Emlékszobor 34. rész

– A végén még az én óhajom teljesül. Apa itthon lesz a keresztelőn, de nem azért, hogy már annyira jól érzi magát, hanem fordítva, sajnos. Úgy áll most, hogy hazaengedik. Holnap délután megtudjuk. Letette a telefont, és bement Péterhez, hogy neki is mondja el, milyen veszéllyel küzd az édesapja. Aztán másnap Bori mama csak annyit mondott: Jöhetsz utánunk!

Azonnal vonatra ült. Éjjel utazott, hogy másnap kés reggel megérkezzen! Kimondottan fájt neki, hogy papa arcáról hiányzott a mosoly, hogy egy csepp életkedvet sem mutatott.

Otthon Andris keresztelője volt soron. Máris késtek vele, elhanyagolták.

Katinkának jutott eszébe, és Kálmánnak is megemlítette. Úgy döntöttek, hogy amint keresztszülőket találnak, megtartják a névadó ünnepséget! Katinka azt is gyorsan megoldotta.

-Tudod, hogy gondoltam – kérdezte a férjét.

-Nem tudom, de biztos vagyok, hogy azt is elrendezted – hangzott a válasz

– Igen – hagyta helyben a felesége, de nem biztos, hogy neked tetszeni fog.

-Hallgatom, édes asszonyom, csak mondjad!

-Elvirára és Leventére gondoltam. Ők jó keresztszülei lesznek Andrisnak.

– Az igaz – folytatta az apuka.

De arra nem gondolsz, ami közöttetek játszódott sokáig?

-Nem, az engem egy pillanatig sem foglalkoztatott, és jelenleg sem érdekel. Fiatalok, kedvesek, és örömmel vállalják a felkérésünket.

-Rendben van Katinkám, rendezd el a meghívást, és jöhet az ünnepség!

Katinka nem húzta az időt! Ment, és elmondta az óhaját.

Levente örömmel fogadta, s akkor Elvira is elfogadta.

-Kitüntetés számunkra, ha mi leszünk az aranyos fiúgyermeketek keresztszülei.

-Sok ismerősünk nincs a városban – magyarázta Kálmán.

Talán ti vagytok legközelebb hozzánk.

Levente felállt, odament a szendergő gyerekhez.

-Hadd, mutatkozzam be a keresztfiamnak –kérte a jóváhagyást.

A felszabadult hangulat megoldotta a nyelvüket, és hosszú ideig beszélgettek. Munkahelyi gondok is szóba kerültek.

-Én az egyetem kémialaborjában dolgozom. Szeretem a munkámat. Néha olyan jelenség is magára vonja a figyelmem, amit nem szándékosan figyelek, csak, mint melléktermék jelentkezik. Ezekből az egyetemnek gazdasági sikerei vannak

.Levente beszerző. Neki vannak gondjai. Vagy fontos termékre nem kap támogatást, vagy olyasmit kell megvásárolnia, amire nincs szükség. S az nagyon bosszantó.

Amíg Elvira beszélt, Levente hallgatott. Csak akkor integetett a fejével, ha róla esett szó. Vagy helyeselt, vagy erősen integetett a fejével.

“Emlékszobor 34. rész” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves János! 🙂

    Ma megnéztem volna az írásaid, de nem találtam semmit sem, igaz, nagyon lassú vagy az én gépem, vagy a szerver!

    Szeretettel:

    La Vie

  2. Köszönöm szépen, Te vagy az egyetlen hozzászóló a 34 részbőlde ez is valami!

  3. Kedves János!

    Nem olvastam az előző részeket, de igazán pergő, olvasmányos a történeted.
    Gratulálok!

    La Vie

Szólj hozzá!