találtunk! Katinka Jolán asszony mellé húzódott. Megköszönte mindazt, amivel Joli néninek tartozott. – Erre az eseményre, talán, soha nem került volna sor, ha Joli néni fel nem karol engem. Arról soha nem fogok elfelejtkezni! – Csak boldog légy, lányom! Engem kielégít a tudat, hogy részese lehettem a te boldogságod előkészítésének.

Szólj hozzá!