SMsmSMsm 5

Jártó Róza
SMsmSMsm 5

Így jutottunk el a karantén első napjához. Persze nem erre gondolt a gyerekem se, amikor haza indult, hogy azonnali orvosi ellátás helyett 10 nap várakozás vár rá. Ráadásul olyan gondokkal, mint a TAJ-szám megléte, vagy egyáltalán az, hogy elmehessen a kormányhivatalba, a TAJ-számot lerendezni, ami nélkül, bizony a magyar egészségügyben is csak súlyos forintok ezreiért fogadják az orvosok. Helyesebben az vehet részt, mint ellátott az ingyenes egészségügyben, aki rendelkezik TAJ-számmal.
Ne feledjük, hogy ha orvosi segítséget veszünk igénybe, nem is arra kíváncsiak a bejelentkezésnél, hogy mi a nevünk, hanem arra, hogy mi a Taj-számunk. De nem ám akármilyen színű TAJ-számunk. Mert a Taj-szám, mint olyan, több színű is lehet:
A TAJ-szám lehet zöld, vagy piros, vagy kék, vagy barna.
– ha zöld :, azt jelenti, hogy érvényes, jogosultság rendezett.

– ha piros :, az jelenti, hogy érvénye, jogosultság rendezetlen.

– ha kék :, azt jelenti, hogy érvénytelen, az érintett személy az EGT / Európai Gazdasági Térség / területén biztosított, az orvosilag szükséges ellátást a külföldi biztosító által kiállított Európai Egészségbiztosítási Kártyával veheti igénybe.

– ha barna :, azt jelenti, hogy érvénytelen, jogosultság rendezetlen, az érintett személy az egészségügyi szolgáltatásokat csak térítés ellenében veheti igénybe.
A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (továbbiakban Ebtv.) 29. § (4) bekezdése alapján, a biztosított az egészségügyi szolgáltatás igénybevételéhez a személyazonosságot, TAJ-t tartalmazó okmányt köteles bemutatni az egészségügyi szolgáltatás igénybevételekor.

Az ellátást nyújtó szolgáltató, a TAJ alapján lekérdezést végez a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (továbbiakban NEAK) bejelentett személyek jogviszonyadatait tartalmazó adatbázisából, az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság ellenőrzése érdekében.
Ezek az egészségügyi rendelkezések akár érdekesek is lehetnek, de nem egy ellátásra szoruló betegnek, aki ugyan az EGT ( Európai Gazdasági Térség) tagországából érkezett, ahol már nincs, itthon meg még nincs, az ingyenes egészségügyi ellátásra jogosító TAJ-száma.
Igaz a háziorvos is, ha csak telefonon is, de minden megtett, hogy ne romoljon a gyerek állapota, sőt még szakorvossal is konzultált. Javaslatára az SBO-t / sürgősségi beteg osztály / is felkerestük, mármint telefonon, ahol hosszas kikérdezés után megállapította az orvos, hogy mivel súlyos, de nem életveszélyes az állapota Daninak, csak önköltséges áron látják el, ami abból állt volna, hogy fektetik, ellátják gyógyszerrel. És ezért perkálhattuk volna le a súlyos forintokat, amik ugye nem áll halomba a magyar háztartásokban se.
De ha úgy nézzük, ez itthon is megoldható és ingyen. Ezért a gyerek úgy döntött, hogy itthon marad és kivárja azt a 10 nap karantént, aminek a letöltése után mehet a kormányhivatalba rendezni a TAJ-számot. Mert azt csak személyesen lehet rendezni.
Persze, most a karantén 2. napján már annak is örülünk, hogy beszélt a gyerek orvossal. Az a 10 nap meg gyorsan eltelik, hisz itt a televízió, a számítógép, a net. Nem vagyunk elvágva a világtól.
A lányok, mármint a gyerek nővérei is, szinte minden nap jöttek. Csak elmondtuk, illetve leírtuk a neten, hogy mi kéne, és ők már hozták is, pedig a fiatalabb lányom 10.- az idősebb 20 km-re lakik tőlünk. Már nem is tűnik fel, hogy szájmaszkba és védőkesztyűbe érkeznek. Amit hoznak általában elégethető papírzacskóba teszik. Csöngetnek, és leteszik a pakkot a kapu elé. Hátra lépnek vagy 2 lépést, és akkor mi is odamegyünk a kapuhoz. A gyerek csak a gang takarásából integet a látogatónak, mert nem tud lemászni a lépcsőkön. De így is lát a család eleget, hogy tudja, hogy most nem egy hétköznapi kis megfázás, influenzácska a gond. Még akkor se, ha a házi környezet, meg a lehetőséghez mérten gondos orvosi ellátásnak köszönhetően mintha javult volna a gyerek állapota.
Közben elmosolyogtam magam, mert az írást visszaolvasva rájöttem, hogy végig gyereket írtam a fiam helyett, holott egy 33 éves, a tanulmányait már befejező, több nyelvet is beszélő mérnökről van szó. Nem mintha az, hogy a tanulmányait befejezte, számítana is valamit, de annyit igen, hogy érdeklődő, és ami információt csak el tudd érni, akár a világ különböző részén, megszerzi. Igazából, most érzi Dani fiam, hogy nem volt hiábavaló, azaz idő, amit a főiskolán eltöltött, vagy amit a nyelvtanulással. Egyrészt mert több helyről szerzett meg ismereteket.
Most úgy néz ki a dolog, mintha már jó előre tudná akár Dani, akár mindenki más, hogy mi is a baja. Nem erről van szó. Arról, hogy Hollandiában már kivizsgálták egyszer, ha nem is teljes körűen, de eljutottak oda, hogy a baja vagy Lyme-kor, vagy Szklerózis Multiplex. Amit nem tudott bevállalni a Holland kormány, hogy a méregdrága kezelést, gyógyszereket átvállalja olyan embernél, aki csupán 24 hónapja fizeti meg az ingyenes orvosi ellátásra az alap egészségbiztosítást. Ráadásul az alapkórház, ahol biztosított volt, nem rendelkezett speciális SM beteg gondozását is ellátó orvossal. Ahol meg igen, azzal nincs biztosítása…, így a döntése csak egy lehetett. Haza kell jönnie.

Alapból nem így tervezte, de a mérnöki végzettségének megfelelő munkát, csak Győrben, vagy Szombathelyen kaphatott volna. Az ő szempontjából meg, ha csak a távolságot nézzük, csak elvi volt a gond, hogy akkor inkább elmegy Hollandiába, ahol talált is magának megfelelő szállást és még megfelelőbb munkahelyet. Mert egyik hozta a másikat. A barátjával kibéreltek egy hat szobás házat, ahol még fürdőmedence is volt és innen kiindulva alig hét és fél kilométerre egy gyárat, ahol mérnököt kerestek. A házat meg úgy osztották meg, hogy a nappali és a konyha közös volt és mindenki lakott egy-egy szobát. A többi szobára meg mindig akadt lakó. Hol gyári dolgozó, hol kamionosok, hol alkalmai munkások. Az általuk fizetett bérleti pénzből lett a ház rendezve. A közüzemi számlák, és egyebek, amiket mindig egyszer kellett csak megfizetni évente és nem a házra. Ebben az országban mindenki fizet a közüzem használatáért egy bizonyos összeget, amit minden évben, mindenkinek meg kell fizetni. Onnantól bárki, bár hol is lakik, a közüzem rendezve van. Persze ez már nem az ő gondjuk volt, mert a bérbeadó lerendezte ezeket a költségeket is a megfizetett bérleti díjból.
Nem csak a gyárban folyó munka, de a világlátás is tetszett Daninak. Többször átruccant Londonba, a Csalagúton, és elment Párizsba is, hogy megnézze az Eiffel tornyot, amit egyszer megnézet, megcsodált, de mint mérnök tovább is lépet. Inkább a Csalagút ( angolul: Channel Tunnel)vonzotta ez az 50,5 km hosszú vasúti alagút, a La Manche csatorna alatt a Doveri-szorosnál, amely az angliai Dover melletti Folkestone-t köti össze a franciaországi Calais közelében fekvő Coquelles városával. Természetesen maga a vonat Párizsból indul és a végállomás, London.
Ha bele gondolunk, ezt nem is tehette volna meg, ha a győri, vagy a szombathelyi munka ajánlatot fogadja el, hogy ide-oda repked a látnivalók között.

Igazán sajnálta, hogy Hollandiát is elérte a Covid-19. Ott ráadásul rendkívül szigorúak voltak a megelőző intézkedések. Például, ha egy üzletben, vagy cégnél, beteg lett valaki, akkor bezárta az állam az üzletet, céget és csak akkor nyithatott ki, ha maga az állam, az állami eszközökkel elvégezte a fertőtlenítést az üzlet, vagy cég költségén.
Így senki se csodálkozott, hogy már a gyárba se tudtak bejutni, csak ha belépés előtt lázat mértek és fel nem vették a védőkesztyűt és kiosztott szájmaszkot.
Ennek ellenére Dani beteg lett. Igaz az egyik négynapos ünnep alatt, így nem érintette a gyárat a betegsége. Először csak köhögött, de aztán jött a láz és nem ereztette. Ha nem is volt túl súlyos, de a hetekig tartó láz nagyon legyengítette. Mivel egyedülálló volt, kijárt hozzá egy gondozó, aki ebédet is vitt, meg ki is mosott és elhozta a gyógyszereit, de neki tilos volt kilépnie a házból. Igaz nem is tudott, olyan gyenge volt. De valahogy csak kilábalt ebből a Covid-19-ből. Épp azt rendezte, hogy kis pihenés, ráerősödés után visszamenjen dolgozni, mikor jött a hír, hogy a gyárat, fertőzések miatt bezárta az állam. Akkor jött a gyengeség. Akkor már átlépet a 2021-es évben.
A háziorvosa először a Covid-19 fertőzés utóhatásának hitte, de azért berendelte a kórházba vizsgálatokra, aminek Dani eleget is tett. A vizsgálatok eredménye folytán tette fel a kérdéseit az orvos és állapította meg a gyanúját, hogy vagy a Lyme-kor támadta meg, vagy ami még rosszabb, Szklerózis Multiplex.
Épp az egyik vizsgálatra indult Dani, mikor bekeveredett a körforgalomba, ahonnan nem tudott, már a maga erejéből kijönni…

Most itt tartunk, hogy ülünk a karantén kellős közepében és beszélgetünk, mert Dani bizony nem tudd még a lábára se állni. Julius barátom, otthonról hozott a gyereknek könyökmankót, ami nagyon hasznosnak bizonyult, és olyan járókát, amibe kapaszkodva legalább lépegethet a szekrényig. Az élelemforrásunk nem csak abban merült ki, hogy hozta a közeli szociális otthon az ebédet, de a TESCO net lehetőségét is kihasználtuk és jól bevásároltunk. Így mindig volt friss tej, kenyér és minden, amit szem-száj megkívánt.
Még kalandunk is volt a TESCO rendeléssel, mert a megrendelésben nem figyeltünk, hogy az nem kg, hanem darab, így megjött a szállítmány a 2 db Jonatán alma. És a káposztát is úgy rendeltük, hogy ott ugyan darabra, de kihozva két akkora fejet hoztak, hogy több hétre való káposztás cvekedlinek is elég lett a két káposzta. A bánatunk csak az volt, hogy a lányaim látogatásai elmaradtak. Az egyik, aki alig 10 km-re lakott, ott a polgármester, erősen javasolta a lakhelyelhagyási, de önkéntes tilalmat. A másik meg nővérke, aki minden nap berendelt gondozó volt a kórházba és nem tehette meg, hogy a hosszított műszakik után ne haza menjen, a majd 20 km-re lévő városába.
De nem voltunk magunkra hagyva. mert minden napra jutott, rendőri ellenőrzés. A karantén, mind a 10 napján.
Az utolsó napokban, már azt is lerendeztük telefonon, hogy mikor fogadnak minket a kormányhivatalban, és azt is, hogy jöjjön Daniért a beteg taxi, mert a saját lábán nem, hogy a kormányhivatalba, de sehova se tudna elmenni. Persze a beteg taxi csak a saját költségünkre jött, igaz teljes körű volt a szolgáltatás. A kísérőn még piros mellény is volt, és mindent ellátott a gyerek körül. Beültette a beteg kocsiba a gyereket és úgy tolta be a kormányhivatalba. Én meg utánuk, a görbebotommal, mert másképpen már én se tudom közlekedni.

folytatás következik…